Persze nem részleteiben rossz ez a film, inkább a totálkép nem stimmel, hiszen egy-két akciójelenet kifejezetten jól sikerült a maga komputerjátékos-lövöldözős stílusában. A mozi vége felé akad például egy egészen impozáns szcéna, egy homokviharban levezényelt bevetés, amit, ha nagyon akarunk, a talajt és irányt vesztett főhős lelki állapotának metaforájaként is értelmezhetünk. Bár erős a gyanúnk az Amerikai mesterlövész végletekig leegyszerűsített világát látva, hogy ez már a film túlgondolása volna – a homokvihar ebben az esetben tényleg csak egy látványos homokvihar, és semmi több. 

A mozi egyébként világszerte komoly vitákat kavart: neves sajtóorgánumok és site-ok sora akadt ki azon, hogy szerecsenmosdatás, történelemhamisítás zajlik a vásznon, hogy az Amerikai mesterlövész lényegében nem más, mint egy propagandafilm. És tényleg az – méghozzá a műfaj minden idegesítő kliséjével és pátoszával együtt –, amely azért, hogy némiképp „mélynek” tűnjön, a poszttraumás stressz szindrómát is segítségül hívja, és újrahasznosítja A bombák földjén tematikáját a hátországról, amelytől a hős annak ellenére idegenedik el, hogy valamikor hadba szállt érte. (Kathryn Bigelow említett filmje mellesleg épp azért volt jó és szemtelen, mert még ezt a motivációt is megkérdőjelezte, leszállítva az egyéni ambíciók szintjére a katonáskodást, amelyet ráadásként még függőségként is ábrázolt.) 

Nos, az Amerikai mesterlövész nem vesződik ilyesféle túlbonyolítással. Az igaz történet, nevesen az azonos címre hallgató memoár alapján készült film hőse, Chris Kyle (Bradley Cooper) igazán egyszerű lélek, akit a papája gyerekként (mint egy flashbackből kiderül) úgy programozott, hogy a világ háromféle embertípusból áll: farkasokból, bárányokból meg őrző-védő ebekből. Az utóbbiaknak az volna a dolguk, hogy a bárányokat megvédjék a farkasoktól. Elég hát Kyle-nak az ikertornyok romba dőlését végignéznie a tévében, és máris tudja, mi a dolga: jelentkezik az elit osztagba, a SEAL-be, hogy mesterlövészként terroristákra vadásszon Irakban. Kétségei nincsenek, elvégre cowboy és texasi, meg mert – őt idézve – Amerika a világ legnagyszerűbb országa. 

Le is tud zsinórban négy bevetést, csak közben változnak a dolgok. Egyrészt a neje (Sienna Miller) – akivel egyébként teljesen abszurd módon mindig akkor beszél telefonon, amikor épp „dolgozik”, vagyis a katonatársaival vállról indítható rakétákkal tüzelnek rájuk – szül két gyereket; másrészt elesik pár kedves katonatársa; harmadrészt az eltávon ellátogat egy veteránkórházba; negyedrészt lelő százhatvan irakit, köztük rögtön a film legelején egy gyereket (nyugalom, gránát volt nála). 

Arra, hogy miért csinálja, értsd: tágabb politikai összefüggés, a film nem veszteget szót sem, pontosabban erre válasz a patriotizmus, meg a bajtársiasság, hogy vissza kell menni a fiúkhoz, mert a terroristák lőnek rájuk. Sem egy szál iraki tömegpusztító fegyver, melynek apropóján anno a háború a Bush-érában elindult, sem egy Szaddám Huszein szóba nem kerül – csak farkasok vannak, meg bárányok, meg persze őrző-védő kutyák. Jellemfejlődés ürügyén pedig be kell érjük annyival, hogy Kyle kicsit depis lesz, meg elidegenedik az asszonytól egy időre, és végül leszerel, majd veteránokat istápol. 

De még mindezek előtt jó westernhőshöz illőn megküzd az ellen saját mesterlövészével, vagyis beláthatatlan távolságból kilövi Mustafát (Sammy Sheik), aki egyébként szír, valamikor olimpikon volt lövészetben, és nem egy katonatárs fájdalmas halála szárad a lelkén. 

Hogy Clint Eastwood valójában mítoszt kreál, és nem csupán a világ, de egy ember saját, személyes történetét is újraírja a saját szája íze szerint, jól példázza, hogy a filmből lényegében minden olyan vonatkozás, amely a memoárban napvilágot látott, de esetleg kedvezőtlen fényben tüntette volna fel a Bradley Cooper alakította karaktert, kimaradt. Így például az, hogy a valódi mesterlövész a Blackwater (privát katonai cég, lényegében bérelhető zsoldoshadsereg) felkérésére a Katrina hurrikán idején fosztogatókra lövöldözött; vagy az, hogy megölt két embert a texasi országúton, mert azok el akarták lopni az autóját, de megúszta, mivel a katonai múltja lenyűgözte a hatóságokat.

Maradt ezek helyett a nemzeti pátosz, a leegyszerűsítés, a nemes bosszú, és az, hogy az igazság a mi oldalunkon áll. Aki meg ennél többre vágyik a témában, nézze meg Peter Berg vagy Kathryn Bigelow filmjeit.