Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

WALLY VISSZATÉR – A MÚZSÁK SORSA

Wally Neuzil – élete Egon Schielével / Leopold Múzeum, Bécs
2015. márc. 26.
Száz évvel a halála után mintegy három hónapnyi reflektorfény vár Walburga Neuzilra, aztán várhatóan ismét eltűnik a szemünk elől. Ki ő? Mire ez a sok fény most? Miért nem ugrik be azonnal a teljes neve? Jogos kérdések. A helyszín Bécs, az időpont a huszadik század fordulója. Wally egy modell a sok közül – helyesebben Egon Schiele egyik modellje. BENCZE MARIANN ÍRÁSA.

Wally Neuzil portréja, 1912
Wally Neuzil portréja, 1912

A század eleji bécsi kurtizánokról gyűjtött és kiállított képek is beszédesen idézik fel a bécsi századforduló hétköznapjait, én magam a kiállítás elején pergő diafilmeket bámultam sokáig: magukkal ragadtak a macskaköves utcákon sétáló puffos ujjú hölgyek és frakkos urak (az utcákon alig-alig tűnt fel egy gyerek) – de a Wally Neuzil-kiállításon mégis Wally képei előtt álltam hosszan, és tűnődtem a sorsán.

Egon Schiele élete korábban is érdekelt, de mióta ugyanabban az utcában lakom, ahol alkotott és meghalt, többször eszembe jut, vajon hány lány adta a lakásában a kilincset egymásnak, hányan próbáltak megélni abból, hogy hozzá jártak, mutogatták neki ruhátlan testüket, és hányan adták el a látványt és a lehetőséget neki, hogy megörökíthesse őket. És vajon hány nő és férfi pusmogott róla megvetően és mindentudóan az ablaka alatt és szerte a városban, hányan fanyalogtak rajta, és hányan üldözték szóval és tettel a fiatal festőt.

A nemrég nyílt Wally Neuzil-kiállítás a nő felől közelíti meg Schielét, és Schiele felől a nőt. Egyik sem maradhatott életben a másik nélkül, és mindkettő meg is halt – nem sokkal azután, hogy útjaik elváltak. Wally, a félig ismeretlen nő élete öt termet is betölt a Leopold Múzeumban. Azt is mondhatnám, hogy csak öt termet – rövid élet jutott neki.

Schielével Gmundenben
Schielével Gmundenben

Lágyan lépked az utcán szerelme balján: pontosan látszanak arcának részletei, még tekintetének fénytelensége is rögtön szembetűnik – ha a kiállításra gondolok, legelőször erre a fekete-fehér képre emlékszem vissza, amelyen legalább egy tízessel néz ki idősebbnek Schielénél, pedig öt évvel fiatalabb nála. Ez a repró az egyetlen kép a kiállításon, amelyen együtt, egymás mellett látszik Walburga Neuzil és Egon Schiele.

Wally szülei még nem voltak házasok, amikor 1894. augusztus 19-én az ausztriai Tattendorfban világrajött – micsoda életkezdés a prűd és bigott Ausztriában! Anyja napszámos, apja tanító volt. Miután apja 1905-ben meghalt (ugyanabban az évben, mint Schiele apja), a Neuzil-család Bécsbe költözött. Wally egyébként rengetegszer költözött  életében – a kiállításon mintegy 16 lakcímbejelentő lapot látunk a nevére kiállítva.

Egyike Egon Schiele fázó-éhező modelljeinek, mégis sokkal több ennél; kulcsszerepet játszott a festő életében: társa, szerelme, múzsája is volt. Hogy hogyan találkoztak, biztosan nem lehet tudni; többen azt feltételezik, hogy az akkor 16 éves lányt Klimt ajánlotta a fiatal Schiele figyelmébe. A kezdetekkor több társához hasonlóan órákig ácsorgott ruhátlanul a fűtetlen műteremben, és várakozott, míg a mester alkotott. Mint minden modell, valószínűleg Wally is ki volt szolgáltatva Schiele kényének-kedvének, egészen addig, míg tündérmesébe illő módon egymásra nem találtak, és Wally nemcsak a festő szeretője, hanem élettársa és partnere is lett. Mondjuk, a tündérmese-rész itt véget is ért.

Igaz, a fiatal félárva ezáltal kitört a névtelenségből, különleges lett, mégis ismeretlen maradt: a mostani kiállítás, amelynek megnyitóját az öt éve elhunyt Rudolf Leopold előtti tisztelgésnek is szánták, kicsit közelebb hozza hozzánk a modellt, a múzsát és a szeretőt. Wally (1894–1917) rövid élete kopott kéziratokon, fekete-fehér fényképeken, korabeli naplórészleteken, karcos képeslapokon és Schiele híres festményein keresztül tárul elénk. 

A bíboros és az apáca, 1912
A bíboros és az apáca, 1912

Természetesen az egyik középponti elem a híres Wally Neuzil portréja (Bildnis Wally Neuzil, 1912), amellyel Bécs-szerte hirdetik a tárlatot, és ott van a Nő fehérneműben és harisnyában (Frau in Unterwäsche und Strümpfe, Wally Neuzil, 1913), valamint a Bíboros és az apáca (Kardinal und  Nonne, “Liebkosung”1912) is. A festmények mellett naplórészletek, személyes hangvételű írások, üdvözlőlapok, feljegyzések, lakcímkártyák és a vetítőteremben lejátszott filmkockák nagyítják fel számunkra a bécsi századforduló részleteit. Sok minden kiderül itt a kor embertípusáról, valamint megsejthetünk valamit Wallyról is, de leginkább Schieléről tudhatunk meg többet, mint amit eddig tudhattunk.

Már az első termekben a szemünk elé nyomakodik a festő rövid életének két központi témája, a szexualitás és a halál. A képeket látva elképzelhetjük, hogyan reagálhattak Schiele pimasz, köntörfalazást mellőző témavariációira a tízes évek elején, amikor a meztelenségről, a testiségről, a szexualitásról nem beszélt nyíltan senki. A festőt 1912-ben egyébként meg is gyanúsították, hogy elcsábított egy kiskorú modellt. Letartóztatták, és szeméremsértő képei miatt börtönbe zárták. Wally hűségesen látogatta szerelmét, támogatta és segítette őt. 1915-ben aztán elváltak útjaik.

Wally ebben az időben már nemcsak festőmodell volt, hanem eladó, pénztáros és ruházati manöken: sok mindet kipróbált, hogy jobb sorsa legyen. Eleinte Schielével tartott jóban-rosszban, 1911-ben eluzazott vele Krumauba, elköltözött vele Neulengbachba, és az 1912-es fogság idején is kitartott mellette, 1915 elejéig a legfontosabb ember volt a festő életében.

A halál és a lányka, 1915.
A halál és a lányka, 1915.

Ebben az időszakban Schiele azonban már azt írta egyik legfőbb támogatójának, Arthur Roesslernek egy levelében, hogy tervezi, hogy megházasodik, de nem Wallyval.

A Belvedere tulajdonában álló A halál és a lány című festmény (1915) életrajzi vonatkozásához kétség sem fér: ez  a festmény – amellyel Schiele négyszáz éves hagyományra visszatekintő témát elevenít fel – jól illeszkedik a lány elvesztése okozta mély szomorúsághoz.

A kiállítótér utolsó termében Wally már nem múzsa többé. Egy átlagos, kötelességtudó nővér jelenik meg a képeken, aki fehér köpenyben és fityulában pózol: Dalmáciában szolgált az első világháború idején. Olyan kopott a kép, olyan átlagos a lány, mintha sosem lett volna a festő szerelme, mintha sohasem ismerte volna Egon Schielét.

Szakításuk után egy évvel skarlátos lett és meghalt. 

Schiele és későbbi felesége, Edith sem sokkal élte túl őt; a házasok közös gyermeküket várva a spanyol nátha áldozatai lettek. 

Az élet fájdalmasan illékony: három év leforgása alatt mind eltűntek a Föld színéről. Mára kifakult képek, fekete-fehér karcok és jegyzetek hirdetik csak, hogy élt valaha egy Walburga Neuzil nevű nő.
 
A kiállítás megtekinthető 2015. június 1-ig. 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek