2016.05.31.

A Political Critique május végén jelentetett meg összefoglaló cikket a Krétakör és magyarországi civil szervezetek helyzetéről. Keller-Alánt Ákos elemzését a Revizor közli először magyarul.

Krétakört 1995-ben alapította Schilling Árpád, független színházi társulatként. Tíz évvel később a Krétakör már Magyarország egyik legsikeresebb társulatává vált, előadásaikat világszerte bemutatták. 2008-ban azonban az alapító feloszlatta a társulatot, hogy a Krétakör színdarabok bemutatásánál közvetlenebbül tudjon reagálni a különböző társadalmi problémákra. Noha ebben az időszakban is készültek a magyar közállapotokra közvetlenül reagáló színdarabok (Korrupció vagy A párt), a Krétakör egyre inkább diákokkal kezdett foglalkozni. Drámapedagógusokkal és színházi nevelési szakemberekkel iskolákat látogattak, ahol különböző projektek keretében az eltérő hátterű diákokkal közösen olyan témákat dolgoztak fel, mint a demokrácia, a társadalomból kirekesztettek problémája, a romákkal szembeni előítéletek, a migráció vagy a hajléktalanság. 

A Korrupció című előadás plakátja
A Korrupció című előadás plakátja
A márciusi díjátadón az ECF zsűrije többek között kiemelte, hogy a Krétakör milyen sikeresen tudott színtársulatból társadalmi fórummá válni, ahol a diákok olyan kérdésekről beszélnek, melyekre amúgy nem volna lehetőségük. Ezáltal pedig nem csak saját előítéleteiket kérdőjelezik meg, de olyan kritikus, öntudatos tagjaivá válhatnak a társadalomnak, akikre a kettéosztott Magyarországnak és Európának is nagy szüksége van. Hiába azonban a Princess Margaret-díj kiemelkedő európai jelentősége, hiába méltatta a Krétakör munkáját Laurencia holland hercegnő, vagy Chris Dercon, a Tate Modern igazgatója, a magyar kormány részéről még egy közlemény kiadására sem futotta. Alig egy héttel a díjátadó után azonban egy két évre kiterjedő ÁFA-ellenőrzés vette kezdetét a Krétakörnél. Egy-egy adóellenőrzés jogosságát az Alapítvány sem vitatja, ám feltűnő, hogy egy másik – azonos időszakra vonatkozó – adóvizsgálat egy hónappal korábban ért véget, és az mindent rendben talált. Az előző vizsgálat 14 hónapon át tartott, és teljesen lefoglalta az Alapítvány alkalmazottait, akik így nem tudtak a Krétakör valódi tevékenységével foglalkozni. Egy átfogó ellenőrzés nem csak komoly költségekkel jár, de tökéletesen alkalmas arra, hogy lebénítsa egy, a Krétakörhöz hasonló kisebb szervezet munkáját. Az, hogy a folyamatos ellenőrzéseknek köze lehet ahhoz, hogy a Krétakör társadalmi kérdésekről mást gondol, mint a regnáló hatalom, az elmúlt évek magyarországi eseményei alapján egyáltalán nem tűnik légből kapott feltételezésnek.

A Fidesz 2010-es hatalomra kerülése után megkezdte a különböző autonómiák felszámolását, a társadalomról másképp gondolkodók kiszorítását a közéletből. Itt nem csak a konkrét politikai ellenfelekre kell gondolni (például a választójogi törvény Fidesznek kedvező átírására), de ebbe az irányba mutatott az új médiatörvény elfogadása, a kultúrára fordított összegek radikális csökkentése, a korábban független intézmények elfoglalása, és a civil szervezetek ellehetetlenítse is. 

A civil szervezetek működéséről szóló új szabályozást 2011 végén fogadta el a Fidesz, anélkül hogy előtte egyeztetett volna az érintettekkel. Az új szabályozás mintegy egyharmadára csökkentette a civil szervezeteknek juttatható költségvetési forrásokat, az azt elosztó szervezetet pedig átalakította. A sokszor az államtól vagy az önkormányzatoktól átvállalt feladatokat (környezetvédelem, hajléktalan-ellátás, beteggondozás, oktatás, kultúra stb.) ellátó civil szervezeteknek járó állami támogatások elosztását a Nemzeti Civil Alapprogram (NCA) helyett a már nevében is beszédes Nemzeti Együttműködési Alap (NEA) vette át. Míg az NCA irányításában és a pénzek elosztásáról döntő kollégiumokban a civil szektor képviselői voltak többségben, addig a NEA ezen testületeiben kétharmados többségbe kerültek a kormánypárt által delegáltak, a pénzek tíz százalékáról pedig közvetlenül az illetékes szakminiszter dönthet. A 2012-ben életbe lépett törvény minden korábbinál kiszolgáltatottabbá tette a civileket. Eddigre az egyetlen jelentős, kormány befolyásolásától mentes pénzforrás, ahonnan a civil szerveztek támogatást kaphattak Magyarországon, a Norvég Civil Támogatási Alap (NCTA) maradt. (A Norvég Alapot az Európai Unió felzárkózó tagországának társadalmi és gazdasági fejlesztésére hozta létre Norvégia. Az alap része a Civil Támogatási Alap, melynek célja, hogy segítse a magyarországi civil társadalom fejlődését és erősítse részvételét a demokrácia alakításában.)

Jelenet A Párt című előadásból.
Jelenet A Párt című előadásból.
2013 végén a kormánypárti sajtó arról kezdett írni, hogy egyes magyarországi civil szervezetek, melyek értékrendje szemben áll a kormány hivatalos politikájával, Soros György és a Norvég Alap „kitartottjai”. A cikkre reagálva Hoppál Péter, a Fidesz szóvivője olyan álcivil szervezetekről beszélt, melyeket külföldi spekulánsok pénzelnek azért, hogy azok lejárassák Magyarországot külföldön. Hoppál példaként a  civil jogvédő Magyar Helsinki Bizottságot említette, mely 1989 óta foglalkozik az emberi jogok védelmével – később a bíróság elítélte ezért a kijelentésért a Fidesz szóvívőjét. A 2014-es választások megnyerése után két nappal Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető miniszter levelet írt a norvég kormánynak. Lázár ebben arról írt, hogy a norvég pénzeket ellenzéki pártokhoz kötődő szervezetek osztják szét. A vádakat Norvégia visszautasította, de a kormány minden lehető eszközt bevetett, hogy az NCTA pénzeket is az ellenőrzése alá vonhassa. 

A magyar költségvetési pénzeket ellenőrző Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (KEHI), az adóhatóság, a rendőrség és az ügyészség májusban összehangolt akciót indított a pályázatokat lebonyolító konzorcium, valamint a támogatott 58 szervezet ellen. A helyenként kifejezetten látványos, házkutatásokkal, számítógép-lefoglalásokkal tarkított eljárásokat intenzív kommunikációs kampány kísérte. Balog Zoltán, az Emberi Erőforrások minisztere nyilvánosan kijelentette, hogy nem támogat olyan projekteket, melyek bírálják a jelenlegi kormányt (bár később, a nyilvánosság nyomására részben visszavonta ezen állítását), Orbán Viktor miniszterelnök pedig az illiberális államról elhíresült beszédében, majd később az Országgyűlésben is „idegen érdekeket kiszolgáló fizetett politikai aktivistáknak” minősítette a független civileket. Államtitkári és hatósági szinten is komoly gyanúsítások és fenyegetések hangzottak el az érintett szervezetek ellen – jogosulatlan pénzügyi tevékenység, hűtlen kezelés, költségvetési csalás, okirat-hamisítás, adószámok felfüggesztése –, miközben számos nemzetközi szervezet, az ENSZ, az Európai Unió, vagy az Egyesült Államok képviselői tiltakoztak magas szinten a kormány eljárása ellen. 

Miközben a kormánypárti nyilatkozatok politikai aktivistákról szóltak, a kifogásolt programok listája teljesen mást mutat. Az NCTA által támogatott programok között olyan projekteket találunk, mint az autisták és Down-kórosok segítése, ivóvízbázis-védelem, hagyományos mesterségek tanítása, daganatos betegek önérdek-érvényesítése vagy a civil érdekvédelem. Ráadásul az NCTA működését független szervezetek (a BigFour-ba tartozó Ernst & Young, vagy a lebonyolításért hivatalosan felelős brüsszeli Finanszírozási Mechanizmus Iroda) rendben találták, és a hivatalos eljárások is eredmény nélkül zárultak. Az adóellenőrzések után nem indultak hatósági vizsgálatok, a rendőrségi nyomozásból nem lett feljelentés, a bíróság törvénytelennek találta a házkutatásokat, és az érintett szervezetek visszakapták adószámukat is.

Az elszenvedett károk azonban így is jelentősek. A vizsgálatok ideje alatt az alapítványok emberi és anyagi erőforrásaikat a hatóságokkal való együttműködésre, és a kormányzati kommunikáció ellensúlyozására voltak kénytelenek fordítani, így nem maradt kapacitásuk elsődleges feladataik ellátására. A kormány propagandájának is komoly következménye volt: a „norvégos” civilek megbélyegzésével elérték, hogy az érintett szervezetek egyre nehezebben találnak partnert munkáikhoz. A politikai retorziótól tartva sok lehetséges támogató és önkormányzat nem mer felvállalni hozzájuk tartozó projekteket. A gyűlöletbeszéd pedig leszivárog a civil szervezetek munkájáról keveset tudó átlagemberek közé is: az ellenkampány idején az is megtörtént, hogy ismeretlenek Dávid-csillagot rajzoltak a Krétakör postaládájára.

Schilling Árpád
Schilling Árpád
A kábítószer-problémát megoldani rendészeti eszközökkel próbáló Fidesz civilek elleni küzdelmére jó példa az is, hogyan lehetetlenítette el a VIII. kerületi önkormányzat a Kék Pont Alapítvány tűcsere-programját. A Kék Pont 1996 óta végzi ártalomcsökkentő programját a kábítószer-problémával leginkább érintett budapesti kerületekben. Ilyen hely az a VIII. kerület is, ahol a polgármester, Kocsis Máté egyben a Fidesz kommunikációs igazgatója. A Kocsis vezette önkormányzat lejárató kampányt indított a „drogosokat kiszolgáló” Kék Pont ellen, csökkentette az anyagi támogatást, majd felmondta az alapítvánnyal hosszú évek óta probléma nélkül működő együttműködését. A fideszes önkormányzat végül annyira megemelte a Kék Pont irodájának bérleti díját, hogy a tűcsere-programot már nem tudták tovább folytatni. A közel háromezer drogfogyasztót kiszolgáló program megszűnése azzal a veszéllyel fenyeget, hogy az érintett területen komoly közegészségügyi problémák jelentkezhetnek, és újra felbukkanhatnak a HIV-fertőzött szerhasználók.

A civil szervezetek sokszor olyan feladatokat látnak el, melyekkel az államok, önkormányzatok nem tudnak foglalkozni, hiszen nem várható el tőlük, hogy mindenre legyen kapacitásuk. Egy demokráciában a civil szektor a társadalom immunrendszereként működik, fejlettségi szintje jól mutatja a demokrácia minőségét. A magyarországi helyzet 2010 utáni romlását jelzi az USAID civil fenntarthatósági indexe is. Míg öt évvel ezelőtt még kielégítő volt a szektor értékelése, addig 2014-re soha nem látott mélységbe zuhantak a szektor körülményeit mutató jelzőszámok. Az egyre inkább bezárkózó, autoriter jellemzőket mutató magyar kormányzat azonban veszélyesnek tart minden autonóm szerveződést, ezért próbálja meg azokat befolyása alá vonni, vagy ha az nem sikerül, akkor működésüket ellehetetleníteni. 

Ennek megfelelően a magyar kormány különösen azokat a szervezeteket tekinti ellenségnek, melyek a kormányzás kudarcos területeivel (növekvő szegénység, hajléktalanság, romák leszakadása, egészségügy) foglalkoznak, vagy olyan programokat szerveznek, melyek a központi hatalommal szemben a vitát, az állampolgári részvételt, a nyitott társadalom eszméjét tekintik védendő értéknek. A Kértakör Alapítvány elleni vizsgálódások is ebbe a sorba illeszthetők, és félő, hogy a civil szervezetek munkakörülményei tovább fognak romlani a következő években. Ennek pedig nem csupán az egészségügyben vagy a szociális szférában lesznek jóvátehetetlen következményei. Civilek nélkül tovább fog csökkenni Magyarországon a már eddig is alacsony társadalmi részvétel, és az emberek kivonulása a politikából azt eredményezi, hogy a jelenlegi kormány még sok cikluson keresztül hatalmon tud maradni.
 
A cikk eredetileg itt jelent meg. Köszönet a szerzőnek, hogy rendelkezésünkre bocsátotta a szöveget.