Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

A KOCKÁK SANDLERESÍTÉSE

Pixel
2015. júl. 29.
Lehetett volna újabb szerelmes vallomás a retró-videojátékokhoz – és mindenkihez, aki szereti azokat. De amihez Adam Sandlernek köze van, az a legtöbbször Adam Sandler-filmmé változik. KOVÁCS GELLÉRT KRITIKÁJA.

Ez most menthetetlenül azzá változott, s csúnyán szétesett darabjaira. Illetve valószínűbb, hogy sose volt egyben: már eleve az se jelentett jót, hogy a 2010-es évek közepe felé rábíznak egy nyári blockbustert Chris Columbusra (Reszkessetek betörők, Mrs. Doubtfire, Harry Potter 1-2.), aki olyan húsz éve még megbízhatóan szállította a klassz családi mozifilmeket (a Potterek bérmunkák, sok dolga aligha volt velük), viszont húsz év nagy idő, egy Chris Columbusnak legalábbis biztosan nagy, úgyhogy jó ideje nem szállít ő már semmi érdemlegeset – arról nem is beszélve, hogy egy Adam Sandler-filmen általában csak mentegetőznivaló van, s a pasas csak azért számított gigasztárnak sokáig, mert az emberek valamiért nézték a bénaságait. 
Eleinte mindenhol – aztán Amerikában már nem nagyon. Hogy mi lesz a Pixellel, majd Európa és Ázsia eldönti, mindenesetre Sandler nagyon rászolgálna már a világszintű, oltári buktára, akkor talán átgondolná, mit is csinált rosszul. Illetve miért rossz, amit általában csinál. De persze hamarabb történhet meg a valóságban, hogy ránk lőnek az égből a Galaga-játék akármicsodái, úgyhogy ne reménykedjünk.
Jelenetek a filmből
Jelenetek a filmből
Nem is az a legnagyobb baj a Pixellel, hogy nincsenek benne ötletek (jönnek a videójátékok, ennyi), s még csak nem is az, hogy Sandler mellett igazán kedvelhető, sőt esetenként kifejezetten jó színészek is hülyét csinálnak magukból (a legfájóbb természetesen Peter Dinklage, akinek néha kiül a konkrét fájdalom is az arcára, ám azért ne sajnáljuk persze) – hanem az, hogy könyörtelenül és bicskanyitogatóan lenézi azt, amit, akiket kihasznál. Ne tévesszen meg senkit, hogy eltökélt videójátékosok, nagyra nőtt, jobban mondva, „úgy maradt” gyerekek mentik meg itt a Földet: Sandlerék szerint ezek a figurák valóban lúzerek, szánnivaló kis balfékek, akikből csak azért lehetnek hősök, mert valami rejtélyes sandleri fordulat okán egyikőjükből amerikai elnök lett. 
Ha nem így lenne, mármint ha (na jó, nem sandlerezek egyfolytában, elvégre volt bűntársa bőven) az alkotók komolyan tisztelegni akartak volna a playerek előtt, akkor nem csak beszéltették volna őket arról, hogy micsoda logikai- és ritmusérzék kell ahhoz, hogy az ember legyőzze Pac-Mant, hanem meg is mutatta volna ezt az agy- és testmunkát valahogy az „utcai harcokban”, s nem csak annyi lett volna a dolog, hogy Sandler és társai autókkal üldözik a nagy sárga zabálót, vagy épp eszeveszetten lőnek a gombákra és hernyókra a Hyde parkban – vagy ott, ahova a forgatókönyvnek nevezett betűfolyam sodorta őket. És nem, az sem menti fel őket, hogy a filmben a videójáték-történelem egyik igazán emblematikus figurája is cameózik. 
A képek forrása: MAFAB
A képek forrása: MAFAB
Szóval, a Pixel tényleg csak egy újabb pocsék Adam Sandler-vígjáték, amiben hiába mutatósak a speciális effektek – a dialógok és a poénoknak nevezett gyermeteg Móricka-viccek éppen úgy csikorognak, mint ahogy annak a szerencsétlen nézőnek a fogai, aki azt gondolta, hogy (szerencsés esetben, s Adam Sandler ellenére) megkaphatja a Szellemirtók és a Rontó Ralph, ha nem is egyedi módon, de azért szellemes-élvezetes ötvözetét.
Ja, nem akarok ám senkit megsérteni: én voltam az a naiv néző, aki bízott valami ilyesmiben.
 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek