Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

A ROSSZ ÍZLÉSŰ PRÓKÁTOR

Snowden
2016. szept. 18.
Az új évezred legnagyobb botránya egy jólnevelt életrajzi filmben, melyből az avatott szem számára kiderül, hogy Oliver Stone lett Edward Snowden védőügyvédje. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Elnöki kegyelmet kért Edward Snowden arra hivatkozva, hogy a nyilvánosságra hozatal óta egyértelművé vált, a kiszivárogtatás hasznára, nem pedig kárára vált az amerikai állampolgároknak és az országnak. A kérelemhez a világszerte mozikba kerülő Oliver Stone-filmet mellékelte védőbeszédként, arra számítva, hogy a közvéleményre mint esküdtszékre nem csak az adatokkal, hanem az érzelmekkel és a retorikával is hatni lehet.

Ha máshonnan nem, kémregények és -filmek sokaságából tudjuk, hogy a titkosszolgálatok mindig egyfajta bürokratikus akadálynak tekintették a demokratikus rendszerek törvényeit és nyilvánosságra vonatkozó szabályait, és ahol lehetséges, megpróbálták megkerülni őket. A Snowden-ügy különlegessége abban áll, hogy kiderült, nem pusztán ellenséges területeken dolgozó kémek obskúrus, ám kis hatású akcióiban sérül a törvényesség, hanem 9/11 óta közpénzből fenntartott amerikai hivatalok rendszerszerűen dolgoztak azon, hogy lényegében mindenkit minden előzetes gyanú, urambocsá’ bírósági végzés nélkül le tudjanak hallgatni. Snowden arra világított rá, hogy a tömeges, célpont nélküli lehallgatás ma már nem pusztán lehetőség, hanem mindennapos gyakorlat az amerikai titkosszolgálat berkeiben, ráadásul a demokratikus kontroll oly kevéssé érvényesül, hogy a CIA igazgatója képes a szenátusi meghallgatáson tagadni a tényeket. A kérdés csak az, hogy miképpen lehet erről mainstream mozifilmet forgatni.
Oliver Stone egyre inkább beleássa magát a kortárs amerikai történelem krónikásának a szerepébe, hiszen sorra készíti azokat a filmeket, amelyek közvetlen közelről, a résztvevők emberi perspektívájából próbálják bemutatni azokat a nagy horderejű eseményeket, amelyeket a rendező történelmi léptékűnek tart. Megközelítése a történelmi regények azon hosszú sorát folytatja, amelyekben dramatizált és (legalábbis kisebb részleteiben) fikcionalizált formában mutatják be a száraz történelmi tényeket kitöltő mindennapi és emberi vonatkozásokat. 
Jelenetek a filmből
Jelenetek a filmből
Az ilyen típusú regényeknek és filmeknek két fontos hozadékuk van. Egyrészt átélhetővé és elérhetővé teszik a történelmet, ezáltal rengeteg ember számára adják meg azt a tapasztalatot, hogy a letűnt korok is hús-vér emberekkel teli világok voltak, ahol nem csak a hírességeknek osztottak lapot. Másrészt, és talán ez a fontosabb, a háttérfolyamatok megjelenítése révén olyan összefüggésekre és hatásmechanizmusokra, a világtörténelem kerekét hajtó gazdasági, életviteli stb. mozgatórugókra irányítják a figyelmet, amelyek rendszeresen kimaradnak a csatákra és uralkodókra fókuszáló, száraz történelem-oktatásból. Ez utóbbi, az igazán sok kutatómunkát igénylő terület az, amelyen Oliver Stone munkái a legtöbb kívánnivalót hagyják maguk után.
Ugyanis Stone mind a World Trade Center, mind most a Snowden esetében nagyon hamar, néhány év elteltével nyúlt a témához, akkor, amikor még nem telt el elegendő idő a történelmi távlatok és a hosszú távú, valóban mélyreható hatások beazonosításához vagy megértéséhez. Éppen ezért a Snowden nem több egy napilap hétvégi mellékletbe szánt összefoglalójánál, amely, mondjuk, egy évforduló kapcsán könnyen emészthető formában feleleveníti egy nagyobb horderejű esemény előzményeit, magát a történteket, valamint azt, hogy mi történt a főszereplőkkel az azóta eltelt időszakban.  
A sztori keretét azok a híres napok adják, amelyek során egy hongkongi hotelszobában Snowden átadta az anyagokat a Guardian újságíróinak és Laura Poitras dokumentumfilmesnek, aki a szenzációs, két éve bemutatott Citizenfour dokumentumfilmet készítette. Az ott elhangzó magyarázatok során elevenednek meg Snowden életének eseményei 2004-től, amikor különböző nemzetbiztonsági projektek keretében elkezdett a CIA-nak, majd az NSA-nek dolgozni. A történet első fele leginkább egy sportfilmre hasonlít: hősünk bekerül a kiképzőközpontba, és hamar felfedezett tehetsége révén egyre feljebb jut a ranglétrán, különböző készségeket sajátít el, és különlegessége révén közeli viszonyba kerül egy fejessel, aki aztán igazán komoly feladatokat bíz rá. A filmbeli történet másik súlypontját az esettel foglalkozó sajtóban kevésbé kitárgyalt szerelmi szál, a Lindsay Millel kialakuló és különböző súlyosságú válságokon áteső viszony képezi, amely szálnak az a feladata, hogy rávilágítson, emberi értelemben milyen áldozatot hozott Snowden akkor, amikor a nyilvánosságra hozatal mellett döntött. 
A képek forrása: MAFAB
A képek forrása: MAFAB
Stone filmjének érdeme, hogy koherensen és érthetően foglalja össze az utóbbi évek egyik legdrámaibb leleplezését, és a közügyek iránt alig érdeklődő publikum számára is megragadhatóvá teszi az esetet és annak fontosságát. Ugyanakkor a Snowden oly mértékben konvencionális mind dramaturgiai felépítésében, mind nyelvezetében és képi megformálásában, annyira hiányzik belőle mindaz a merészség, ami főhősét jellemzi, hogy formanyelvének szintjén semmit sem képes megidézni abból a különleges, a beidegződések és szabályok megkérdőjelezésén alapuló attitűdből, ami Snowden személyiségének alapját képezi. Úgy tűnik, Oliver Stone-nak van érzéke a kor fontos ügyeinek (WTC, tőzsdei spekulációk, Snowden) beazonosításához, viszont nincs meg az ízlése ezek megfelelő módon történő filmre viteléhez. 
A film fontos erénye, hogy bár egyértelműen Snowden melletti védőbeszédként jelenik meg, legalább érintőlegesen teret ad a másik fél olyan főbb érveinek is, mint a biztonság elsődlegessége vagy az, hogy az emberek úgyis megosztják életük nagy részét jó szántukból. A film bemutatójának az amerikai elnökválasztási kampány finisére való egyáltalán nem véletlenszerű időzítése nyilvánvalóvá teszi Snowden legfőbb érvét: ezzel a kiterjedt megfigyelési rendszerrel akkor lesz baj, ha egy őrült kaparintja meg a hatalmat. És hát ettől, a legutóbbi közvélemény-kutatások szerint csupán egy apró lépésre vagyunk.
 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek