Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

„PUTYIN ELVTÁRSAT MÁR MEG SEM AKARJÁK GYILKOLNI?”

Beszélgetés Nemes Gyulával
2016. márc. 22.
„Csak úgy van értelme lázadó filmet készíteni, ha maga az alkotó is bátor” – vallja Nemes Gyula, aki a Filmalappal zajlott összetűzéséről és az ökoterrorizmusról vallott gondolatairól is mesélt a Revizornak. SOÓS TAMÁS INTERJÚJA.
A Karlovy Vary-i Filmfesztiválon jelentette be a Zero rendezője, írója és producere, Nemes Gyula, hogy a Filmalap nyomására kisatírozta filmjéből Magyarország miniszterelnökének arcát. A globalizáció- és kapitalizmusellenes, de magát a lázadást is kifigurázó filmben terroristának állt méhészek próbálják megdönteni a rendszert, és ennek egyik szimbolikus gesztusaként elnökök dinnyére tűzött fényképére lövöldöznek. „A Zero nemcsak tartalmában, hanem formájában is lázadó. Politikailag, társadalmilag, gazdaságilag, és esztétikailag is le akartam benne rombolni mindent” – mondja Nemes Gyula a mindenen ironizáló filmjéről, amely március 24-től látható a magyar mozikban.
Nemes Gyula
Nemes Gyula
Revizor: Állítólag hosszú beszélgetést folytattál a Filmalappal, milyen gyümölcsöket és melyik politikus fényképét lőhetik szét a terroristák a filmben. Milyen gyümölcs ellen emelt kifogást a Filmalap?
Nemes Gyula: Az alkotás gyümölcse ellen. Pedig a Zero valójában egy konzervatív film, amely a környezetvédelemről, a hagyomány védelméről szól. Végeredményben kormánypárti film, mert az EU-bizottság ki van benne figurázva, migránskérdésben pedig azt állítja, hogy mindannyian menjünk Afrikába, és nem azt, hogy fogadjunk be onnan bárkit is.
R: Havas Ágnes és Andy Vajna azt mondta, a Filmalap senki fényképét nem retusáltatta ki a filmben.
NGY: Levelezéseket és beszélgetéseket folytattunk arról, hogy fizessem vissza a támogatást. Amikor rákérdeztem, hogy miért, azt válaszolták, hogy bizonyos változtatások kellenek, mert eltértem a forgatókönyvtől. Senki nem merte kimondani, hogy mit akarnak, mert abból nemzetközi botrány lett volna. Ebben a filmben kivételesen azt forgattam le, amit a forgatókönyvben is leírtam, úgyhogy addig lapozgattam a forgatókönyvet, míg rá nem jöttem: talán pont ez az egy kép a zavaró? Bementem hát a Filmalaphoz, hogy arra gondoltam, jól állna egy kis satír a miniszterelnök úr arcán. Érdekes módon másnap megjött a támogatás fennmaradó összege. De valóban: senki nem mondta meg, mit csináljak.
R: A Filmalap által elfogadott forgatókönyvben benne volt a dinnyés jelenet?
NGY: A forgatókönyvben a következő mondat szerepelt: „Az újonc gerillák célbalövést gyakorolnak roncsjárművökön”. Nem terveztük meg előre a jelenet díszletét, ezért a forgatáson gondolkodtunk el, mire lőjenek, mert magára a járműre mégsem lehet. A rendezőasszisztens javasolta, hogy ha már szerepel dinnyetermesztő a filmben, legyenek dinnyék a célpontok, én pedig azt találtam ki, mit rakjunk rájuk. Ez szerintem nem olyan mértékű eltérés a forgatókönyvtől, ami miatt a támogatás teljes összegét [180 millió forint] vissza kéne fizetnem.
R: Andy Vajna azt is mondta, hogy PR-fogásnak használod az ügyet.
NGY: Kétségtelen: már az is PR-fogás volt, hogy betettem ezt a jelenetet a filmbe.
R: A Leviatánt láttad? Abban is elnökök képével lőgyakorlatoznak, de az aktuális orosz miniszterelnökre nem lőnek.
NGY: Nem láttam. Putyinra egyébként mi sem lőttünk, mert elfogyott a dinnyékbe rejtett robbanószer. „Putyin elvtársat már meg sem akarják gyilkolni?” Így találtuk ki, hogy az ő dinnyéjét egy vasrúddal verjük szét. Amikor Kazahsztánba küldtem a Zerót, eszembe jutott, hogy Putyint végül benne hagytuk a filmben, ezért gyorsan csináltam egy úgynevezett szovjet verziót, amiből Putyint is kiszedtem.
R: Miért nem támogatta a Zero forgalmazását a Filmalap?
NGY: Az indoklás szerint nem látták esélyét annak, hogy sikeres lesz a film, és így nem tartották érdemesnek a támogatásra. Ez persze önbeteljesítő jóslat, mert ha minimális pénzt sem áldoznak a forgalmazásra, akkor valóban senki nem fogja megnézni. Régen minden magyar filmnek alanyi jogon járt 5 millió forint forgalmazási támogatás, ami legalább arra elég volt, hogy a magyar film törzsközönsége ott legyen a moziban. Szomorúnak tartom, hogy a Filmalap milliárdokkal támogatja a filmeket, de a forgalmazásukra már nem áldoz pénzt. Nem értem például, hogy Fliegauf Bence filmje, a Liliom ösvény miért nem kapott támogatást a forgalmazásra.
R: Tartasz tőle, hogy egy-két hét alatt lekerül a mozik műsoráról a Zero?
NGY: Persze. Az a szlogenünk, hogy „Nézd meg, mielőtt betiltják!”. A plakát már a Zeróban is szerepel, tehát a filmkészítés során megszületett a szlogen, de közben valósággá vált. Mert nemcsak forgalmazási támogatást nem kaptunk, de a botrány után az összes forgalmazó elfordult tőlünk, és a művészmozik közül csak a Művész Huszárik terme és a Kino Mozi fogja vetíteni a Zerót.

R: A Toldiban is lesz egy vetítés.
NGY: Mert a saját pénzemből kibéreltem a premierre. De a Toldi sem vette fel a műsorára. Már azon voltam, hogy vállaljuk fel a betiltást, és ne mutassuk be a filmet, de a Cinema City az utolsó pillanatban megmentett, és ironikus módon műsorra tűzte azt az antiglobalizációs filmet, amiben lelövik a plázavásárlókat. Bízom benne, hogy a többi mozi félrenézte a helyzetet, és ha látják, hogy bemennek az emberek a Zeróra, akkor meggondolják magukat. Ha mégsem, akkor jön a B verzió, és koncertszerűen fogom vetíteni a filmet. Áldatlan helyzetben van a film- és a mozikultúra Magyarországon, de ebből az áldatlan helyzetből kinőtt egy alternatív forgalmazás: elindult a Bem mozi, amely az Örökmozgó hiányában 35 mm-en vetít régi filmeket, áprilisban pedig beindul az új Örökmozgó a Vörösmartyban. És ott vannak a filmklubok is a Rooftop Cinemától a Budapest Secret Cinemáig, tehát vannak lehetőségek, ahol akár közönségtalálkozó keretében lehet egyedi vetítéseket tartani.
R: A film elején felirat közli, hogy a Zero 35 mm-re forgott, és aki monitorról nézi, se érteni, se élvezni nem fogja. Mit nem ért a Zeróból, aki számítógépen nézi?
NGY: A Zeróban kevés a szöveg, és a kis monitoron nem látszanak a totálokban lévő viccek. Óriási fordulatok és óriási érzelmek vannak ebben a filmben, amiket úgy tudsz átélni, ha rád telepszik egy hatalmas vászon. Tragikus, hogy a bizottságok, akik őrzik a Zerót, nehogy megnézze valaki, ebben a gyufásskatulya méretben látták – vagyis nem látták –, és úgy döntöttek róla.
R: Mostanában Tarantinótól Nolanig sok neves rendező áll ki a 35 mm-es film mellett.
NGY: Én kizárólag 35 mm-es filmre forgatok, de ezzel nem vagyok itthon egyedül: Nemes Jeles László, Hajdu Szabolcs és Kenyeres Bálint is 35-ös filmre dolgozik. Egyelőre az utolsó 35 mm-es magyar film a Zero, olyannyira, hogy amikor kértem egy javítást a Focus Foxtól, vissza kellett építeni egy falat miattam, mert már lebontották a 35-ös labort. De szerintem pár éven belül visszaáll a helyzet, és 35 mm-es filmek is lesznek Magyarországon. Remélem, hogy Kenyeres Bálint 35 mm-es filmje még az idén leforog.
R: Azt szoktad mondani, hogy a Zerón a néző előbb a szék alá röhögi, majd hazamegy és felköti magát. Hathat még film így 2016-ban?
NGY: Biztos vagyok benne. Az Egyetleneim kapcsán írta egy újságíró, hogy állt az út szélén, mire odament hozzá egy néni, és megkérdezte, „Fiatalember, rosszul van?” „Nem, csak most láttam az Egyetleneimet.” Szerintem ilyen hatása a Zerónak is lesz.
R: Te utoljára melyik filmen akasztottad fel vagy röhögted a szék alá magad?
NGY: Már nem nagyon járok moziba, mert számomra az a mozi, ha 35 mm-en nézünk régi filmeket. És ez egyszer csak eltűnt. Bizonytalan vagyok, hogy érdemes-e filmet csinálni, ha már Fellinit is eltörölték. Utoljára egyébként Artavazd Peleshyan örmény rendező filmjei jelentettek számomra nagy élményt, aki a világ legjelentősebb dokumentumfilm-fesztiválján, a Jihlaván személyesen mutatta be az összesen kétórás életművét.
R: Miből áll az a két óra?
NGY: Hasonló filmeket készít Peleshyan, mint amilyeneket én is szeretnék. Ő nem valamiről, hanem az élet egészéről készít filmet. Szavak nélkül, örömmel, optimistán. A Zeróban nekem is ez volt a szándékom.
R: Ugyanakkor dühös film is a Zero. Mi volt az utolsó csepp a pohárban, ami arra sarkallt, hogy elkészítsd?
NGY: A pályázatírás. Olyan düh fogott el, hogy miért kell papírokkal kilincselni azért, mert gondolatokat akarok közölni, hogy óhatatlanul az anarchista terrorizmus mellé álltam.
R: Bár maga a lázadás is ironikus a Zeróban, a filmnek van egy határozott globalizációellenes üzenete. Szerinted lehet akár a Zerónak, akár más filmnek számottevő társadalmi hatása manapság?
NGY: Biztosan. A Saul fia mindannyiunkat fellelkesített. Csak úgy van értelme filmet csinálni, ha a világ minden táján látják. Ha a Saul fia a mai világról szólna, óriási hatása lehetne. De tízezer filmből egy tudja ezt megcsinálni. A film korszaka bizonyos értelemben lezárult. Ahogy a jazz a húszas években futott igazán, úgy a film a hatvanasban volt benne a köztudatban. De ez nem jelenti azt, hogy nem lehetséges hatni az emberekre. Sőt: óriási felelőssége van a filmkészítőknek, hogy ha el tud érni ekkora népszerűséget, akkor mai dolgokról beszéljen.
R: A filmet nézve azt gondoltam, szkeptikus lehetsz a kérdésben. A Zeróban nincs olyan extrém helyzet, amihez ne szoknának hozzá az emberek.
NGY: A Zero arra kérdez rá, hogy van-e értelme a forradalomnak a fogyasztói társadalommal szemben, amelynek az a jellegzetessége, hogy mindent befal. Még a Zero c. filmet is, amit már magában a filmben és most a valóságban is befal. Az emberek azért törődnek bele az újabb és újabb helyzetekbe, mert minden lázadás a kapitalizmust, a fogyasztói társadalmat és a politikai hatalmat erősíti. Ettől függetlenül én optimista vagyok, és a film vége is optimista.
R: Akkor van értelme a lázadásnak?
NGY: Azt nem tudom. Optimista az emberi létezéssel és a főszereplőmmel kapcsolatban vagyok. Küzdeni, élni érdemes – ezt feltétlenül vallom. Hadd meséljek el egy személyes történetet. Volt egy csata a falumban, a nagymamám háza előtt ’56-ban, amelyben 7 szovjet és egy magyar ember halt meg. A forradalom 50. évfordulóján utánajártam a csatának, de nem találtam igazi forradalmárt, csak olyanokat, akik részt vettek benne, és megbánták, mert szörnyű, véres élmény volt számukra, vagy olyanokat, akik nem csináltak ugyan semmit, de a rendszerváltás után kitüntetésekkel járkáltak a faluban. Végül rábukkantam egy testvérpárra, akik ott voltak, lőttek is, és büszkék is voltak rá. Úgy gondolták, hasznos volt megállítani azt a szovjet tankot. Mert a rendszerváltás részben ennek köszönhető. Sok ember meghalt, őket bebörtönözték, de hosszú távon mégis volt hatása. A Zeróról is ezt gondolom: lehet, hogy most ellehetetlenítenek, de hosszú távon meglesz a hatása.
A portrékat Czirják Pál készítette
A portrékat Czirják Pál készítette
R: Egy interjúban nehezményezted, hogy a rendszerváltás óta nem születtek lázadó filmek Magyarországon. Szerinted ennek mi az oka?
NGY: Az 50-es évektől a Fotográfiáig minden magyar film a lázadásról és a szocializmushoz való viszonyról szólt, de a 70-es évektől kezdve annyira nevetségessé vált a hatalom, hogy másról is elkezdtek filmeket készíteni. Aztán a rendszerváltással jött a nagy szabadság, és megfoghatatlanná vált a rendszer. A 90-es években nem a rendszer ellen készültek filmek, mert idő kellett hozzá, míg az emberek felfogták, milyen a kapitalizmus. Nyugat-Európában 1968 körül kezdtek készülni antikapitalista filmek, mert ennyi időre van szükség ahhoz, hogy a rendszer rendszerré váljon, a filmesek pedig reflektáljanak rá. A magyar film viszont később sem a kapitalista rendszer egészére, hanem jelenségekre, szociális problémákra koncentrált. A másik ok, amiért nem készültek lázadó filmek, hogy nem volt konkrét hatalom. Most szerencsére van, így van miről filmet csinálni.
R: A Délibábot és a Fehér Istent nem tartod lázadó filmnek?
NGY: Dehogynem. Úgy látszik, nálunk mostanra ért be a helyzet. Ráadásul a Délibáb alkotója példás módon neki is ment a rendszernek, s ezért őt rendkívül tisztelem. Csak így van értelme lázadó filmet készíteni, hogy maga az alkotó is bátor. Az a benyomásom támadt, hogy sem a Zero, sem a Délibáb esetében nem különösen töri magát a nemzetközi fesztiváloztatással foglalkozó hazai szervezet, hogy e két film külföldön szerepeljen. Nem is kis sikerrel, mert a Zero Karlovy Varyn kívül nem került be egyetlen külföldi fesztivál versenyprogramjába sem.
R: Az ökoterrorizmusról mi a véleményed? Lehet erőszakkal válaszolni a természet elleni erőszakra?
NGY: Tudjuk jól, hogyan pusztítja a kapitalizmus a környezetet, hogyan okoz globális felmelegedést, és hogyan viszik el Afrikából a nyersanyagot. Évente 35–40 millió gyerek hal éhen, és bár az okok közvetettek, ezért mi, magyarok is felelősek vagyunk. Lehet ecsetelni, milyen rettenetes volt a II. világháború, de a mai helyzet is az. Ezért megértem, ha valaki az ökoterrorizmuson gondolkodik, de tőlem távol áll, hogy embereket gyilkoljak. A Zerónak is ez az üzenete. Bár egy ponton saját akaratából gyilkol a főhős, és talán a néző is vele tart, de ez később megfordul. Úgy gondolom, az erőszak ellen csak békével lehet fellépni. Én csak üvöltözni szoktam, ezzel a filmmel pedig egy elég nagy üvöltést bocsátottam a világra.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek