„Mélyen tisztelt K!” (új változat) / Stúdió K
2014.03.06.

Október 11-én került sor a premierre, január 11-én már Kafka-adaptációjának új változatát mutatta be a Ráday utcai színház. Ami természetesen nem azt jelenti, hogy a társulat észlelte a hibákat, kigyomlálta őket, és kész. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.

Homonnai Katalin, Nagypál Gábor
Homonnai Katalin, Nagypál Gábor
„Ameddig tudsz változtatni, változtass! Akár egy színházi előadáson is. Figyeltem a kritikákra…” – tette közhírré Fodor Tamás rendező. A szünet nélküli nyolcvan percre redukált, a szín átalakításait menet közben megoldó variáns Szegő György mozgatható, most kissé passzívabb tábla-, sőt szinte „sírkő”-díszletfalai közt hívebben tudósít Josef K. vesszőfutásáról. Miként lehet a semmibe vétellel semmivé tenni – senkivé és semmivé – egy eleven személyt? Saját porává a porhüvelyt, aki nemrég még társadalmi tényezőnek, a kastélyba messze földről pályázati úton szerződtetett földmérőnek hitte és jelentette ki magát? Az új változatból meggyőzőbben hangzik a többször is nyomatékosított kafkai motívum, Az átváltozás (emberből féreg, közösségből elegy, vagy annál is kevesebb) folyamata. 

A szünet, valamint a korábbi röpke fény- és zene-interlúdiumok megtakarításával – ahogy szemünk a Nagypál Gábor által alakított, létterének zsugorodásából okulni alig kész főalak mozgásvonalát követi – szuggesztívebb az abszurd rajzolatú, noha velejéig realisztikus cselekmény labirintikussága, ez a szintén Kafkához illő vetület. Josef K. semmibe vétele, megsemmisítése bürokratikus és kommunikatív bőbeszédűség közepette megy végbe (ugyancsak semmibe vett, de ezt kitüntetésnek és küldetésnek felfogó egyének révén). Ő és a külvilág nem szűnik meg dialógusban állni, hogy egyre kevésbé legyenek képesek szót (önmaga jelentéseiből kifordult, kitorzult szót) érteni.

Gyabronka József, Nagypál Gábor
Gyabronka József, Nagypál Gábor
A Mélyen tisztelt K! második verziója feketébb, félelmetesebb nem lett az elsőnél. Különösen, hogy Kurtág György jelenet-elválasztó, vérfagyasztó, de ebbe az előadásba nem illeszkedő Kafka-töredékei is elillantak. Míg októberben még jobbára jelenetenként bekészített érdekes, extrém tárgyakkal, masinákkal szembesültünk látvány- és jelentésképző funkcióban, a nyílt színi be- és átrendezések során néha ügyetlenkednek, néha fölöslegesek a tárgyak, eszközök. Viszont tartják magukat a Fodor Tamás és Szeredás András készítette szöveg gyengébb poénjai, fonnyadt szóviccei. 

Németh Ilona jelmezei az előadás erősségei, főleg azok, amelyek a fantázia szabadon engedéséről tanúskodnak, bár a legkevésbé sem tobzódóak. Például a két fürge-sürge gyakornok és kíber, Artur és Jeremiás szánkózásakor: nagy fehér hókucsma animalizálja őket tejecskét lefetyelő lényekké (Lovas Dániel és Sütő András Miklós játssza a spionikreket). Az egész képi világ – a ruhadarabokkal, kelmékkel, kellékekkel – legyintésszerűen visszautal az Osztrák–Magyar Monarchia poszt-kamarillás miliőjére, s legalább ennyi benne az oroszosság, a szibériáda. Spilák Lajos szétálló prémű füles sapkája már a nyitó pillanatban utóbbira asszociáltat. A színész mindkét fontosabb szerepében ezúttal is az este legkafkaibb jelensége, lefojtott és ki-kisipító gőzében ott párállik, hogy talán ez a kisebbnél kisebb helyi zsarnokocska valaha maga is messziről, szerződéssel a táskájában, nagy reményeket dédelgetve érkezett e vidékre. S mert a „felsőbb irányítás” a megközelíthetetlenségben fluoreszkáló elvarázsolt kastélyának még árnyékába sem kerülhetett, idelent, a kastély alatti koszfészekbe süllyedve legalább a saját szemétdombján próbál tétova, tirádáiban meg-megbicsakló úr lenni.

Homonnai Katalin, Nyakó Júlia
Homonnai Katalin, Nyakó Júlia
A színészekről nem sugárzik, hogy az új rendezői közelítéssel szolidáris öröm és kíváncsiság vezetné őket. Azonban immár valamennyiük arcára kiül a letargia, amelyet tán nem is észlelnek mindazok, akik talpnyalón, hurrázva, kötelességből, illúziókba révedve, vértelenül lázadozva végzik mindennapi boldogtalan, értelmetlen kötelezettségeiket a kastély agglomerátumában. Molnár Erika és Gyabronka József megőrizte a színdarab-változathoz is nélkülözhetetlen korai abszurd iróniát, az önvédelmi taktikázással felszerelt középvezetői, vegetáló regnáláshoz szükséges, félelmetesen nevetséges beidegződéseket. (Gyabronka kisebb balesete ugyancsak „átrendezte” a játékot: kikerült – átmenetileg? – egy roppant hatásos gimnasztikai bohócszám.) Sipos György a szolgaságért lelkesedő hivatalnok-figurái piperkőcebb, bábszerűbb szolgálatosokká váltak, nagyobb heurékával nem lehetne információt nyújtani arról, hogy valakinek/valaminek a minősítése „dupla kettő per kettes”! 

Sipos György, Nagypál Gábor
Sipos György, Nagypál Gábor
A női karban (voltaképp valamennyien a Városi Közfürdőnek nevezett kupleráj alkalmazottai) Nyakó Júlia (Galathea) továbbra is a társadalom más posztjain ugyancsak szolgálatkészen hasznosítható, kontúros káder-Madame, Homonnai Katalin Fridája még kiégettebben visszahúzódott önmagába, Hay Anna Olgája élénkebb lett a buzgóságban és hiszékenységben, Máté Anett indulatosabban sajátítja el Amália kis szerepét.

Nagypál Gábor a józan ész, az átlagos életvezetés, az igazság érvényesülése, az átvészelő felülkerekedés nevében és reményében stációs bolyongásnak fogja fel Josef K. egyre csak lefelé vezető útját. Kevéssé kérhető számon a földmérő/fölmérő/főmérnök (=egyik sem) idegenen, hogy nem edződik, idomul, és önvédelmi-önérvényesítő kísérletei mindössze a racionalitás kilátástalan riposztjaiból állnak. Mégis nagyobb játékamplitúdóra lenne szükség a főszereplő részéről, hogy a művésztársak és az egész produkció ingamozgása lendületesebb, fenyegetőbb susogású legyen az alapváltozatot maga mögött hagyó, de mintha már egy még szikárabb variáció felé mozduló K 2-ben.
 
Talán majd egy újabb átdolgozásnak köszönhetően. 
Rendező:  Fodor Tamás,  Író:  Fodor Tamás, Szeredás András,  Játsszák:  Nagypál Gábor,  Gyabronka József,  Spilák Lajos,  Sipos György,  Lovas Dániel,  Sütő András Miklós,  Nyakó Júlia,  Homonnai Katalin,  Molnár Erika,  Hay Anna,  Máté Anett,  Tervező:  Szegő György, Németh Ilona,  Zene:  Spilák Lajos,  Fény:  Fodor Gergely,  A rendező munkatársa:  Lipták Noémi