Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

„SOKAT RAJZOLT KŐRE”

Toulouse-Lautrec világa. Litográfiák a Szépművészeti Múzeumban (1891–1901)
2014. máj. 13.
Vajon melyik századvégi francia festőnek nem rendezett még kiállítást a budapesti Szépművészeti Múzeum? Nos, a találgatások közül Toulouse-Lautrecet, a poszt-impresszionista festőt és plakátművészt most már kihúzhatjuk. SIMON BETTINA ÍRÁSA.
Budapesten rengeteg Toulouse-Lautrec litográfia található a múlt század eleje óta – a tízes években vásárlások és adományozások útján a francia művész több mint kétszáz grafikai munkájához jutott hozzá a Szépművészeti Múzeum.
 
Jane Avril, 1893
Jane Avril, 1893
A hétköznapokban ezek a múzeum grafikai gyűjteményében találhatók – legutóbb a hatvanas években lehetett őket nyilvánosan megtekinteni. Ritka alkalmak egyike ezért az egész nyáron nyitva tartó tárlat. Toulouse-Lautrec születésének 150. évfordulója alkalmából százhetven litográfiát mutat be a múzeum saját gyűjteményéből, és a válogatás további öt, a bécsi Albertinából kölcsönzött nagyobb méretű plakáttal egészül ki. A grafikai kiállításon természetesen szerepel a múzeum egyetlen Lautrec-festménye is, az Ezek a hölgyek az ebédlőben című – ügyesen illesztve a nőket ábrázoló tematikus blokk képei közé.
A kiállítás kellemesen pasztellszínűre festett termei izgalmas témákon vezetnek keresztül a híres kabarék ünnepelt fellépőitől a bordélyházak lakóinak hétköznapi életképein át a leszbikus szerelem érzékeny ábrázolásáig, kottacímlapok, könyvborítók és színházi műsorok között. Vannak közöttük színezettek és fekete-fehérek is. Vázlatos stílusuk miatt a karikatúraszerű folyóirat-illusztrációk a terem másik feléből első ránézésre rajznak tűnnek. Ezekhez képest a több fázisban készített, sokszínű plakátokon az ecsettel felvitt litográfiai tussal vagy fröcsköléssel létrehozott felületek festői hatást érnek el. Az egyszeri látogató számára nehezen befogadható a kőnyomat nagyszerűen változatos felhasználásából adódó sokféleség. Zavarossá és értelmezhetetlenné válik az a kezdeti erőteljes és világos benyomás, amit a tárlat nyitó képe jelent. Toulouse-Lautrec első és nagy sikert arató plakátja a Moulin Rouge egyik táncosnőjének, La Goulue-nak készített reklámja volt 1891-ben. 
Ezek a hölgyek az ebédlőben, 1893–1895
Ezek a hölgyek az ebédlőben, 1893–1895
Ha az első plakátokat nézve biztosak is voltunk abban, hogy mit jelent és hogyan készül a kőnyomat, ebben a meggyőződésünkben később alaposan elbizonytalanodunk. Az utolsó terem egyik sarkában elhelyezett interaktív táblán ugyan ki lehet próbálni a technikát, ez azonban a bizonytalanságok eloszlatásához már nem elég. Marcelle Lender énekesnő arcképe nyolc színnel készült: ez nyolc kőről készült nyomtatást jelent, vagy egyes részei stencilezéssel vannak színezve? A Loïe Fuller lenyűgöző szerpentintáncáról készített két színes litográfia egy 1905-ben készült felvétel mellett látható. A képek öt különböző színűre festett kővel készültek: más-más színe van az alaknak, az arcnak, a lábnak és a ruhának – ezek közül a ruha színe változóan alakulhat, a többi állandó. A technikai megoldások részleteiben járatlan néző ezért a plakátok leginkább szembetűnő tulajdonságát követi nyomon: az üresen hagyott és a befestett színmezők izgalmas összefonódását. Bár egyik sem dominál a másik felett, az üresen hagyott felületeknek is köszönhető, hogy némelyik kifestett, erőteljes motívum tartósan belevésődik az emlékezetünkbe. Ilyen a híres kánkán-táncosnő, Jane Avril mutatós lábmozdulata vagy May Belfort, a francia színpadokon fellépő, ír születésű énekesnő állandó kiegészítője, az ölében tartott fekete cica. Az Yvette Guilbert-album borítóján Toulouse-Lautrec egyetlen motívumot ábrázolt: az énekesnő kecses, könyék fölé érő, fekete kesztyűjét.
Divan Japonais, 1893
Divan Japonais, 1893.
A híres párizsi szórakozóhelyek és kávéházak plakátokon olvasható, ismeretlen nevei Toulouse-Lautrec karakteres, íves feliratain ismerős, francia szavakká válnak. Ha a 19. századi francia művészetről van szó, azonnal heves reflexek lépnek működésbe: haussmann-i sugárutak, Balzac, impresszionista festők, Chat Noir… Ebben az éterivé távolított kontextusban az ember hajlamos félreérteni a plakátművészet kifejezést – pláne, amikor ezt a Szépművészeti Múzeum egy kiállításának kísérő feliratain olvassa, ahol még az erotikus helyett is a frivol szó szerepel. Toulouse-Lautrec litográfiái mindenképpen hatásosan tudósítanak a revük és kabarék világáról, a montmartre-i éjszakai életről és annak szereplőiről, akikkel baráti kapcsolatban állt. Arcképeinek, utcai reklámplakátjainak hitelessége azonban nem csupán ebből következik, hanem leginkább egyedi látásmódjával éri el a festő-litográfus: „nem érdekel, mit játszanak a színházban, mindig jól szórakozom”. A szenvedélyek és a színek érdeklik igazán. 
A kiállításban két kivetítőt helyeztek el, amiken korabeli táncos és színházi felvételeket láthatunk. Ezek bemutatása – köztük Sarah Bernhardt egyik alakítása – könnyen eléri a célját. Nemcsak a kivetítő közelében lévő képekkel ismerhető fel a hasonlóság, hanem a korábban látott plakátok egy-egy motívuma is újra eszünkbe jut: éles körvonalú arcok profilnézetből, heves gesztikuláció, csípőre tett karok hegyesszöge, magas kalapok, sétabot és óralánc, fodros alsószoknyák. Hosszú ruháját két oldalt ujjai közé biggyesztve tárja szét May Milton táncosnő – mozdulata hasonlít a felvételen látott francia néptánchoz.
A L’Estampe originale borítója, 1893. A képek forrása: Szépművészeti Múzeum.
A L’Estampe originale borítója, 1893. A képek forrása: Szépművészeti Múzeum.
Kis idő után feltűnik, hogy a sok táncoló, dekoratív nőalak között kevés szép vonást lehet találni: fancsali arcuk van kócfrizurával, és görcsös lábikrák lógnak ki a feldobott alsószoknyáik alól. A fekete térdharisnyás lábát magasra emelő Jane Avril arcán erőlködést kifejező torz grimasz húzódik. Toulouse-Lautrec a karikatúrákról ismerős eltúlzott részleteket jeleníti meg: hatalmas masni cipőorron vagy fejtetőn, előreugró állak és vastagon hullámzó szemöldök. 
A kiállítási plakátokat a Szépművészeti Múzeum mindig egy választott képpel illusztrálja, Toulouse-Lautrec plakátjainak részletei is ilyen szerepet töltenek be a belépőjegyeken és a szóróanyagokon. A zenés mulatók életképei, az elegáns arcélek és hetykén oldalra billenő keménykalapok a mai néző számára egy aranykorrá nemesedett, letűnt, múltbéli hangulatot idéznek. A századvégi francia mester litográfiáit érdemesebb nem a képzőművészet, hanem a reklámplakátok kontextusába helyezve megközelíteni, mert így válik igazán érthetővé egyedülállóságuk. Természetesen örülünk neki, hogy eredetiben láthatjuk a múzeum shopok falinaptárairól ismerős alkotásokat, ám mindezek miatt jobban örülnénk, ha legalább egy korabeli plakátot bemutatna a tárlat, amelyet nem Toulouse-Lautrec készített.
 
A kiállítás 2014. augusztus 24-ig látogatható. 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek