Rendes fickók
2016.05.26.

A Rendes fickók című bűnügyi komédia egy kelekótya Ryan Goslinggal és az izomember Russell Crowe-val a főszerepben kellemesen felszínes szórakozás. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.

Valószínűleg sokkal kevésbé volna szórakoztató Shane Black (Durr, durr és csók, Vasember 3) vígjátéka, ha nem a hetvenes években játszódna, a világoskék szemfestékek, a rémes bőrzakók és a motown virágkorában. De akkor játszódik, így amikor a főcímben megszólal a The Temptationstől a Papa Was A Rollin’ Stone, és beúszik a korszak híres betűfontjával (Pump Triline) a The Nice Guys-felirat, máris magával ragadja a nézőt retró fíling, és el sem ereszti az utolsó képkockákig, hogy minden kifogást maga alá temessen. 

A Rendes fickók vérbeli, szabad szájú, sok bunyóval tűzdelt buddy movie két magándetektívvel a főszerepben (pontosabban az egyikük, a Russell Crowe alakította Jackson Healy hivatalosan nem is az, mert nem váltotta ki az engedélyét, így inkább verőlegényként tevékenykedik). A duó másik fele az özvegyember Holland March (Ryan Gosling), aki egyedül neveli kislányát, Holly-t (Angourie Rice). Igaz, esetében a „nevelés” költői túlzásnak tűnik, „rendes” hardboiled magánkopóhoz méltóan többnyire kicsit/nagyon részeg és/vagy nincs is otthon. És hogy miként keresztezi egymást hőseink útja? Nos, természetesen egy ügy apropóján kényszerülnek össze egy felnőtt filmekre (értsd: pornó), hivatali visszaélésre és a detroiti autóiparra fókuszáló nyomozás során. 

Jelenetek a filmből
Jelenetek a filmből
Sztorink is akad, és nem mismásolva el a Rendes fickók hardboiledos-noiros gyökereit: a halálnak és a gyilkosságoknak tényleg súlya van a filmben, ha ellenpontozza is azokat Ryan Gosling béna karaktere, aki pont attól lesz olyan vicces, hogy komolyan játssza a kompetens, minden hájjal megkent zsarut, aki ismeri a dörgést, miközben valójában naiv, inkompetens és többnyire vak tyúkként talál csak szemet. Verbális poénjai egyébként jobbak, mint a helyzetkomikumból adódóak, de az utóbbiakra is bőven akad példa: Gosling erkélyekről, emeletekről bucskázik alá rendszeresen, kihívást jelent számára a töltött pisztoly és az öngyújtó használata, sőt a vécéajtóval és a letolt gatyájával is meggyűlik a baja. Mellette az izomembert alakító Russell Crowe-nak most csak a segéderő szerepe jut, és alázatosan meg is ágyaz pályatársa minden poénjának. 

Shane Black, aki a forgatókönyvet is maga jegyzi, tulajdonképpen abszolválja azt, amiben eddigi karrierje során is a legjobb volt: a Halálos fegyver-széria írójaként újabb öntörvényű zsarupárossal rukkolt elő (az utolsó jelenetben a folytatás lehetőségét is belengetve), akik mellé adott még egy gyereket (Holland March 13 éves lányát) is kísérőnek, mint tette azt anno Az utolsó akcióhős szkriptjében is. Minden mást a hardboiled-noir műfajából kanalazott össze: akad például egy femme fatale-unk („összetöri” kicsit Gosling szívét, legalábbis hülyét csinál belőle, ami, lássuk be, nem nagy kunszt); hivatali szintig nyúló, nehezen követhető korrupciónk; bűnös városunk (Los Angeles); sőt kis környezetvédelmi vonulatunk (légszennyezés) szexbotránnyal fűszerezve à la Kínai negyed. 

A képek forrása: MAFAB
A képek forrása: MAFAB
A Rendes fickók bája éppen abból ered, hogy Shane Black ezt az innen-onnan (magától és másoktól) összelopkodott turkálós outfitet a retró vonulatnak/hangulatnak és Ryan Gosling komikusi képességeinek hála képes úgy tálalni, mintha valami egyedi stílusú, az aktuális filmes trendekkel szembe menő, merész darabot látnánk. De mint azt eddig fejtegettük, nem azt látunk, a végeredményt mégis lelkesen fogadjuk, hiszen a comics-adaptációk és a mutánsok korszakában már minden pilótaszemüvegnek és hawaii-mintás ingnek örülni kell. 

Egyszóval: a Rendes fickók egy tisztességesen kivitelezett, szórakoztató bűnügyi vígjáték, amit már a moziból kifelé menet el lehet felejteni. Bár a filmnek akad egy, a történeten és  a korszakon tényleg túlmutató poénja, amely Detroitról és a detroiti autóiparról mint az amerikai gazdaság sikerágazatáról szól, és tényleg becsípődik a nézőnek. Annak fényében, hogy a filmbeli gyilkosságok, az igazságszolgáltatást is átszövő korrupció és az árulások mind azt a „magasztosabb célt” szolgálják, hogy az autógyártás fellegvárát, a munkahelyeket és az amerikai gazdaságot „megvédjék” a szereplők, tényleg igazi posztmodern fricska és erős rendszerkritika, hogy Amerika egykori eminens diákja, urbánus példaképe a 2008-as gazdasági válságnak köszönhetően mostanra csődbe ment, és manapság igazi szellemvárosként funkcionál.