Tíz emelet boldogság / Budapest Bábszínház, Szombathelyi Mesebolt Bábszínház
2014.04.27.

Az óriások, az emeletes házak és az emberek azért születtek, hogy egymásra találjanak - a Tíz emelet boldogság című mese üzenete csodálatosan érvényesül a belőle készült előadás minden elemében: a díszletben és a bábos megoldásokban. RÁDAI ANDREA ÍRÁSA.

Hannus Zoltán és
Hannus Zoltán

A Budapest Bábszínház és a szombathelyi Mesebolt Bábszínház közös előadása, Kovács Petra Eszter rendezése a Csomótündér című kötet egyik meséjéből készült. A könyv írója, Gimesi Dóra maga is bábszínházas alkotó: számos színdarab szerzője és a Budapest Bábszínház dramaturgja, dolgozott már együtt Veres Andrással is - ő alkalmazta a szöveget színpadra.

Az alaptörténet szerint az emeletes házak valamikor óriások voltak. (Önmagában már ez az ötlet is továbbfantáziálásra csábít. Amikor  a házunk gondnoka az előadás másnapján egy egeret hajkurászott a lépcsőházban, nem tudtam nem azon tűnődni, hogy ebből az eseményből mire lehet következtetni egy óriás magánéletére vonatkozóan.) Az előadás emeletes házai a Duna két partján, Óbudán és Angyalföldön állnak, Etelkának és Jankónak hívják őket, ennek megfelelően rózsaszínek és kékek, frizurával, szemöldökkel és rengeteg zűrös lakóval rendelkeznek, ráadásul beleszeretnek egymásba. Szerencsére egy csillagász istápolja a bimbózó kapcsolatot, közvetít, leveleket kézbesít, tündéri telefonos segítséget hív, próbál a lelkükre beszélni, mert az egyiküknél áramszünet, a másikuknál csőtörés keletkezik a szerelemtől…

A csillagász kukkant be a lakók magánéletébe is. Az aprólékos gonddal berendezett lakások kihúzható, felhajtható fiókokként tárulnak elénk, ahol sokunk számára ismerős vagy éppen nagyon különös alakok élnek: magányos, idős kutyás néni; rímkereső, sóhajtozó költő; virágokhoz beszélő, sóhajtozó lány; magukkal sakkozó bácsik, kutyára vágyó, apátlan kisfiú, aki annyira egyedül van, hogy még egy levéltetűt is háziállatnak fogadna; kétbalkezes rablók, akik csak szobanövények ellopására alkalmasak; kétbalkezes magándetektív;  és folyton panaszkodó, minden piszokkal vagy zajjal járó tevékenységet elítélő házmesterek. A bábok, Bartal Kiss Rita munkái, minden apró részletükben kidolgozottak, vagyis magukon viselik ezeknek a karaktereknek a jellegzetességeit. Kár, hogy csak az első néhány sorból érvényesülnek, hiszen annyira kicsik (ami viszont elkerülhetetlen, hiszen bele kell férniük az óriásházakba).

Rengeteg a szereplő, és egyenként rövid ideig vannak reflektorfényben, de ez mégis elegendő ahhoz, hogy egy picivel jobban megismerjük őket, és egy picivel kevésbé legyenek gyanús alakok, mintha tényleg a szomszédunkban laknának. Azaz: rögtön megértőbben tudunk viszonyulni azokhoz a bogaraikhoz, amikkel esetenként megkeserítik a többi lakó életét.

Bartal Kiss Rita bábjai. Forrás: port.hu
Bartal Kiss Rita bábjai. Forrás: port.hu

Hannus Zoltán szólaltja meg az összes bábot. (Kivéve az óriásokat, mert ők zörejekkel kommunikálnak, ami bájos és egyben vicces.) Jól bírja ezt a terhet, könnyedén formálja meg a körülbelül egy tucat karaktert, és sokkal kifinomultabb eszközöket használ, minthogy szimplán elváltoztassa a hangját. Ezáltal még az is belefér a játékába, hogy nyitva hagyja annak lehetőségét, hogy talán csak a csillagász álma az egész… Elvégre ő a történet nagy rendezője, aki egy ponton laza mozdulattal feltekeri a Dunát, hogy egy másik csoda segítségével Etelka lábra kelhessen és átsétálhasson Jankóhoz, hogy aztán egymás mellett állhassanak, és boldogan éljenek, amíg meg nem halnak.

De itt még nem ér véget a történet, hiszen nem csak az óriások szerelme teljesedik be: valamilyen módon egymásra találnak a házak lakói is. A költő a virágmániás Franciska sóhajában találja meg azt a rímet, amit már jó ideje keres a világ legszebb verséhez (ami stílusosan annak a Nagy László-költeménynek a része, amiben az a sor is szerepel, hogy Ki viszi át a szerelmet a túlsó partra), és persze a szerelmük is kivirágzik. A magányos kisfiú ezentúl sétáltathatja az öreg néni kutyáját. A magányosan sakkozók méltó ellenfélre találnak egymásban. A magándetektív végre rájön, hogy ki lopta el a fikuszt, és bizony a két ház két goromba házmestere is ellágyul a másik láttán.

 
És mindez gyönyörűséges módon történik meg a bábok és a díszlet (Grosschmid Erik munkája) szintjén: kiderül, hogy a két ház lakásai egymásba csúsztathatóak, vagyis Jankó és Etelka szerelmének beteljesülésekor szó szerint további kirakósdarabkák állnak össze, és az óriások kivül-belül ölelkeznek. S ez olyan optimista jóérzéssel tölti el a nézőt, hogy elhisszük, a belőlünk hiányzó darab valahol biztos megvan a világban.
Szerző: Rádai Andrea
Író:  Gimesi Dóra,  Színpadra alkalmazta:  Veres András,  Cím:  Tíz emelet boldogság,  Díszlettervező:  Grosschmid Erik,  Bábtervező:  Bartal Kiss Rita,  Zeneszerző:  Teszárek Csaba,  Rendező:  Kovács Petra Eszter,  Szereplő:  Hannus Zoltán