Darvas Benedek – Pintér Béla: Parasztopera / Miskolci Nemzeti Színház
2015.03.01.

A szülők bizony itt minden tőlük telhetőt megtettek: a gyermek lábra állt, lassan felcserepedett és aztán elindult – de hova is? JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.

Czakó Julianna és Szabó Irén
Czakó Julianna és Szabó Irén
Értsük ezt most kicsit tágabban: a Darvas Benedek-Pintér Béla-szerzőpáros mára ikonikus, mert bárhol és bármikor jól működtethető darabjává izmosodott a Parasztopera. Amivel kapcsolatban a valóság a magyar színikritika jó évtizeden át magabiztosan vallott tézisét, miszerint Pintér darabjai kizárólag a saját társulatával tudnak hatni és működni, mára fölényesen felülírta. Pintérék röhögségesen tragikus, az Oidipusz király szüzséjébe oltott kortárs műballadája először Mohácsi János kezén kelt újra és újra életre: kaposvári egyetemistái után Pécsen aratott vele osztatlan sikert, legutóbb meg Szombathelyen vitte színre, de Szikszai Rémusz temesvári előadása is emlékezetes marad. 

Rusznyák Gábor most a tágas miskolci kamaraszínpadra helyezte a színről színre egyre sötétebbe forduló víg parasztlakodalmat. Khell Zsolt ezer apró részletet rejtő díszlete mintha egy kiszuperált, rozsdás vasúti kocsikból összehegesztett, lepukkant hangár lenne, amit a válogatottan ízléstelen műanyag virágdíszek meg a szintén a magasból lelógatott, legolcsóbb lampionok tesznek felejthetetlenné. A rizsporos parókát viselő zenekari tagok szalmabálák mögött és mellett teszik a dolgukat: az össze nem illő dolgok valóságos raktára ez a tér. Bozóki Mara jelmeztára is igazán nagyszerűen ízléstelen: az alkoholizálásba fullasztott hétköznapokból nagyritkán a napfényre kikászálódó egyszerű emberek kizárólag közönséges darabokat tartalmazó ruhásszekrénye nyílik meg itt.

Czakó Julianna, Szabó Irén és
Czakó Julianna, Szabó Irén és Dénes Viktor
Balladához és vérfertőzéshez dukálnak a baljós előjelek: a falra akasztott balta vagy a hangoló zenekarral versengve kaszát fenő fiúk rossz ómenek. Az előadás a térbe való belépésünkkor elkezdődik: a nézőtéri ültetők feltornyozott kontyai ugyan egy pillanatra szemet szúrnak, de jellemző módon egyszerűen azt gondolom, Miskolcon nyilván hódít a retro, pedig az időkapszulából előbújt hölgyekből lakodalmi kórus lesz később. Mi, nézők pedig a családon belüli erőszakos fordulatokat egyre inkább feszengve figyelő násznép leszünk, még ha saját szerepünkkel kapcsolatban kevés valódi jelzéssel is szolgál az előadás. A lagzi színpadi illúziójáért sokat tesznek az alkotók: a kézikamerával futkosó és mindent-mindenkit felvevő amatőr videós felvételeit a hátsó falra kivetítve látjuk.

Rusznyák színpadán sok a tevés-vevés, apróságokkal való szöszmötölés, érdemes hát azokat is figyelni, akik épp nem játszanak. A rendező gyakran megállítja, kimerevíti a jeleneteket, ezzel tovább lassítja az éjfekete végkifejlet felé hömpölygő történéseket. (Katona Gábor látványostól láthatatlanig terjedő koreográfiája is hatásosan szolgálja a kitűzött célt.) A módszer révén erőteljes hangsúlyt kap, hogy mindaz, amit most látunk, nem történhetett volna meg, ha jó két évtizeddel korábban nem kerül sor bizonyos tragikus eseményekre. Az eltitkolt múlt, a reménytelen jelen (és a legutolsó képben a kilátástalan jövő) nyílt színi randevút ad egymásnak: az idősíkok között játszi könnyedséggel járnak át a szereplők, de a minden baj okaként tételezett rejtélyes idegennek, a „cóbojnak” még az itt és most a nézőtéren ülők felé is akad egy keresetlen gesztusa.

A két, balszerencsés véletlen összeboronálta család és a külvilág viszonya meglehetős részletességgel van megrajzolva, miközben a szereplők különös módon mégis távol maradnak tőlünk: lehet, hogy a történetük annyira valószínűtlen, hogy szükséges marad a néző eltávolítása a karakterektől? Ha jól megfigyeljük a szereplőket, a kényszerű mosolyok mögött korán felfedezzük a titkokkal és hazugságokkal eltöltött élet lelkeket erodáló hatását is. És az erózió a fiatalokra is megteszi kellő hatását: a hetyke bajszú ifjú vőlegény (Dénes Viktor) és szeleburdi energiavámpír, elviselhetetlenül boldog jegyese (Czakó Julianna) között látszólag minden rendben van, úton van már közös gyermekük is, ami felgyorsítja az esküvői készülődést, ám a fiú tán önmaga előtt is titkolt vonzalma kevés szavú mostohatestvére (Szabó Irén) iránt korán világos lesz. 

Jelenet az előadásból. Forrás: mnsz.hu. Fotó: Éder Vera
Jelenet az előadásból. Forrás: mnsz.hu. Fotó: Éder Vera
Ahogy az is, hogy a vőlegény szüleinek hosszú házasságát korántsem a boldog szerelem példájaként fogják emlegetni a tankönyvek: a mindig pengevékony szájjal, merev arccal közlekedő, mindent és mindenkit felügyelő anya (Györgyi Anna) és az oldalán az el- és feltűnő pálinkáspoharakba kétségbeesetten kapaszkodni próbáló apa (Varga Zoltán) igazán kiábrándító páros. Nem jobb a helyzet a menyasszony szüleivel sem: a szögletes nézeteket valló, mindenki által lesajnált lelkész apa (Salat Lehel) és kikapós, még mindig csinos felesége (Märcz Fruzsina) kapcsolatát nézve csak a vak nem veszi észre, hogy itt muszáj lenni egy vagy több elhallgatott afférnak. Van is persze, és Zayzon Zsolt az agyát elborító állandósult abszintködön keresztül is mindent látó és tudó ősbunkó állomásfőnök szerepében ragyogó. A korábbi előadásokhoz képest új elemnek rémlik az idegen (Harsányi Attila) és a megállt időt jelképező vasutas pálinkagőzös kebelbarátsága. 

A kimondhatatlan bűnt, vagyis amikor a szülők születendő gyermekük jövőbeli boldogulása érdekében kíméletlenül lemészárolják saját, rég nem látott fiukat, Rusznyák kísérteties látványossággá stilizálja. A hazug plakátboldogságból visszafiatalodó anya és apa jelenetében az idő tovább lassul: mintha a bűnös aktusban részt vevő szülőkre mázsás súlyok nehezednének, de végül – mint minden valamirevaló tragédiában – természetesen megtörténik, aminek meg kell történnie. A vérfertőző kapcsolatból születő magzatával magára maradó lány pedig egyszer majd felelni kénytelen gyermeke kérdéseire a szülők bűneiről.
Szerző:  Darvas Benedek, Pintér Béla,  Cím:  Parasztopera,  Rendező:  Rusznyák Gábor,  Díszlettervező:  Khell Zsolt,  Jelmeztervező:  Bozóki Mara,  Koreográfus:  Katona Gábor,  Szereplők:  Dénes Viktor, Györgyi Anna, Varga Zoltán, Szabó Irén, Czakó Julianna, Märcz Fruzsina, Salat Lehel, Zayzon Zsolt, Harsányi Attila, Tóth András, Brassai Tóth János