Filmzenékkel a világ körül
2014.07.21.

A James Bond-filmek zenéiből összeállított koncert sikere után nem lehetett kétséges, lesz még folytatás. A filmzenei örökzöldekből összeállított program színvonalában és sikerében fölül is múlta a James Bond 60 koncertet. KOLOZSI LÁSZLÓ CIKKE.

Nic Raine
Nic Raine

Aki igényes, nagyzenekari átiratban is jól előadható filmzenéket keres, a bőség zavarával szembesül. Választania kell szűkítési szempontokat, hiszen nem lehet minden nagyszerű filmzeneszerzőtől előadni valamit, s nem lehet csakis slágerekre alapozni. A Margitszigeten hallható filmzene-koncert összeállítója – feltételezhetően, az est kiváló karmestere, Nic Raine (a koncert zenei rendezője és ötletgazdája Hubai Gergely volt - a szerk.) – elsősorban klasszikusoktól választott, és nem csak a legismertebb zenéket. Mindenképpen dicsérendő, s az átgondoltságra utaló jelnek mondható, hogy Nino Rotától nem a 8 és fél zenéje jött, hanem egy részlet az Édes életből (igaz, kikerülhetetlennek bizonyult a Keresztapa szerelmi témája), Morriconétól sem a Volt egyszer egy vadnyugat füttyös dala, hanem az Egy marék dinamit egészen merész főtémája. És Hanz Zimmertől sem, mondjuk, az Eredet, hanem más, egyébként nem is feltétlenül annyira jó szerzeményei A da Vinci-kódból, a Madagaszkárból. A filmzenéket felfűző koncepcióra utalt az est címe: Filmzenékkel a világ körül. Az Universal szignálja után ugyanis egy-egy földrészt, országot idéztek meg a zenék: no persze nem népek zenéihez lehetett azokat kötni, nem is feltétlenül országok, tájak, hangulatához, hanem az országokat, tájakat, rendszerint hamis fényben feltüntető filmekhez. A Tigris és sárkány kínai wuxia zenéje mellé keveredett így a Híd a Kwai folyó felett füttykórusa, az ausztrál Vadregéé, az Afrikához köthető Karavánok zenéje, majd persze John Barry kiemelkedő Távol Afrikától főtétele. A zenékhez társított képek, filmrészletek, többek és kevesebbek is voltak egy szimpla trailernél: olykor – üdítően - csak egy részlet pergett le, olykor a film szebb epizódjai, hogy legyen mihez kötni a zenéket, hogy indokoltabb és könnyebb legyen az elérzékenyülés.

Az est tető alá hozóinak alighanem megfordult a fejében, hogy a filmzenék összeszervezése remek bevezető lehet a klasszikus zenébe. Alkalmas lehet arra, hogy a nagyzenekari hangzáshoz, és így a komolyabb zenékhez szoktassa a Richard Strausst vagy Puccinit nem vagy csak ritkán hallgató publikumot. Nem véletlen e két név, hisz az elhangzó szerzemények gyökereiket vagy a német hagyományba eresztették le, vagy az olasz tradícióba, a nápolyi dalokba, az olasz operákba. Olyan szerzőt, aki ettől eltérő vonalat képvisel, nem részeltették abban a kegyben a szervezők, hogy zenéit erre az eseményre meghívják. A Star Wars-főtéma helyett pedig egy jelentéktelen film zenéje röpítette ki az űrbe a produkciót: a Csillagember zenéjének megszólaltatásakor derült ki, hogy bizony nincs igazán nagy összhang a – remek zenekarok tagjaiból verbuvált - Budapest Symphony Orchestra-ban.

Gájer Bálint
Gájer Bálint

Különösen a jó szerzőknél – mint Rota – tűnt föl, hogy milyen gyakran fújnak mellé a fúvósok, hogy olykor kiesik a ritmusból egy-egy szekció. Ám tegyük hozzá, így is élvezetes volt zenekarral, élőben hallgatni ismert műveket.

A koncerten Nika és Gájer Bálint is fellépett. Ahogy a filmzenék nagyzenekari megszólaltatásánál is fennáll annak a veszélye, hogy a hallgatók a megszokotthoz, ez eredetihez hasonlítgatják az előadást, fennáll ez a veszély akkor is, ha magyar énekesek énekelnek unásig ismert nagyszerű dalokat. A New York, New Yorkkal azért kockázatos fellépni, mert ott cseng az ember fülében, ahogy Sinatra énekli, a Titanic dalával azért, mert halljuk belül Celine Diont. És a Casablanca betétdalához is fekete torok kell. Nem csoda hát, hogy még a Las Vegas-i nagyok is kerülik e szerzeményeket. Ezeket a dalokat csak úgy érdemes előadni, ha eszünkbe sem juthatnak a korábbi nagy előadók. Vagy úgy, ha hasonló kvalitásokkal rendelkezünk. A New York, New York elmegy Michael Bubbléval, de sajnos Gájer Bálinttal szürkére sikeredett. 

Helyszín:  Margitszigeti Szabadtéri Színpad,  Időpont:  2014. július 12.