 Radnóti és korunk |
Radnótit idéznek, de nem úgy, ahogy az iskolákban anno a nebulók fejébe verték. Nem; Mik és Fif itt van testközelben, Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni. Meg a kortársak, a jó Vas István, Ortutay, Tersánszky, Zolnai Béla professzor, s a kikeresztelést végző Sík Sándor. Munkaszolgálat, több hullámban. Büntetőszázad a kor egyik legnagyobb költőjének. Szadista keretlegények, akik 1944 novemberében Abdánál megöltek huszonkét agyongyötört, lerongyolódott, megalázott magyar állampolgárt. A tömegsírban, a költő zsebében, véres rongycsomók közt a Bori notesz, a magyar irodalom gyöngyszemeivel. Az elkapart, meggyalázott testek agnoszkálása. A hitves keménysége. A fiatal nőé, aki nem riad vissza az iszonyattól, látni akarja a foszló maradványokat. „A papírlapokon az írás elmosódott, szétázott, nehezen olvasható. A dokumentumok szélén vörös vérfolt.” Gyarmati Fanni kiadatlan naplójából tudjuk, hogy még 1945-ben is reménykedett, él valahol a költő. Igen, vannak pillanatok, amikor valaki még reméli, él a kedves, pedig már rég halott. Márai leírja naplójában, hogy Bethlen grófnő évekig bizakodott, hogy él még a férje, valahol a nagy Szovjetunióban. Aztán a törvények. Az 1939. évi IV. tc. A nemi élet államhatalmi szabályozása. A rendelet a sárga csillag viseléséről.
Felelget egymással a rettenet és a szépség. A becéző, gyöngéd szavak s az állami erőszak cinikus brutalitása.
 Fullajtár Andrea és Mácsai Pál |
Fullajtár Andrea és Mácsai Pál mondják a verseket, olvassák a naplókat, szövegeket. Később csatlakoznak hozzájuk a zenészek, Dés László, Dés András, Lukács Miklós. A színészek ritmizálva mondják a Hetedik eclogát. A ritmust átveszik, folytatják a cimbalomfutamok. S megint az iszonyat és a szépség. Verssorok úsznak, „és szaporodtak a ráncok a szépmosolyú fiatal nők / ajka körül s szeme alján”.
Kevéssé ismert momentumok is napvilágra kerülnek. Gyarmati Fanni naplójából (év végére jelenik meg Ferencz Győző szerkesztésében, könyvszenzáció lesz, gondolom) megtudhatjuk, hogy megkínozták Radnóti Miklóst. Kopaszra nyírták, rugdosták, miközben guggolnia kellett a mocskos, szennyes udvaron.
Amiről hallunk, ép érzékkel aligha elviselhető.
A rettenet, az aljasság, a kegyetlenség, a brutalitás egy fokon túl befogadhatatlan.
Könny csillan férfiszemekben.
És megint a hitves szavai, Fullajtár tolmácsolásában. A becéző hang szelídsége, melegsége, bensőségessége, gyöngédsége. Felelget egymással a keménység és a lágyság. Kopogósan, keményen mondja Fullajtár a Nem tudhatom-ot. Aztán Mácsai tűnődő, játékos, okos, acélos szavai. S miközben görög sorstragédiákról beszél, felnevet. Sokan behunyt szemmel hallgatják.
 Dés László, Lukács Miklós és Dés András. Fotó: Mitruczky Kinga. |
Sokféle szöveget idéznek, naplókat, leveleket, korabeli sajtóközleményeket, hivatalos okiratokat. A kikeresztelkedés dokumentumait, a névváltoztatás abszurd rituáléját. Döbbenetesek a szelíd, furulyás Tersánszky Józsi Jenő bibliai átkai, ahogy megátkozza a magyar gyilkosokat.
Bevezetés a magyar történelembe? Nem, ez így túlságosan eufemisztikus. Pillanatképek egy elvetemült korról. Mikor az ember úgy elaljasult. Mikor, mikor.
Bevezetés Radnóti magyarságába. A Komlós Aladárhoz írt levél, amelyben a Radnóti leírja, hogy nem lép föl a zsidó szerzők antológiájában. Mert ő magyar költő.
Éteri, érzéki zene úszik a mondatok alá. Érces cimbalomfutamok simulnak a verssorokhoz, ellenpontozva az állami terror kattogó, csikorgó szörnyszülötteit. Dés László szaxofonszólóival továbbszövi, tovalibbenti, megérzékíti a történéseket, átemelve az elhangzottakat egy másik dimenzióba. Utolérhetetlenül virtuóz. Lukács Miklós cimbalomszólóinak fájdalma, lüktető drámai telítettsége. Dés András ütőhangszereinek szilaj keménysége, humora.
Az est kerekre zárt drámai és zenei kompozíció. A vetített képeken a két szerelmes megejtő, elvarázsoló képei, amint fekszenek egymás mellett, boldog önfeledtségben. A szövegeket válogató Radnóti-monográfus, Ferencz Győző, s a szerkesztő Dés László és Mácsai Pál a lehető legpuritánabb, legszikárabb módon emlékeztetnek a korra. A korunkra. Amit hallunk, mégis felkavaró, irtózatos. Súlyos meditációkra késztető. Közel jön az úgynevezett magyar történelem. Itt van; a Radnóti-kötetek tavalyi lángjaiban is. Jobb híján arra gondolok ilyenkor, oktatófilmként kellene forgalmazni új meg új nemzedékeknek e történelmi metszetet. Nem a harsogó közélet kusza mocsarát, hanem az egyszerű, kijelentő mondatokat. S a magyar líra Arany, Babits, Kosztolányi, Tóth Árpád óta leggyönyörűségesebb sorait. Okolásul évfordulós és nem évfordulós nemzedékeknek.
Katartikus előadásokkal nyitott a Zsidó Nyári Fesztivál a holokauszt emlékévében. A Budapest Klezmer Band estje az örömről, a virtuozitásról s a meditációról szólt, többek között. A Radnóti-est a drámai emlékezésről, szembesítésről.