A Budafoki Dohnányi Zenekar koncertje
2014.11.02.

Imponálóan változatos és lebilincselő volt a Budafoki Dohnányi Zenekar A szerelem arcai című sorozatának nyitóestje a Müpában. CSABAI MÁTÉ ÍRÁSA.

A klasszikus zene populárisabb oldalát közismerten preferáló zenekar Bernstein West Side Story-szvitjével nyitott, de alighanem mégis Dubrovay László szimfonikus költeménye volt az, amiért erre a koncertre emlékezni érdemes. És persze azért, mert a zenekar mellett Cakó Ferenc homokanimációval, Bozsik Yvette pedig A csodálatos mandarin koreográfiájával lépett a közönség elé.

Budafoki Dohnányi Zenekar
Budafoki Dohnányi Zenekar

Hollerung Gábor zenekara nagyon is tudatosan fűszerezi koncertjeit közkedvelt művekkel, így az októbertől májusig ívelő bérletsorozat, A szerelem arcai keretében olyan alkotások is megszólalnak majd, mint Offenbach Orfeusza, a Nyitány és Izolda szerelmi halála Wagnertől vagy Ravel Daphnis és Chloé-szvitje. A zenekar sikere persze ezúttal is több tényezőből fakadt. Az est először is mindenfelől informatív volt. Hollerung Gábor szokása szerint rögtön hosszabb monológgal indított, melyet már a zenekar igényes, hatvan oldalas időszaki kiadványával a kézben hallgatott végig a közönség: a Dubrovay-mű forrását, Tündérszép Ilona és Árgyélus történetét pedig prózában hallottuk, a szimfonikus költemény és a homokanimáció könnyebb megértése érdekében.

Bernstein West Side Story-szvitje kitűnő előétel volt, a zenekar hatalmas energiával és fergeteges hangzással tolmácsolta a művet. Habár a ’There’s A Place For Us’ dallama igencsak bizonytalanul indult a hegedűkön, a szólamokra bomló vonósszekció pedig kissé alulintonálva és tempóját vesztve kezdett a tételnek, a karmester éberségét dicséri, hogy az apró zavar hamar megszűnt. Külön elismerés illeti a rézfúvós szekciót, akiktől különösen tiszta és szegmentált hangokat hallottunk.

Dubrovay László a szimfonikus költemény műfaját választotta, hogy ezzel Liszt Ferenc emléke előtt tisztelegjen, de az unokáival töltött idő nyomán ragadta meg fantáziáját a mese. Ahogy a koncert után kérdésemre elmondta, nem gondolt arra, hogy vizuális animáció kísérje a művet, de végül rendkívül jól működött a produkció. „Rengeteg munka áll a háttérben, de minden szép így születik” – mondta Dubrovay, aki szerint a kortárs zenének új zenei nyelvre van szüksége, hiszen minden igény azt sugallja, hogy vissza kell térni a harmóniához, a dallamhoz, a ritmushoz. Noha a szimfonikus költemény zenei nyelve Debussy, Bartók, Sztravinszkij hatását mutatja, a zeneszerző eredményesen kísérletezik a hangszereléssel, különösen a fafúvós és a vonós hangszerek párosításában: „A zenei nyelv a kor legmodernebb technikái nyomán változik, ma már annyit tudunk a hangról, hogy képesek lehetünk a legváltozatosabb hangszín-kombinációk létrehozására”.

Hollerung Gábor karmester
Hollerung Gábor karmester

A Tündérszép Ilona és Árgyélus királyfi épp azért figyelemre méltó, mert támaszkodik elődjeire, merít belőlük. Az egyértelmű szimbólumok nyomán a szimfonikus költemény könnyen befogadható, az ütősök a boszorkány, a rezek az ördögök, a vonósok pedig a szerelmespár jelképei. A Budafoki Dohnányi Zenekar kiválóan eleget tett a mű hangzásigényeinek, újszerű, egybefüggő hangzás jött létre annak minden dinamikai kívánalmával. Cakó Ferenc homokanimációs filmjeivel már számtalan fesztivál fődíját begyűjtötte, de még izgalmasabb volt őt alkotás közben – a színpadon elhelyezett alul megvilágított üveglap mellett – látni. Ujjai nyomán a legkülönbözőbb formák valóban filmszerűen alakultak át a vásznon, hangulatában is rendkívül illett a zenéhez, a történet tetőpontján pedig valódi dráma jött létre. „Hollerung Gábor már többször dolgozott Cakó Ferenccel, így vetődött fel a homokanimáció ötlete. A mese valóban szinte megkívánja a látott figurákat, számomra is meglepetés volt és nagy élmény” – mondta a zeneszerző.

Amikor Bartók először találkozott a Mandarin cselekményével, csodálatosan szépnek nevezte azt. A mandarin történetét, aki csak fellángoló szerelmének beteljesülése után tud meghalni, Bozsik Yvette társulata jelenítette meg a zenekar mögött felállított színpadon. A táncművész stílusokon átívelő koreográfiája nem hagyja magát beskatulyázni, a balettből, a pantomimből és a modern táncokból épp úgy merít, elmondása szerint a keleti színház absztrakcióját, gondolati emelkedettségét kívánja a hangversenyterembe vinni. A minimalista díszlet mellett a koreográfiát erőteljes képek jellemzik, minden mozdulat a történet prostituáltjának kiszolgáltatottságát, a környező világ ingatagságát, az apacsok hideg kegyetlenségét hivatott visszaadni, sikerrel.

Bozsik Yvette társulata tökéletes összhangban táncolt a zenével, a zene és a tánc sohasem veszítette el egymást, az összhang a pillanatnyi tétovaságoktól eltekintve teljes volt. A zenekar a tőle megszokott színvonalon játszotta a művet, tökéletesen visszaadva azt a zaklatott, az eksztázis és az őrület peremén táncoló hangzást, amiért a Mandarint szeretni lehet. „A csodálatos mandarinban van valami vad iszonyat, ami nem akar másokat megborzongatni, hanem maga borzong” – írta Jemnitz Sándor egykori kritikájában. A balettszvit így került színpadra most is, a Budafoki Dohnányi Zenekar és Bozsik Yvette együttműködése nyomán.

Szerző: Csabai Máté
Helyszín:  Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, Művészetek Palotája,  Időpont:  2014. október 18.