Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

A HIRDETŐOSZLOP FORRADALMA

Merészebb, mint a festészet – a modern magyar kereskedelmi plakát 1924-1942 / Iparművészeti Múzeum
2014. máj. 11.
A magyar plakátművészet csúcskorszakát megidéző Merészebb, mint a festészet című kiállítás igazi csemege és jól áll az Iparművészeti Múzeumnak. VERESS GYÖNGYI ÍRÁSA.
Berény Róbert plakátja
Berény Róbert plakátja
Nagy a sajtócsinnadratta és minden bizonnyal a látogatók is kedvelni fogják az üde időutazást, amelyen a hazai kereskedelmi plakát fénykorának, a húszas-harmincas évek legművészibb darabjaival lehet ismerkedni július végéig.  A helyszín a budapesti Iparművészeti Múzeum aulája és a dolog diszkrét bája – köszönet a szervezőknek érte! -, hogy pontosan itt, ezen a részen zajlott 1930-ban a Magyar Könyv- és Reklámművészek Társaságának bemutatkozó kiállítása ugyanezen művészek részvételével.
 
A tárlat eredetileg spanyol kezdeményezésre jött létre: az Iparművészeti Múzeum és az Országos Széchényi Könyvtár közös szervezésében megvalósuló, 102 plakátot felvonultató kiállítás 2009-ben mutatkozott be a valenciai MuVIM-ban (Museu Valenciá de la Il lustració i la Modernitat), majd Sevillában.  A most látható anyag ennek számos kisnyomtatvánnyal és tárgyi emlékkel a kibővített változata.
 
Ideje volt már egy hasonló, a reklámszakmának egy másik – esztétikaibb, metaforikusabb – aspektusára koncentráló, az alkalmazott grafikát a művészet spektrumába (vissza)terelő tárlatnak. Egy olyan korról beszélünk, amikor a grafikusok közvetlen kapcsolatban álltak a megrendelőkkel, amikor plakáttervet lehetett nyerni sorsolás útján a Bortnyik Sándor által 1933-ban indított Plakát nevű folyóirat előfizetőinek (a felhívás szerint magát a grafikus személyét is kisorsolták erre az ingyenes munkára egy illusztris névsorból).
 
A plakáttörténelem elismert kutatója, Bakos Katalin kurátor vezényletével létrehozott tárlat a konstruktivizmusnak a modernista magyar plakátra tett hatását tárja fel több tematika köré csoportosítva a műveket:   A modern otthon kényelme, Modern plakátok az állami propagandában, Sajtóplakátok – a hírek impulzusa, Hódít a villanykörte – technika és varázslat, Plakátok a dohányosoknak – jelek a városban , A polgári élet örömei.
 
Bortnyik Sándor plakátja
Bortnyik Sándor plakátja
A látogató a modern kor háztartási cikkeiből, a plakátokon feltűnő márkák termékei közül is megtekinthet néhányat. Ott a csinos Orion mosógép, a Standard rádió,-hangszóró és –fejhallgató vagy a Heisler szék is. Utóbbi szlogenje jól tükrözi a korérzést: „Modern, mint a holnapi nap az acéltámlás Heisler szék”. A nagyobb cégek reklámajándékai közül a Fővárosi Gázművek számára Konecsni György által tervezett plakátról megelevenedik az öngyújtós hamutartó art decós figurája, de például a Flora szappan reklámlegyezője is figyelemreméltó darab. 
 
A kereskedelmi grafika forradalmasítása legfőképp az emigrációból hazatérő három művész -Kassák Lajos, Berény Róbert és Bortnyik Sándor- személyéhez köthető. A modern képzőművészeti irányzatokkal Bécsben, Berlinben, Weimarban megismerkedett alkotók vizuális kommunikációjában immár a konstruktivizmus és a Bauhaus-elvek érvényesültek. 
 
Az új plakát a szecesszió orientalista, túlfűtött, cirádás ízlésvilága után leegyszerűsödött: merész, autonóm és funkcionális. Berény Róbert így emlékezik meg erről az időszakról az önéletrajzában: „1926-ban haza jöhettem anyám halálos ágyához. Itthon folytattam művészi munkámat, a húszas évek utoljában, bizony, sok kommerciális plakát festésével kerestem a nagyobb falatokat új házasságom /1926.VIII./ új háztartásához.”. Ebből a vallomásból sejthető, hogy az alkotók egy része elsősorban pénzkereseti lehetőségként tekintett e „kommerciális” felkérésekre. Ne feledjük, hogy nem ritkán ismert, befutott képzőművészekről volt szó, akik számára a korábbi politikai szerepvállalásuk miatt, a Tanácsköztársaság bukását követően, majd az emigrációból hazatérvén az ilyen jellegű ún. bérmunkák jelentették az egyetlen biztos pénzforrást. Ám mindez nem gátolta őket abban, hogy az alkalmazott grafikának igazán különleges, értékálló darabjait hozzák létre. 
 
Berény Róbert plakátja
Berény Róbert plakátja
Valószínűleg Kassák volt az egyetlen, aki a plakátművészetet a korral való haladás egyik manifesztumaként a szépművészeti alkotásokkal azonos művészi értékű produktumként tartotta számon: „Mert a jó plakát nem csupán mint üzleti közvetítő jelent sokat, de mint tiszta művészi produktum is fenntartás nélkül élvezhető és értékelhető, akárcsak egy tájkép vagy portré. A nélkül, hogy valódi hivatását elejtené, a festészet minden eddigi értékét magában hordhatja, sőt bármely „művészien” készített képnél könnyebben gyarapíthatja meg új értékekkel. (…) Ma mások a festők elmondanivalói, tehát mások kellenek, hogy legyenek a kifejezési eszközeik is.”  (A plakát és az új festészet, MA, I. évf. 1. sz., 1916.)
 
Az inspiratív közegben hamarosan megjelennek a tehetséges követők Adler György alias Georg (Frutti stühmmer, Eg- Gü cipőápolókérm), Irsai István (Bagarol cipőpaszta, flora), Csemiczky Tihamér (Orion), Brünner László (Joss gallér), Lányi Imre (Pesti Napló) illetve számos más művész személyében. 
 
Számomra mégis egyértelműen Berény és Bortnyik alkotásai a legcsodálatosabbak – kettejük közül is Berény Róbert zsenialitása kirívó. Szigorúan az élbolyba tartozik még Kassák Lajos, csakhogy ő ezen a tárlaton alulreprezentált. A Magyar Hírlap számára 1924-ben, még Bécsben tervezett plakátját leszámítva csupán a vitrinben elhelyezett kisnyomtatványokon tekinthető meg néhány munkája. Ennek vélhetően az az oka, hogy jelen tárlat kiemelt időintervallumához (az 1924-1942 közötti időszak) képest Kassák nagyméretű, jelentősebb plakáttervei korábban készültek. A Magyar Hírlap számára készült nagyméretű munkája gyönyörű, a velejéig Kassákos, konstruktivista festménynek is beillő darab: színek kontrasztjából építkezik, egyenrangú szintre emeli a geometriai formába rendeződő tipográfiát a képpel (egyik alapelve).
 
Berény Róbert plakátja
Berény Róbert plakátja. Képek forrása: Iparművészeti Múzeum.
Berény egyik korai plakátján, az 1927-es flora szappan reklámján egy teregető nő sziluettjét látjuk hátulról, fején kendő, erős karjait felemelve éppen tereget. A mosónő – a Mama megtestesülése – kinyújtott karjai között viszont nincs tiszta ruha, mert oda a reklámozandó termék, a flora terpentin szappan képi valója meg logója kerül. A metafora működik: a tiszta ruha = flora. 
 
A plakátokon megjelenített figurák személytelenek, jellemzően csupán a sziluettjük tűnik fel, elnagyolt formák, stilizált nők és férfiak, akivel bárki képes azonosulni. Persze ez az azonosulás csak a saját társadalmi osztályokon belül működik: a mosószappan-reklámok háziasszony alakjai a proletariátus mosónőire szabottak. A polgári élet örömei témakörben bemutatott plakátok pedig az úri finomságokra kapható közönséget hívatottak megszólítani: márkás kaucsuk sarok, táncestély, cipőpaszta, elegáns fürdőtrikó. Itt a tervező cilinderes, okulárés, öltönyös urakhoz, kalapos, rúzsos ajkú hölgyekhez társítja az eladandó árut, szolgáltatást. De a cigarettareklámokban (Plakátok a dohányosoknak – jelek a városban témakör), illetve a sajtóplakátokon megjelenített urak is jobbára monoklis, kalapos úriemberek.  Ez a két témakör igencsak hálás, inspiratív: a Bortnyik Sándor egyik olvasatában a cigarettapapírt gyártó Modiano plakáton az M betűre két cigarettázó fej kerül, akik összefogózva, szemben állva cigarettáznak. Egy következő, továbbgondolt plakáttervén az előző plakát kicsinyített mása már a hirdetőoszlopon jelenik meg, amelyet egy újabb cigarettázó hasonszőrű úriember figyel.  Berény Róbert egyik legjobb plakátterve is a Modiano számára készült: egy ajtó mögül előbukkanó elegáns úr kezében égő cigaretta, a kép alján – gyönyörű tipográfiával- csupán a márkanév jelenik meg. A plakát szögletes és hullámos vonalvezetésének váltakozása, a három karika (parázs, száj és monokli) igazi avantgárd műalkotás. 
 
A munkák egyik legnagyszerűbbike a Berény Róbert által jegyzett Palma-reklám: a kaucsuk sarkot reklámozó grafikát egy, a városon átvágó, mozgásban lévő sziluettet uralja. Az úriemberek összes kelléktárával felruházott – sétapálca, kesztyű, cilinder, nyakkendő, szmoking – arctalan alak lendülete kiragad minket a passzív szemlélődésből. A plakát erőssége elsősorban az esztétikai látványban és szuggesztív erejében rejlik. Itt nincs metafora: a kaucsuktalp fizikai valójában is megjelenik ott, ahol lennie kell, egy cipő alján– de mégis milyen frappánsan, semmiképp nem erőltetett módon –, ráadásul melléje van írva, hogy mi is ez. Mégis, egy kitűnő, működő plakát, melynek a merész színvilága, illetve a domináló kubista jegyei csak növelik a művészi értékét. 
A modernista plakátok tanulmányozását követően – csakhogy témánál maradjunk -, előírjuk a kedves olvasó számára a Szépművészeti Múzeum aktuálisan futó Toulouse-Lautrec világa című kiállítását. Lautrec a műfaj egyik pionírja a Belle époque-ból, tehát újabb szigorúan ajánlott tárlat, csak Önöknek, csak most. 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek