Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

NEHÉZ EMBER

Andrzej Wajda: Walesa
2014. márc. 19.
Lech Wałęsa története a huszadik század egyik legnagyobb története. Filmre kívánkozott. És nem tudnánk a megfilmesítésre méltóbbat megnevezni Andrzej Wajdánál. KOLOZSI LÁSZLÓ KRITIKÁJA.

A magyar rendszerváltás történetének nincs olyan kiemelkedő alakja, mint a hajógyári villanyszerelőből hőssé váló Wałęsa. Wałęsa az egész közép-európai régió fontos figurája, annak ellenére, hogy nem igazán hőstípus, mondhatni inkább csak az események sodorták magukkal a Solidarność élére, nem maga választotta a hős ellenálló szerepét. És a szerep néha kifejezetten pacuhán is állt rajta. Kétségtelenül karakán ember, ám kiemelkedése nem pozitív jellemvonásoknak köszönhető, tehát nem annak, hogy szilárdan hitt volna abban, hogy a rendszer megváltoztatása a feltétele a lengyel emberek jobb életének, nem is igazságérzetének, hanem azon tulajdonságainak – makacsságának, öntudatosságának, pökhendiségének -, melyeknek köszönhetően nyugodtan mondhatták róla a vele kapcsolatban állók: nehéz ember. És ezt a film alkotói – értve alatta különösen a forgatókönyvírót, a Walesát kiválóan megformáló Robert Wieckiewiczet, és a rendezőt – nem is tagadják el: a film Walesája olykor olyan, mint egy forradalmár-paródia, olyan, mintha a szegények és kispolgárok Robespierre-je lenne. Jellegzetesen közép-európai alak, akinek megvan a magához való esze, de nincs benne semmi fenséges, semmi mitologikus, hőzöngése, ripacskodása olykor kifejezetten nevetségessé teszik. 
Robert Wieckiewicz
Robert Wieckiewicz
Wajdának mindig is fontos témája volt a gazemberség, a kizsákmányoló és az átlagembert megtörni kívánó hatalom elleni lázadás, az emberi helytállás, valamint a lengyel történelem (annak sorseseményei), tehát egyértelmű volt, hogy előbb vagy utóbb eljut Walesához. És az sem lephetett meg senkit, hogy nem egy Walesát hérosznak beállító filmet alkotott. Ám az elkészült mű mégis megdöbbentően deheroizáló, vagyis a Wałęsa közelebb áll egy vígjátékhoz, egy szocidarabhoz, mint mondjuk olyan nagyszerű Wajda-munkákhoz, mint a Márványember vagy mint minden idők egyik legszebb hősfilmje, a Csatorna
Wajda költői realizmusa fájóan hiányzik ebből a filmből, nem tartozik a legjobb munkái közé, az mégsem állítható, hogy ne lenne szórakoztató film. Még ha nem is ismerhetőek fel a Wajda-kézjegyek, kétségtelenül van valami megejtő bája, van benne valami – nota bene alkotója 88. évében jár – kihívóan fiatalos, és fiatalosan esetlen. Köszönhetően az említett társaknak.
Robert Wieckiewicz és Agnieszka Grochowska
Robert Wieckiewicz és Agnieszka Grochowska
A forgatókönyvet jegyző Janusz Glowacki nálunk sem ismeretlen – járt is hazánkban -, a világ legnagyobb irodalmi szélhámosáról, Jerzy Kosinskiról (a Nobel-jelölésig, az Oscar-díjkiosztókra eljutó szerző minden műve plágium volt, lelepleződése után teátrális öngyilkosságot követett el) szóló könyve magyarul is megjelent, a Radnóti játszotta Negyedik nővér című drámáját. A címszerep alakítója, Robert Wieckiewicz eleddig főként fekete komédiákban mutatkozott, melyek közül a legsikerültebb a Hullák földön, vízen, levegőben. A feleségét adó Agnieszka Grochowska még nála is népszerűbb Lengyelországban (Wieckiewicz-csel együtt játszott a hazánkban is bemutatott A város alatt című Agnieszka Holland-filmben). 
Glowacki forgatókönyvének kerettörténete egy interjú: az öntörvényű és provokatív riporter Oriana Fallaci (maga is nehéz ember) faggatja az akkor már Nobel-díjas lengyelt. A riporternővel folytatott eszmecserék a legárulkodóbbak (ezekben brillírozik igazán Wieckiewicz), Wałęsa meg sem próbál szimpatikus lenni. Ez a lehengerlően önhitt alak emberére talál a hozzá hasonlóan láncdohányos olasz asszonyban. A filmnek majdnem egy negyedét ez az egyébként szinte szóról szóra megismételt interjú teszi ki. 
Fotók: PORT.hu
Fotók: PORT.hu
A film két nő szemszögéből láttatja a lengyel szabadságharcost: a feleség legalább annyira fontos, mint maga a küzdő. Rendszerint éppen háztartási munkák közben látjuk, mos, főz, kenyeret szel: Wajda egyértelművé teszi, ha valaki, akkor ő viselt igazán nagy terheket, ha valaki, akkor ő vállalt áldozatot (hat gyereket nevelt fel, az állását hosszabb-rövidebb időkre elvesztő vagy börtönben ülő férje mellett). 
Az egyébként komédiaszerű darab (feledhetetlen jelenet, ahogy a vehemens villamosvezető-nő elhagyva utasokkal teli járművét csatlakozik a sztrájkolókhoz, vagy az, melyben a pápát a tévében meglátó fiatal rendőrtiszt térdre borul, és kollégái megütközve néznek rá), akkor lesz komorabb és sötétebb, amikor elérkezünk a szükségállapot bevezetéséig, és Wałęsát száműzetésbe kényszerítik (ekkor áll csak vesztésre). A legsötétebb epizódnak nem Wałęsa a főszereplője, hanem a feleség, Danuta: miután átvette a Nobel-díjat, férje helyett, a határon meztelenre vetkőztetik és megalázzák. És szinte csak pár perccel a megalázását követően már ott kell, hogy álljon a kamerák kereszttüzében, mosolyogva (ekkor lesz igazán egyértelmű miért a legkeresettebb színésznő ma Lengyelországban Grochowska). 
Kár, hogy Glowacki nem írt több hasonlóan erős öt percet ebbe a filmbe. Wajda páratlan tehetsége így az atmoszférateremtésben, a hetvenes és nyolcvanas évek nekünk is ismerős paneldzsungelének bemutatásában érhető tetten, illetve Wałęsa és felesége zsánerjeleneteiben, akkor, amikor a forgatókönyv lehetőséget ad neki – sajnos elég ritkán – az intim légkör megteremtésére, az emberi viszonyok ábrázolására – a tömegjelentek, ez különösen a Katyn után fura, sutának hatnak. Glowacki számos szálat el sem varr (látjuk, hogy hősünket beszervezik ügynöknek, de azt nem tudjuk meg, hogy kiderült, aláírta a beszervezési iratokat – ugyanakkor mintha mentegetné is feleslegesen Wałęsát), elsősorban a történelmileg fontos, nem a Wałęsa jellemfejlődése szempontjából fontos jelenetekre fókuszál. Kár, mert a rendező – mit neki 88 év – láthatóan ereje teljében van, és szemben vele egyidős pályatársaival, nem felejtette el a szakmát. Ha van igazi lengyel hérosz, akkor az ő, nem pedig a hőbörgő, egyetlen könyvet soha el nem olvasó, a történelmi koincidenciák miatt vezérré vált villanyszerelő. 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek