A Nagymező utcai Capa Központ izgalmas zeneutazásra invitálja a betérőket: a Total Records Franciaországból érkezett tárlata több mint 400 hanglemezt sorakoztat fel, olyan (többnyire) ismert borítókat, amelyek látványa azonnali reakciót idéz elő: örömöt, bánatot rekonstruál a látogatóban. Az időutazás hosszú, több évtized zenetermése lép itt színre: Nirvana, Madonna, The Beatles, David Bowie, Serge Gainsbourg, Nothing but the girl, Diana Ross, The Clash, INXS, Miles Davis, The Rolling Stones és mások lemezei. A popkultúra zenéjétől a dzsesszen át a rétegzenékig, sőt irodalmi hanglemezekig – Albert Camus, Allen Ginsberg, Charles Bukowski, Henry Miller – nagy a szórás, és ezt szeretjük. 

A Total Records valóban az, ami: kizárólag bakelitek falra illesztett halmaza egyetlen kiállított tárgy, egy lemezjátszó kivételével. Nincs a dolog túlbeszélve, a falra illesztett alkotásokat kísérő szövegek elegendően informatívak: főként a látvány van, és az emlékek. Mert nekünk ezek a bakelitek Proust madeleine-jei. Az elmaradhatatlan, kellemes hangerővel sugárzott zenék is ezt erősítik: nemcsak nézzük, hanem halljuk is a kedvenc lemezeket, pörögnek, teremről teremre kísér(t)ve minket.  

A falakon lógó lemezborítókat tematika, illetve a fotókat, grafikai látványmunkákat jegyző művészek szerint csoportosították a kurátorok (a magyar adaptáció Csizek Gabriella munkája). A fotótörténet és a képzőművészet nagy nevei – pl. David Bailey, Jean-Baptiste Mondino, Andy Warhol, Damien Hirst, Jeff Koons, Brassai, Elliott Erwitt, Annie Leibovitz, Helmut Newton vagy éppen Robert Frank – mind jelen vannak, többüknek külön egységet is szántak a tárlatrendezők. Elég a felsorolásra rápillantani: a borítókon keresztül a fotóművészet története is végigkövethető.

Kép és tartalom kapcsolatának vizsgálata itt valóban kihívás a bőséges anyagot elnézve, mégis megpróbálkoztunk vele. A Patti Smith-t ábrázoló Robert Mapplethorpe-fotó felhasználásával készült Horses borító (1975) nem egy hétköznapi darab: a boyish stílusú, nagyon fiatal Patti Smith provokatívan néz a kamerába a fekete-fehér portrén. A letisztult, nyugalmat árasztó fényképen az énekesnő tekintetének pimasz nyíltsága sejteti csupán a bakelitből kidübörgő erőt, ritmust és nyugtalanságot, amely a Horses lemezt jellemzi. 

Az isteni Miles Davist három mesés, intenzív képen örökítette meg Irving Penn a Tutu (1986) című albumának borítójához. A zenész kezéről készült kép, illetve két közeli portréjának ereje szépen korrelál a kései, improvizált dzsessz-album hangzásvilágával.

A különös, túlvilági hangú énekessel büszkélkedhető izlandi posztrock bandának, a Sigur Rósnak a 2008-as albuma, a Með suð í eyrum við spilum endalaust, magyarul állítólag annyit tesz: Fülünkben zümmögéssel játszunk a végtelenségig. A borítón retrós hatást keltő, bolondos fénykép van, amelyet az az amerikai Ryan McGinley jegyez, aki jobbára ismert színészeket, modelleket fotózott – Kate Moss, Cate Blanchett -, kedvenc témája pedig a meztelen emberi test és a végtelen természet kapcsolata. Ezen a kopottas fotón – letompítva a színeket, mintegy háttérben tartva őket – négy meztelen embert látunk, ahogy egy széles autóúton átrohannak. Szabadság ízű az egész kép, a zseniális albumcím pedig ráadás, a tartalma szintén izgalmas utazás.

Sok-sok ikonikus borító akad: az Abbey Road-sorozatnak külön egységet szántak a kurátorok, a Rolling Stones több borítóval is sokkol vagy boldogít – kit-kit igény szerint. John Lennon és Yoko Ono is kellően meztelen elölről-hátulról az Unfinished Music No.1 (1968) lemezén. A 18-as karikás teremben a legvadabb, ma is ütős bakelit az 1976-os Scorpions Virgin killerje. Nem véletlenül tiltották be világszerte (a franciák kivételével), az eredeti borító erősen pedofil-gyanús fényképén egy 10-12 év körüli meztelen kislány ül, a lába közét pedig a betört üveg szilánkjai takarják. A német banda negyedik lemezére választott kép tudatos döntés volt, remélték, a botrány jó marketing lesz, ami be is jött nekik.  

A kiállítás termeiben töltött idő alatt többszörösen megkísértett a múlt: hol a Pop, csajok satöbbi című film jeleneteiben imbolyogtam, hol felsejlett egykori önmagam, a füstös házibulik, hajnalig tartó közös zenehallgatások mámora. De a Total Records megtekintése nem csak ezért erősen ajánlott időtöltés, hanem azért is, hogy ötleteket adjon, milyen remek zenék újrahallgatásával búcsúztassuk a nyarat…