Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztivál
2014.09.02.

A fesztivál utolsó napja papíron három, de valójában öt koncertet is magában foglalt, azonban akadt még más meglepetés is. TÓTH ENDRE KRITIKÁJA.

A műsorfüzet szerint a hivatalos program három hangversenyből állt, mindhárom a Szivárvány Kultúrpalotában: a szokásos délelőtti után tizennyolc órától egy különleges, „Köztörvényesek” elnevezésű, majd a fél tízes záró hangverseny. Ezeket a programokat tarkította délután a főtéren egy könnyedebb hangvételű koncert a Bolyki Soul & Gospel Kórussal, valamint Oleg Kogan mesterkurzusának zárókoncertje fiatal csellisták részvételével. A plusz kettőből csak felet sikerült hallanom, mivel épp a főtéren sétáltam délután, így biztos, ami biztos, inkább beszéljünk bővebben a hivatalos programról.

Szergej Nakarjakov
Szergej Nakarjakov

A fél tizenkettes hangverseny is egy nagyobb utazásról szólt. Johannes Brahms után Dmitrij Sosztakovics, talán már ennyi is elég, hogy érzékeltessem a váltást, a művek ráadásul a kevésbé ismertek, vagy legalábbis ritkábban hallhatók közül valók. Brahms Kürttrióját a már fiatalon világhírnek örvendő Szergej Nakarjakov játszotta szárnykürtön, Kelemen Barnabás és a rézfúvós virtuóz állandó partnere, Maria Meerovitch közreműködésével. A főszereplő persze egyértelműen Nakarjakov volt, hiszen a nagy német romantikus szerző édesbús melódiái tisztán, precízen szólaltak meg, főképp a lírai szakaszokban végtelennek ható dallamívekkel. Nem mondom, hogy Nakarjakov partnerei teljesen háttérbe szorultak volna, de érezni lehetett, hogy egyenlők és egyenlőbbek mintájára ezúttal kevesebb jelentőséggel bírtak. De ez nem vált a produkció hátrányára, sőt.

Sosztakovics op. 138-as kései b-moll kvartettjének főszereplője a brácsa volt, ráadásul ismét a Kaposfest állandó művésze, Maxim Rysanov kezében. A szerző Vagyim Boriszovszkijnak, a Beethoven Kvartett brácsásának ajánlotta művét, melyet Fjodor Druzsinyin (Boriszovszkij utódja a vonósnégyesben) a brácsához írott himnuszként jellemzett. Rysanov művészi nagysága ismét drámaiságában mutatkozott meg, ahogyan előző este a Brácsaszonátában, s úgymond ad hoc partnereivel (Alina Pogostkina, Vilde Frang, Marc Coppey) szinte együtt lélegeztek – még hogy a vonósnégyesezéshez évek összecsiszolódására volna szükség! Éles váltás volt a Brahms-kompozíció után, de talán így még elementárisabb erővel hatott, és természetesen az interpretációban sem akadt hiányérzetem.

Alina Ibragimova
Alina Ibragimova

A koraesti hangverseny, amely a Köztörvényesek címet viselte, eredetileg börtönviselt vagy jogerősen elítélt komponisták műveit vonultatta fel, de jobb híján bekerültek olyan szerzők is, akiknek semmi dolguk sem volt a hatóságokkal. Persze a vicces téma ellenére kifejezetten komoly darabokat lehetett hallani, ezzel teremtve óriási kontrasztot. Mindjárt az első kompozíció Bach híres d-moll Chaconne-ja volt Alina Ibragimova megrázó előadásában. Koncentráltan, szuggesztíven adta elő a hegedűsök alapművét, végig fesztült figyelemmel követtük előadását, amely során érzékletesen mutatta meg a drámai folyamatokat, mindezt kifejező, szép hangon. Robert Schumann Fantasiestücke sorozata (op. 73) szárnykürtön szólalt meg Nakarjakov és Meerovitch kontemplatív, majd az utolsó tételben felettébb lendületes előadásában. Ezután Beethoven harmadik Razumovszkij kvartettjének fináléja következett az új felállású Kelemen Kvartettel, amelyben Varga Oskar mutatkozhatott meg. Igazából egyáltalán nem éreztem homogén, koncentrált örömzenélésükön, hogy Varga még csak másodjára játszott az együttessel közönség előtt. Ezután ismét szárnykürt-zongora formációban Poulenc két dalát hallhattuk, köztük a híres Les chemins de l’amourt. A köztörvényesek sorából a francia zeneszerző is kilógott, de különleges színfoltként szolgáltak chansonjai a koncerten, és természetesen most sem csalódhattunk az összeszokott páros szenvedélyes muzsikálásában. Bősze Ádám konferálásából megtudhattuk, hogy a következő produkció azért is volt különleges, mivel nemcsak a szerzőnek, Paganininek volt dolga a hatóságokkal, de a Kelemen Barnabás által megszólaltatott hegedű készítőjének, Guarnerinek is. Az első Caprice-t fölényes virtuozitással, ugyanakkor könnyeden játszotta a hegedűművész. A méltán híres budapesti cigányzenekar, ifj. Sárközi Lajos és zenekarának produkciója káprázatos volt a következő főbb összetevőkkel: lazaság, pontosság, életteli formálás és humor. Közös próbára ugyan nem volt idejük, de Nakarjakov is beállt a zenekarba a zárószám erejéig: Grigoraș Dinicu Hora Staccatóját szólaltatták meg bravúrosan. Levegőt csak a végén vehettünk.

Maxim Rysanov
Maxim Rysanov

Az este fél tízkor kezdődő hangversenyen két darab hangzott el. Sokak nagy örömére a Kaposfest meghívására tért vissza 2010-ben a koncertéletbe Rados Ferenc, akit idén is felkértek néhány darabra. Az utolsón Beethoven op. 101-es A-dúr zongoraszonátáját játszotta el. Csodálatos billentéskultúra, gyönyörű hangszínek, amelyeket a legváratlanabb pillanatokban és a legváratlanabb módon varázsol elő hangszeréből. Rados muzsikálása még mindig maga a költészet, de a verseskötet már kissé szakadozik, a lapszélek égettek, tépettek, néha nem látszódik a szöveg, vagyis félreütések, memóriazavarok tarkítják előadását. Kár érte, de még így is nagy élmény, csak látszott a zongoraművészen, hogy nem érezte jól magát, amikor ötödszörre is visszatapsolták.

A szünetben átzarándokoltunk a főtérre, ahol a fesztivál művészeinek előadásában, Jonathan Cohen vezényletével, Händel Tűzijáték-szvitjét hallgathattuk meg. A Kaposfest különleges programjait ismerve azon már meg sem lepődtünk, hogy mindezt tűzijáték kíséretében, de nem is akármilyenben, hiszen ritmikusan lőtték fel a rakétákat néhány passzusban, majd a mű végeztével is kijutott még a látványból. A hangerő (mármint a zenéé) is meglepően erős volt ahhoz képest, hogy szabadtéri előadást hallhattunk, bár néhány fiatal járókelő szándékosan zavarta meg ordibálásával. Ettől függetlenül telt, intenzív, lendületes tolmácsolásban szólalt meg a barokk zene e közkedvelt slágere. A közönség is lendületet kapott, fellelkesült, és titkon vagy talán őszintén bevallva már várja is a legközelebbi Kaposfestet.
Szerző: Tóth Endre
Helszín:  Szivárvány Kultúrpalota, Kaposvár,  Időpont:  2014. augusztus 19.