fórum’15 / Káva Kulturális Műhely, MU Színház
2015.05.18.

A fórum köztér, azaz egy adott közösség találkozásainak helye; olyan terület, ahonnan szellemi, fizikai vagy anyagi értelemben máshogyan távozik az áthaladó, mint ahogyan érkezett. A fórum’15 a komplex színházi nevelési előadások szakmai találkozója, amely a műhelyeknek biztosít bemutatkozási lehetőséget, így a tapasztalatcsere tereként működik. TAKÁCS ÁGNES ÍRÁSA.

A színház és nevelés különösen gyorsan alakuló, fejlődő közös területét, a színházi nevelési programokat kívánja bemutatni az immár harmadik éve megrendezett programsorozat. Jelentős ez a három év a színházi nevelés hazai történetében, s erre hívja fel a figyelmet a fórum alcímének folyamatos változása, alakulása is. 

A 2013-as színházi nevelési szakmai konferenciát a műfaji sokszínűség és az útkeresés jellemzi: a tág értelemben vett szakma legkülönfélébb területéről (TIE – komplex színházi nevelési előadás, ifjúsági színházi előadás, beavató színház, film, műhelymunka, fórum-színház, dokumentumszínház) érkeznek előadók és előadások, így a találkozó csupán egy délutánon ölt tudományos konferencia-jelleget. Bár „A közönség részvételének esztétikája és politikája” blokk (előadók: Boross Martin, Chris Cooper, Demcsák Katalin, Oroszlán Anikó, Oblath Márton, Schilling Árpád) formailag érezhetően távol áll az interaktivitáshoz szokott befogadóktól, mégis mintha kijelölné a következő évek Fórumainak irányát. 


A részvételről azonban csak résztvevőként, saját tapasztalatot gyűjtve és cserélve lehet beszélni, így 2014-ben már szakmai találkozóra érkezik az érdeklődő. Az alcím nem pontosítja jelzővel a „szakmait”, ezzel is lehetőséget biztosít annak a fogalmi-műfaji egyeztetésnek és tisztázásnak, amelynek alapját a 2013 végén megjelent Színházi nevelési programok kézikönyve (Cziboly Ádám – Bethlenfalvy Ádám, L’Harmattan, Budapest) teremti meg. A fórum’14 fontos témájává emelkedik annak meghatározása, hogy mit jelent a „szakmai” a színházi nevelés esetében, milyen ismérvei vannak a különböző színházi nevelési műfajoknak. E találkozón az elméletiséget előnyben részesítő konferencia-előadások elmaradnak, helyüket a részvételiségre építő kutatások beszámolói és terveinek ismertetői veszik át, így kapnak bemutatkozási lehetőséget a PhD és DLA hallgatók (Vági Eszter, Romankovics Edit, Gyombolai Gábor), valamint a Parforum Részvételi Kutató Műhely. Bár a találkozót továbbra is a műfaji sokszínűség jellemzi, a válogatás köre mégis szűkül: domináns szerepet kap a TIE, megjelenik az osztályterem-színházi előadás és az interaktív mesejáték. A szakmai beszélgetéseken kínált részvételi formák szintén az érdeklődő felé történő nyitásról árulkodnak, míg 2013-ban közönségtalálkozó szemlélői lehetünk (vezető: Perényi Balázs), addig 2014-ben moderált beszélgetésekbe kapcsolódhatunk az alkotókkal.


A fórum’15 alcímében (komplex színházi nevelési előadások szakmai találkozója) szűkíteni látszik a megmutatni és képviselni kívánt műfajt, ugyanakkor – folytatva az előző évek tendenciáját – a résztvevők körét tágítja, többször biztosít lehetőséget az aktív bekapcsolódásra. A lehetséges hátulütők tudatában is bátran és több ízben vállalja a házigazda Káva Kulturális Műhely az önszerveződést a szabadabb témaválasztás és az érdeklődők bevonásának reményében. A szakmai beszélgetés („Kákán is csomót keress!”) első szakaszában sem a moderátor, sem pedig az alkotók nincsenek jelen: a csoportokba rendeződött résztvevők félórányi szabad benyomáscsere után három kérdésben összegzik gondolataikat. Az előadások készítői csak a második – szintén nyílt – blokkban érkeznek, ahol igyekeznek válaszolni a felvetett kérdésekre. A biztonságos, be- és megengedő forma a szakmaiságot szem előtt tartva őszintén nyit az érdeklődők felé. Hasonlóan erősen épít az aktív részvételre a World Café-módszerrel szervezett délután is, hiszen a színházi nevelés és az innováció közös metszetében szabad témafelvetést kínál, az ajánlott témákhoz pedig szabad csatlakozást biztosít. A 2014-ben több találkozón (a fórum’14 mellett, például a Mai Mesék konferencián, a VII. Kaposvári Assitej Gyermek- és Ifjúsági Színházi Biennálé kísérőprogramján) megindult fogalmi-műfaji egyeztetés folytatására is lehetőséget ad ez a forma. Visszatérő kérdés a színházi nevelés és a TIE viszonya, az érdekképviseleti szervezetek feladatai és a kőszínházak szerepe a színházi nevelésben. Mindehhez képest új témaként jelenik meg például a TIE műfaji keresztezésének lehetősége a báb-, a tánc- és mozgásszínházzal, melynek eddigi kísérletei (Apró hősök, Horda 2) is fontos tapasztalatokkal szolgálnak, továbbgondolásra késztetnek.

A találkozó előadásainak egyműfajúsága nemcsak az összehasonlíthatóságot alapozza meg, de megteremti a néző elvárását a magasabb színvonal iránt is. A fórum’15 közönsége tehát nemcsak aktív és nyitott, hanem rendkívül őszinte és értő befogadó is, hiszen az előadások kölcsönhatásában hamar olyan részletekre kezd figyelni, amelyek talán az önmagában megtekintett programoknál elhanyagolhatónak tűnnek.  

Az öt komplex színházi nevelési előadás (A széttört tál, Mezsgye, Kispad, Üzlet, Semmi) összehasonlítása öt olyan szempontból látszik érdekesnek, amely számol a műfaj színházi és pedagógiai vetületével is. A vizsgálat a következők mentén tűnhet produktívnak: megszólított korosztály, a felhasznált irodalmi alapanyag, a fókusz (központi kérdés), a használt színházi tér és a felkínált résztvevői pozíció viszonya.


A megszólított korcsoport tekintetében a valamely szempontból átmenetiségben lévők állnak az érdeklődés középpontjában. Két előadás (A széttört tál, Mezsgye) is a prepubertás-korúakat célozza meg: olyan ötödik osztályos általános iskolásokat, akik épp most léptek az alsóból és felső tagozatba, és akiknek valóságérzékelését gyakran a képzelet befolyásolja. További két előadás szól (Üzlet, Semmi) tizennégy-tizenöt éves serdülőknek, tehát szintén két iskolatípus határán lévőknek. A Semmiben kifejezetten fontos az iskolaválasztásból (is) adódó bizonytalan alapszituáció. Bár a Kispad megszólítottjai, a tizedikes középiskolások serdülőkoruk tekintetében szintén az átmenetiség állapotában vannak, helyzetük azonban korántsem olyan kiélezett, mint az előző két korosztályé.

A TIE előadások irodalmi alapanyaga mindig körültekintő választás eredménye, melyet - elsősorban a közbeékelt interaktív szakaszok miatt – speciális dramaturgi munka követ. Talán nem véletlen, hogy két előadás is a TIE felé nyitott angol szerzők szövegeire (Edward Bond: A széttört tál, Chris Cooper: Kispad) épül. Találunk dramatikus (Üzlet - Friedrich Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása) és epikus (Janne Teller: Semmi) alapanyagot is. A Mezsgye egyedülálló alapanyag tekintetében: szövege (Hajós Zsuzsa) kifejezetten erre a TIE előadásra született, így mondatai igazabbul csengenek, szervesebben illeszkednek a színházi nevelési programba.

Gyombolai Gábor
Takács Gábor
A választott irodalmi alapanyag természetesen erősen összefügg a vizsgált központi kérdéssel. Érdekes, hogy az összes előadás témája kapcsolható a tágan értelmezett reális-irreális viszonyhoz és a valóság befolyásolhatóságához. A Mezsgye olyan történetet kínál, amelynek valós és fiktív szálai egyaránt kidolgozottak, így a résztvevők döntése, hogy melyiket és milyen mértékben részesítik előnyben. A hangsúlyokat az adott osztály fikcióhoz való aktuális viszonya határozza meg, így az előadás – haladjon bármely irányba – mindig személyes marad. A félelem valóságérzékelést befolyásoló voltára kérdez rá A széttört tál. A sivárságban védelmet jelentő képzelt barát családbeli szerepe a rettegés feldolgozási módjaira mutat rá. A Kispad mesélőjének azonban csak az álom nyújt biztonságot a valósággal szemben, így a lét nehézségeitől megkíméli nővére újszülöttjét, így leszünk hirtelen egy csecsemőgyilkosság szemlélői. Az Üzlet látszólag reális szférában játszódik, ám épp az itt megjelenő szegénység az, amely kiszolgáltatottá teszi a szereplőket. A pénz adta hatalom teszi tehetővé, hogy a múltért a jelenben álljon bosszút a visszatérő Klára és ezáltal megváltoztassa a valóságot. A Semmi filozofikusabban kérdőjelezi meg jelenvalót: Pierre Anton tézise a felnőttvilág mintha-játéka hiábavalósága.

Fotók: Somorjai Márton
Fotók: Somorjai Márton
A TIE előadások választott színházi terei szorosan kapcsolódnak a meghatározott fókuszokhoz, irányítják a nézői gondolkodást. A fórum’15 előadásain különösen fontosak a terek, hiszen az interakció a legtöbb esetben innen indul, ez szervezi a részvétel módját. A széttört tál a szürke szoba elemzésével kezdődik, mely a külvilág kietlenségének pontos meghatározásában csúcsosodik. A reflektív szakaszban szintén meghatározó a hely, hiszen a résztvevők az előadás ismeretében címkézik fel a teret, annak összes tárgyával együtt. Érdekes, hogy bár a kezdő és záró interakció a térrel foglalkozik, mégis képes megteremteni a lehetőségét annak, hogy a résztvevők biztonságos távolságban maradjanak a sivárságtól. A Mezsgye osztályterem-színházi tere ezzel szemben a testközeli élményt, a valós és a színházi értelemben is fiktív tér közti átjárást biztosítja. Az előadás az ötödikes osztály saját realitására építi világát, a hétköznapi terembe hozza be mesebeli lényeit. Ebből a térből adódik, hogy az interaktív részek nehezen elkülöníthetők a passzív nézői magatartást elváróktól, így az előadás több ponton is közös rítussá válik. A Semmi szintén osztályterem-színházi előadás, annak ellenére, hogy kevés ponton reflektál a valós térre. A helyszínválasztás itt a testközeliség szempontjából válik különösen jelentőssé, hiszen ez több ponton lehetővé teszi, hogy a szereplők baba-alteregójával személyes viszonyt alakítson ki a résztvevő. A Kispad interaktív nyitószakasza a történeteink és tereink összekapcsolásából indul: a csupasz és idegen pad a résztevők személyes graffitijeivel válik sajáttá. Az Üzlet címében is kettős, egyaránt jelöl alkut és teret is. Az előadás egy falusi boltban játszódik, a kezdő beszélgetés is ehhez a helyhez kötődik, ám inkább irányul a szociokulturális térre, mintsem a berendezés részletekbe menő elemzésére. Hamarosan ide érkezik a koporsó, amely az előadás végéig fenyegetően uralja a színt, figyelmeztetve a pénz hatalmára és a bosszúra. Az egészcsoportos improvizációt tulajdonképpen e koporsó határozza meg, hiszen nemcsak térben foglalnak körülötte (rajta) helyet a résztvevők, hanem róla, az általa felvetett problémáról vitatkoznak.

A fórum’15 komplex színházi nevelési előadásait egymás mellett, egymás kölcsönhatásában vizsgálva képet kapunk a színházi nevelés jelenlegi útjairól, érdeklődéséről. Kiemelkedően fontos a képzelet, az álom és a valóság viszonya, valamint az átmenetiségben lévő korosztályok megszólítása. A résztvevővé tétel nemcsak pedagógiai szempontból válik fontossá ezekben az előadásokban, hanem színházi értelemben is, így a tér különösen meghatározó az ilyen irányú nyitásnál.

A részvétel és a tapasztalatcsere tere a fórum’15 találkozó is, ahonnan valamivel többel távozik az érdeklődő, mint amivel érkezett. A résztvevő szabadon megformálhatja véleményét és meghallgathatja mások vélekedését, majd magával viheti a tanulságot, a fontolgatnivalót, akárcsak a demokráciában…