Míg Budapesten az állami múzeumok egy része a sokat vitatott Liget Budapest Projekt kivitelezése során néhány évre bezárt, illetve hamarosan zárni fog felújítás és átszervezés miatt, a magángalériák – ezt ellensúlyozandó – igazi, üdítő alternatívával lépnek színre. 

Két kihagyhatatlan tárlat fut éppen a budapesti Falk Miksában: a Kieselbach Galériában egy remek Scheiber Hugó-tárlat után a tavasz az újra felfedezett zseniről, gróf Batthyány Gyuláról szól. Virág Juditnál pedig Vaszary magángyűjteményekben címen nyílt nagyméretű kiállítás.  Vaszary Jánost kedvelik a gyűjtők, ők adták kölcsön – úgy hírlik, nagyon szívesen, már-már tolongva – a mostani élményre valót: a 140, most kiállított kép egy részét sosem láthatta még közönség. A megannyi titkos mestermű külföldi s hazai magángyűjteményekből adódott össze egy szűk hónap erejéig, és azoknak, akik megnézik őket, garantáltan meghozzák a tavaszt. A kegyes műpártolók anonimek, csupán egyetlen magángyűjtemény nevesíti magát: a Kovács Gábor Gyűjtemény.  

A precízen összeválogatott műveket nézegetve elég teljes, átfogó képet kaphatunk a Vaszary-életműről. A korai szakaszból arányában kevesebb képet látunk, ezeket fent helyezték el, a tágas lenti tereket szinte kizárólag a festőre legjellemzőbb, életet dicsőítő örömképek foglalják el.

Az olasz tengerpart fürdőzőinek elillanó alakjai, a tengerparti lovasok; a lusta macskaként elnyúló csodás női aktok; a tatai kertben tereferélő barátnők; a bohém párizsi mulatók, kétes örömtanyák színes hősei; elegáns, vasárnapi korzózók Budapestről. Békés, életigenlő Európa, ami az első világégés után mindent belead a derűért.

És virág, rengeteg virág: Vaszary olvasatában a női szépség kihívói („A szép nő legveszélyesebb riválisa a virág”), s noha ezzel a gondolattal nem teljesen tudunk egyetérteni, érdekes a párhuzam. Mindenesetre Vaszary valóban egyenértékű témaként kezelte őket. Harsány meg visszafogott színű csokrok váltakozva roskadoznak az asztalon, virág mindenütt. Legkedvesebb közülük az ismertebb, nagyméretű olaj Krizantémok 1927-ből. Könnyed ecsetkezelésű, finom vonásokból áll össze ez a pasztellcsoda. Fehér, lila, sárga és kék dominál, jobboldalt élénkzöld kancsó virít be – a festmény Virágcsendélet zöld kancsóval címen is ismert. Nincs túlfestve, szusszanni enged, csak a látvány van: szellős, könnyed vizuális csoda. Egy másik mesés kép a Mandulakert (1907 körül). Szürke ragyogásának jó ellenpólusa izgalmas, bíbor társa, a vörösben izzó Erdőrészlet 1900-ból. Répás és dinnyés csendélet, és főként elragadó, modern asszonyok.

Vaszary az egyik olyan festőnk Rippl-Rónai József és Csók István mellett, aki talán a legszívesebben és a legkönnyedebben ábrázolta az élet napos oldalát. Pedig tudjuk, hogy a fronton szembesült borzalmakkal – maga jelentkezett 47 évesen haditudósítónak, és 1914 és 1916 között hadifestőként dolgozott többek között Mednyánszkyval és a szintén kaposvári születésű Rippl-Rónaival együtt -, ám ennek ellenére (vagy éppen emiatt) őt elsősorban a boldog momentumok megörökítőjeként azonosítjuk. Hiszen ha Vaszary, akkor tenger, nyár, szép női alakok, kerti pihenő, utazás, nagyvilági zsivaj, színpad. A tárlaton megtekinthető műveken a pozitív, békebeli életérzés dominál, a sivatagból is az oázist kapjuk (Oázisban, 1916). Kevés a kivétel, s azok jobbára tematikusak: Golgota, 1920 körül, Salome tánca, 1921 körül (és még itt is tánc!), illetve a Megjött már a parancsolat 1894-ből és a Vonuló katonák 1917-ből.

 

Ha ki kellene emelni egyetlen képet, nehéz dolgunk lenne, de biztos, hogy a Fürdőruhás nő, csíkos strandsátor előtt (1930 körül) elöl állna a sorban. Ezen a képen a vászon háromnegyedét a strandsátor széles kék-vörös csíkjai töltik ki, valósággal a kerethez szorítva a kecses szőke leányalakot, akit külön titokzatossá tesz, hogy csupán hátulról látni. Nagyon izgalmas kompozíció: elnagyolt, nagyvonalú ecsetvonások, vibráló színek. Ez a kép vezeti be a középső lenti termet: a függöny életre kel, megtapintható, mellette ott áll életnagyságban a leány – még mindig hátulról. Egy másik kép is hasonlóan járt. Az Akt tengerparton (1938) olajkép tengert szemlélő nőalakjának háromdimenziós mása digitális segítséggel valódi, mozgó tengert szemlélhet bónusz sirállyal. Az égen közben Vaszary-idézetek peregnek.

Vaszary művészete szorosan kötődik a modern európai iskolákhoz. Széles a spektrum: a kezdeti szecessziós karakterű munkákon és az impresszionizmuson át fellelhető a párhuzam Raoul Dufy művészetével (könnyed ecsetkezelés, színvilág), Henri Matisse vadsága is fel-felsejlik (a Hölgy rózsás kalapban/ Színek kékben, 1911-ből igazi fauve-portré), ahogy a német expresszionizmus zaklatottsága is tetten érhető (Buddhás csendélet, 1920 körül). A kiállított alkotások közül Rippl-Rónai József korábbi, századfordulós munkáit juttatja eszünkbe a Lila ruhás nő macskával (1909 körül) keretbe szorított kecses alakja és a Fekete ruhás hölgy (1904 körül) technikája, melankóliája. Az Ősz (1938 körül) című kép pedig Mattis Teutsch János világát idézi.

Vaszary művészetelméleti írásai, publikációi, pedagógusi szerepvállalása is jelentős (1920-tól tanít a Képzőn), és talán azt is érdemes szem előtt tartani, hogy a politikától sikerült távol tartania magát mind az őszirózsás forradalom, mind a Tanácsköztársaság alatt.

Ez az a tárlat, amely egy olyan valóságba röpít, amire elementáris szükségünk van mostanság. Mert önmagáért van, csak a szépet akarja.