Persze a Vince Gilligan-Peter Gould író-producer páros nem kispályás, egy sorozattörténeti klasszikussal már beírták nevüket a televíziózás halhatatlanjai közé, s ha már ez így alakult, gondolhatták, a Breaking Bad robbanása után elsütögetnek még az anyasorozat árnyékában néhány petárdát. A spinoffként kiállított Better Call Saul tavalyi első évadja ennek megfelelően abszolút kevert műfajú széria lett, ami egyik pillanatról a másikra képes volt átváltani izgalmas és kiszámíthatatlan dramaturgiai kalandozásból unalmas és kaotikus stílusparódiába, majd vissza ismét. 

A Breaking Bad rajongóinak többsége, ha az előzetes találgatásokból és fórum-vitákból indulunk ki, inkább egyfajta fekete komédiát várt, némi vérrel és burleszkbe illő csetlés-botlással, ehhez képest egy humort és krimit nyomokban tartalmazó lassabb folyású drámát kaptak, ami eléggé megosztotta a tábort. Igaz, utálni nem könnyű a Better Call Sault, már csak azért sem, mert ahol nagyon leül a cselekmény, ott a készítők jó érzékkel bedobnak egy-egy előreutalást (ami a valós időben nyilván visszakacsintás) a Breaking Bad időzónájába, s ezzel legalább egy hétre, a következő részig ismét fenntartják a nézői kíváncsiságot és vele együtt egyfajta otthonosságérzést is. Hiszen mi már jártunk itt, és valóban, ami azt illeti, tudjuk, mi lesz ennek az egész nyögve nyelésnek a vége.

Az tény, hogy Jimmy McGill még nem Saul Goodman, és Mike Ehrmantraut sem ugyanaz a Mike, akiről tudjuk, hogy lesz majd nemsoká, az elődsorozat szerint. A készítők pedig nagyon ráéreztek, amikor e köré a két mellékszereplő köré húzták fel az új cselekményt, valóban ők voltak a legjobban megrajzolt háttéremberek a Breaking Bad-ben, ám ahhoz, hogy a két szál összeérjen, s a két karakter eltérő stílusa egymáshoz csiszolódjon, sok víznek kell lefolynia még a Rio Grandén. Ezt azért érdemes leszögezni csak, mert a kettős cselekményszálnak, a kettős fejlődési ívnek egyelőre van egyfajta erőltetettsége: tudjuk ugyan, hogy két hősünknek össze fog fonódni az élete a közeljövőben, most azonban még azt látjuk, hogy habár itt-ott találkoznak már, még külön világokban mozognak. Ettől pedig néha széttartóvá válik az elbeszélés, s csak az aktuális szituációkon kívüli kapcsok (elsősorban Breaking Bad-utalások, másodsorban a távoli, Breaking Bad-en túli jövőbe mutató fekete-fehér bejátszások) tartják össze a Sault.

Mert egyébként miről van szó, így, a huszadik óra után? És előrébb járunk-e, mint ahol tíz résszel ezelőtt, vagy ahol a legelején voltunk? Nem igazán. Adott Jimmy McGill, a zugügyvéd, aki egy ázsiai pedikűrszalon hátsó traktusában bérel irodát, s ennek megfelelő tulajdonképpen presztízse is a kollégái és ismerősei között, ám neki ezzel együtt nagyratörő, bár elég képlékeny tervei vannak a jövőre nézvést. Közben van neki egy bátyja is, Chuck, aki viszont sztárügyvéd, igaz, nincs valami jó formában, mióta elektromosság-allergiája miatt nemigen tudja elhagyni a lakását, és öccse segítségére szorul. Aztán ott van Kim, aki ügyvédnő, és Jimmy szerelme. A másik oldalon meg Mike, az exzsaru tevékenykedik, jelenleg parkolóőrként, illetve különféle kis fekete erőszak-munkákkal igyekszik biztosítani kisunokája gondtalanabb jövőjét. És lényegében egyikük sem mozdul semerre, ami kétségtelenül egyre idegesítőbbé teszi a Better Call Sault, ahogy telik (fogy) az idő. Jimmy még mindig nem indult el visszafelé a damaszkuszi úton Suzuki Esteemjével, hogy Saulussá válva csapjon a rosszéletű kliensek kezébe. Mike már másodszorra emeli vállához a távcsöves puskát, hogy valami visszavonhatatlant tegyen, de még mindig nem sikerül meghúznia a ravaszt. Chuck még mindig ott kuksol áramtalanított lakásában, szégyenkezve öccse stiklijei miatt, de még mindig nem jutott el oda, hogy valóban ártson neki (a finálé efelé mutat, rendben, de ez is inkább csak mézesmadzag egyelőre). És Kim sem hagyta ott még Jimmyt, pedig lett volna rá alkalma és indoka bőven.

Mindez úgy hangzik mint egy rossz szappanopera tartalomismertetője, és hát olyan is a Saul, azt leszámítva, hogy rossz lenne nézni. Nyilvánvalóan elsősorban Bob Odenkirk magánszáma a Saul, és ő valóban kihasznál minden képernyőn töltött percet, és valóban lenyűgöző, hogy megformált karakterében milyen mélyre sikerül lemerülnie. Itt minden rajta múlik, és ő belead apait-anyait (egyébként szó szerint is: ő maga a sorozat egyik társproducere), drámai, sőt, tragikus távlatokat húz föl eredetileg komikus figurája mögé. Mindezt úgy, hogy a legnyomasztóbb pillanatában is képes egy fél grimasszal mosolyt csalni a néző arcára, miközben a legnagyobb simlissége ellenére még mindig elhisszük, hogy ő alapvetően egy jóravaló krapek. Csak hát az a nagy spirál, ami lerántja majd, egyelőre meddő körözésnek tűnik még mindig, és a végső nagy kivetkőzés is csak ígéret csupán. Ugyanígy Mike is: hiába játssza be jól a figurát a karizmatikus Jonathan Banks, valódi elmozdulás nélkül rutinná válnak szépen lassan a gesztusai, mint ahogy egyre inkább csak a rutin miatt nézzük mi is: tudjuk, hogy szeretjük, nem kell gondolkodnunk rajta, hogy miért.

És akkor a sokkal szürkébb mellékszereplőkről ne is beszéljünk. Rhea Seehorn Kim Wexlerként szimpatikus, de unalmas, Patrick Fabian Howard Hamlinje papírmasé, a Chuck McGillt játszó Michael McKean pedig láthatóan nem győz ellenállni a szerepe kínálta modoroskodási lehetőségeknek. Odenkirknek és Banksnek legalább megadatott egy-egy jelenet, ahol már majdnem történt valami igazán eget rengető velük, s még néhány kisebb mellékepizódban is tudtak brillírozni egy kicsit. A jóindulatú nézők ebből rögtön lassú (hiszen aprólékosan építkező), precízen bemutatott fejlődési narratívát vizionáltak, de egyelőre ezt nem sok minden igazolja immanens módon. Mint ahogy a testvérviszály sem vált olyan fajsúlyossá még (évadzáró képsorok ide vagy oda), hogy önmagában odaszögezné a nézőt a képernyő elé. A párbeszédek valóban hibátlan ritmusérzékkel pörögnek, és az atmoszférateremtésre nem lehet egy rossz szavunk sem. Ám minden, ami eldönthet egy sorozatot, egyelőre vagy a múltban rekedt, vagy a jövőben vesztegel. Nem lehetetlen ebből a helyzetből valami egészen meghökkentőt kihozni, de ahhoz a harmadik évadban, jövőre, valaminek végre történnie is kell.

 

A sorozat adatlapja a Magyar Filmadatbázisban, itt érhető el.