 Trokán Nóra és Trill Zsolt |
Amikor a Magvetőnél megjelent Kúnos László és Rakovszky Zsuzsa giga-vállalkozása, Ibsen drámái két kötetben újrafordítva, akkor olvastam a Brand című drámát először. Monumentális alkotás; Ibsen, aki akkoriban teli volt megírandó tézissel, valamint ott lebegett szeme előtt a dráma megújításának ugyancsak írót próbáló feladata, kezdeti kísérletei után Rómában írta ezt a darabját.
Ekkoriban még nem analitikus drámában utazott; a Brandban nincsen a régmúltban elkövetett és hirtelen a felszínre kerülő bűn, a drámát sokkal inkább a tézis mozgatja. Pucérabban méghozzá, mint az egy évvel későbbi remekműben, a Peer Gyntben: itt jobban látszik a főhős ideájának és személyiségének listaszerű alátámasztása. De ezzel együtt Brand izgalmas és drámai alak – nyilván ezért izgatta Zsótér Sándort, aki sokak meglepetésére vállalt rendezést Vidnyánszky Nemzetijében.
(A Nemzeti nem Vidnyánszkyé. Az átmeneti birtoklás után majd másé lesz. Zsótér nem Vidnyánszky Nemzetijében vállalt munkát, hanem ott, ahol megrendezhette a Brandot. A vándorrendező kis csapatával ezt történetesen a Nemzetiben tehette meg. És üzenem a Heti Válasz újságírójának, aki szerint „megtört a jég” a Nemzetiben, mert ezúttal nem egy jobber és/vagy no-name rendező tévedt oda, hogy a francot sem érdekli a rendező politikai világnézete. Ha úgy értette volna, hogy azért tört meg a jég, mert ismét betette a színház a lábát abba az épületbe, akkor sem lenne igaza; ezúttal ugyan tényleg betette a színház a lábát az épületbe, de ettől, s az egyéb, par excellence színházon kívüli megnyilvánulásoktól még meg sem reped semmilyen jég. A nagyszínpadon a Branddal párhuzamosan ugyanis Körhinta címen például egy keresztöltéses asztalterítő látható, melyben sem dráma, sem színház, csak szép és hatásos tánc van, és néhány kínos színészi jelenlét.)
 Törőcsik Mari |
A Brand a belülről erősen vezérelt ember drámája. A túlvezérelt emberé. Brand parancsai erősek, és elsősorban önmagára, másodsorban a környezetére méri azokat. „Mindent vagy semmit”, mondja ezerszer; és: „ami vagy, légy az teljesen, / ne néha az, és néha nem”; és: „ha mindent adsz, de életed nem, / tudd meg, nem adtad semmidet sem”. A darab elején Brand, a „körzeti káplán” temetni megy: temetni azt az öreg, „visszagyerekesedett” istent, akit a nép imád, emberarcot, ősz hajat képzel neki, és irgalmasnak, kegyesnek és megbocsátónak szereti gondolni. Brand istene erős és fiatal, és feltétel nélküli elszánást, odaadást – a mindent követeli attól, aki hívéül szegődik.
Zsótér odafönt, a Kaszás Attila Teremben rendezte meg az előadást; szemben ülünk a terem üvegfalával, látjuk odalent a Soroksári út forgalmát, a látvány a díszlet része, a térből és időből ki-nem-szakítottság, éppen úgy, ahogy a néhány fehér asztal és szék, meg a kanapé és a polcok. Az Ambrus Mária alkotta tér oly tágasnak hat, hogy tényleg belefér minden, a fjordok, a sziklák, a jeges észak, a lutheránus kíméletlenség; és már érezzük a láthatatlan tömeget is, a kis falu népét, melynek Brand választott papja lesz, az ő saját istenük, míg a végén persze visszatérnek a szakállas-kedves öreg bácsihoz…
Mert Brand elvei szerint nem lehet élni – tényleg nem. Trill Zsolt, akit sok éve nem láttam ennyire természetesnek, hitelesnek és hatásosnak, igazi drámai vívódást él át és mutat meg; no, nem az elvei, belső parancsai miatt vívódik, hanem az élet zavar bele minduntalan az elvek tisztaságába. Trill beszédéből egyszercsak kikopott a tájszólás, tartásából elmaradt a fölvetett fej, ismét tud halk lenni és töprengő, színészi megoldásai előttünk születnek, nem készen kapja elő őket a sifonérből. Játékának őszinteségében alighanem nagy segítség Trokán Nóra Agnes, Brand párja szerepében, akinek anyanyelve a színpadi természetesség, olyannyira, hogy alakítását létezéssé tudja alakítani. Szerepe is megkívánja ezt, hiszen amikor Brand erős hite a darab elején elsodorja őt párja, Ejnar, a festő mellől, a szerelmét is a férfi iránti csodálat és a parancsoknak való megfelelés táplálja. Az élet, a maga „fapados” jelenségeivel mind erősebben feszül szembe ezekkel a parancsokkal.
 Mátyássy Bence és Trokán Nóra |
Brand kíméletlen – és nem is lehet más, különben összeomlana a világa. Kíméletlen az anyjával, akivel annak halála pillanatában sem békül, míg teljes vagyonáról le nem mond. Mert mindig „mindent”. Hagyja meghalni a gyerekét, aztán Agnest is – és közben vívódik, mert fölméri és érzi a veszteséget. De a parancsa erősebb.
Ungár Júlia dramaturg erősen meghúzta Ibsen darabját – és nagy jót tett ezzel, hiszen a belső ismétlésektől, dramaturgiailag tautologikus fokozásoktól nem erősebb, csak hosszabb a mű; így viszont szikár és ritmusos. A színészek száján úgy gördül Kúnos-Rakovszky csodásan síma fordítása, mintha ott ébrednének bennük a szavak. Zsótér finoman játszik velünk, a közönséggel – színe és visszája közt csapódunk. Miközben lenyűgöző és tiszteletet ébresztő Trill játékában Brand megannyi kísértéssel szemben kivívott rendíthetetlensége, amely morálisan biztosan felsőbbrendű a falu egynémely vezetőjének – a bírónak, az iskolamesternek, a többi elöljárónak – a cinizmusánál, félelménél, érdeksérelménél, rendre kibicsaklik az emberi érzelmek, természetes prioritások világában. Ha Brandnak választania kell: a gyerekét menti meg azzal, hogy elviszi őt a rettenetes éghajlatról, vagy a falu népét vezeti tovább a „mindent vagy semmit” parancsa felé, akkor nem tudjuk követni őt, ha ez utóbbit választja. Egyedül marad.
Finoman odatett karakterek közül emelkedik ki Törőcsik Mari játéka az anya szerepében: energikus és épp oly állhatatos a súlyos áldozatok árán összehozott családi vagyon megtartásában, mint fia az ellenkezőjében. Ő játssza Gerdet, a „némbert” is, aki a valóságos templom helyett kezdettől fogva a szikla és jég teremtette templom híve.
Mátyássy Bence Ejnar festője – akitől Brand elhódította Agnest – megjárja a poklot, és Brand ellenpólusaként, megtisztult hívőként tér vissza a darab végén. Szatory Dávid Orvosa, Mátray László mindig az önérdek mentén igazodó Bírója és Molnár Erika az Asszony szerepében tiszta, kompakt alakítás.
A magányos Brand élete végén még egyszer találkozik Agnessel: ködkép mondja el neki, hogy föl kell adni. És akkor él ő, él a gyerek – élet van. Vagy halál. Brand következetes marad.