Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

NEM KRIMI EZ, GYERMEK

Happy Valley 1-2. évad
2016. márc. 19.
Nem értem, miért nem zengenek ódákat erről a sorozatról, és miért nem adja egyetlen hazai tévécsatorna sem. Nem értem, mivel jelenleg a Happy Valley a brit sorozatgyártás egyik legjobb termése. GERA MÁRTON KRITIKÁJA.
Az persze nem teljesen igaz, hogy nem dicsérik, hiszen a széria 2015-ben megkapta a legjobb drámasorozatnak járó díjat a brit filmes akadémiától (BAFTA), de ha valakinek azt mondom, soroljon fel néhány angol krimisorozatot, biztosan kihagyja a Happy Valley-t. Közben meg pontosan értem az ódzkodás okát, nem adja magát könnyen ez a sorozat, a nézőnek meg kell küzdenie a hetente érkező, egy órás epizódokkal, viszont ha valakit beszippant, garantáltan lesz egy darálós napja. Ráadásul ez a kissé butácska cím sem segít. Boldog völgy? Ez most komoly?
Sarah Lancashire
Sarah Lancashire
Igen, az. Ám azt már 2014-ben, az első évad során megtanultuk, hogy ez az angol vidék még véletlenül sem boldog, hacsak nem a drogosok számát nézzük, akik nyilván ideig-óráig biztosan remekül érzik magukat Yorkshire-ben. Ismerős világ lehet ez annak, aki élt valaha kisvárosban, legalábbis a sorozat már a kezdettől fogva olyan miliőt épített fel, ahol mindenki ismeri a másikat, vagyis az emberek tudják, mit tettél tavaly nyáron. És az első hat rész végig erre épített, vagyis arra, hogy itt kísért a múlt, de a jelen sem elviselhetőbb, nagyjából minden epizódban meghal valaki, és nem kell ehhez gyilkosság. Sósabbak voltak itt a könnyek, és a fájdalmak is mások – senki sem tudta kimondani őszintén a bánatát.
De leginkább főhősünk, Catherine (Sarah Lancashire) nem, aki nyomozóból vált egyenruhás rendőrré, sárga mellényben üldözte a drogosokat, a rendetlen tiniket, mert az élet úgy hozta, hogy kénytelen volt váltani – egy meghalt gyermek és egy alkoholista testvér nem éppen a legjobb háttér egy zsarunak. Aztán persze ő került szembe a nagy ellenféllel, Tommy Lee Royce-szal, aki pontosan annyira határozta meg az első évad minden percét, mint, mondjuk, Alice a Lutherben. Nem egyszerű legyőzendő gonosz volt, hanem értelmileg felvértezett, egyenrangú partner, akit közben az első pillanattól tudott gyűlölni az ember. Nem mellesleg kellett ehhez az a James Norton, aki mostanság mindent eljátszik, legyen az kisvárosi pap vagy Andrej a Háború és békéből.

Eddig teljesen úgy tűnik, mintha egy krimisorozat volna a Happy Valley, ahol a gyilkost, az emberrablót üldözik, és azzal ér véget az évad, hogy a gazfickó börtönbe kerül. Az egészben az legjobb, hogy ez még véletlenül sem igaz, a sorozat csak kriminek tetteti magát, ezzel csalogatja a nézőjét, azonban dráma ez, annak is a lehető legkeményebb, legkomorabb változata. A karakterekben ott feszül a kimondatlan düh, és egy rosszul elsült dialógus, egy italba rejtett kábítószer után érzett megalázottság mindenre képes. De tényleg mindenre, a második évadban olyan jeleneteket látni – a férfi úgy fojtogatja a szeretőjét, hogy el nem tudom képzelni, hogyan forgatták ezt le –, amelyek alatt a néző néha szeretné becsukni a szemét, bárcsak ne látná, akkor talán nem lenne ennyire keserű, ami a képernyőn történik. Ettől még éppenséggel lehetne krimi a széria, de már az első évad nyilvánvalóvá tette, hogy nem az elkövető személye a lényeges – azt tudjuk –, és még csak nem is a miért, hanem maga a folyamat: mit indít el egy tett a városban és az emberek lelkében? Hogyan lehet a múlttal együtt élni? Mert nyilván együtt kell, hiszen a lakók számára ez a város az otthon. 
Nem sok minden változott – lehetne mondani a második évad láttán, bár úgy az első rész végére világossá válik, hogy ez most jobb, hatásosabb, mint a két évvel ezelőtti indítás. Ami elég nagy szó, ritkán látni ilyet, ráadásul úgy, hogy meg van kötve a forgatókönyvíró keze, és csak annyit akarok ezzel kapcsolatban mondani, hogy nem volt könnyű visszahozni Tommy Lee Royce-ot, de ez is sikerült. Mondjuk, ebben az évadban már egyáltalán nem ő lesz a központi figura, mégis, jelen van, a háttérből mozgatja a szálakat, és egy-egy epizódbeli feltűnése ismét kisebb sokkhatás.
Amer Nazir
Amer Nazir
Ahogy továbbra is elsősorban a karakterekre koncentrál a Happy Valley, a hatodik epizódra pedig az is kiderül, ez nem öncélúság, mindenki cinkos lesz valamilyen szinten. De addig is felépítik az összes figurát, megkapjuk a vétkes rendőrt, a kissé idióta boltost, és újra itt van Catherine ex-alkoholista (most megint alkoholista) testvére, és visszatér a talán leginkább szerethető szereplő, a fiatal rendőrnő, Ann (Charlie Murphy). Ismét érezzük, ott vannak a levegőben a kimondatlan mondatok, senki sem igazán őszinte, és ebből születik a tett. Nincs itt semmiféle filozofálgatás, barokkos körmondatok, csak a viszonylag hamar érkező felismerés: ezek az emberek akár mi is lehetnénk. Mi is csalhatnánk a feleségünket, mi is aggódhatnánk, ha a szeretőnk öntudatlan állapotban fotózgatna minket, és talán mi is ölnénk. Talán. Mert éppen az a lényeg, hogy hétköznapi fickók, akiket látunk, és ők sem így tervezték, ők sem pénzért vagy hírnévért követik el a bűnt. Olykor egyenesen úgy tűnik, kész szappanopera, ami a képernyőn zajlik, csak annál sokkal mélyebbek a konfliktusok.
Azért mégis vannak változások az előző évadhoz képest, és mintha ezek emelnék utóbbi fölé ezt a hat részt. Az, hogy most például van olyan gyilkosság is, aminek nem ismerjük az elkövetőjét – ám továbbra sem a nyomozás a fontos –, és szinte mindenki lehet a tettes. Miközben zajlanak a kisebb drámák, amelyek végül a legjelentősebbek lesznek: a nyomozó és a szeretője közötti viszony úgy remek, ahogy van, lépésről lépésre látjuk, hogyan süllyed egyre mélyebbre John, ez a külvilág számára annyira érzéketlennek tűnő detektív. Aztán persze csak a második epizódig kell várni, és már tudjuk, hová fajultak az események. Kevin Doyle pedig az évad legjobb alakítását nyújtja Johnként, túllép James Nortonon, túllép Sarah Lancashire-ön, és ebből a hétköznapi figurából varázsol siratni való vesztest.
Ettől függetlenül a sorozat továbbra sem adja könnyen magát, vannak jelenetek, amelyekben hosszú másodpercekig nem szólnak egymáshoz a szereplők, és aki fegyverropogásra vágyik, alighanem rossz helyre tévedt. De meg sem próbálni elkezdeni a Happy Valley-t, elég nagy bűn. Én meg csak annyit hadd kérjek: ne kelljen újabb két évet várni a következő évadra, kedves BBC.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek