Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

SZÉLES VÁSZNAK

Van Gogh Alive / Váci1 Üzletház
2013. okt. 4.
A festő él, és mivel aktuális, óriáskivetítőre, dolby surroundra és shoppingcenterre vágyik. A Váci1 Üzletház igyekszik minden érzékszervünket megragadni, hogy korszerűen csodálkozhassunk rá Van Gogh festményeire. FÜRTH ESZTER ÍRÁSA.
A művészet népszerűsítése nemes célkitűzés, ám többnyire, aki próbálkozik vele, szélsőségekre ragadtatja magát. Elcsúszhat például a közszolgálati tévés, komolykodva viccelődő populársznobizmus irányába, ami ugyan úgy kiáltja ki magát, mint ami mindenkihez szól, ám valójában ugyanazokhoz beszél, akikhez a legszigorúbb értelemben vett magas művészet. A másik véglet, ha a „művészetet mindenkinek” felkiáltás jegyében Botticelli Vénuszát pólóra, dossziéra, illatos radír csomagolására nyomtatjuk, így formálva a közízlést, meg a dekorációs trendeket. A Van Gogh Alive kiállítás valahol a két szélsőség között egyensúlyoz, ám bármennyire is próbálja magát művészeti élményt nyújtó kiállításként definiálni, még mindig közelebb áll az óriás fali poszterhez, mint a nézővel interakcióba lépő festészethez.
Van néhány festő, akiknek műveit a szuvenír és papíráru szakma nem kíméli. Az utcán sétálva lépten-nyomon belebotlunk Chagall repülő figuráival díszített naptárba, Monet-pipacsos vonalas füzetbe, Botticelli-angyalkás kakukkos órába, vagy épp Mondrian-mintás koktélruhába. A művészettörténet népszerű alkotóinak szigorúan mindig csak egy-két munkáját kebelezi be a dekorációs biznisz, azokat azonban olyan üressé sokszorosítja, amennyire csak lehet. Kevés az olyan szerencsés, mint Andy Warhol, aki eleve üresnek alkotta munkáit, így egy csöppet sem árt a négyszínű szitanyomatoknak a további butítás. A klasszikusokért azonban időnként megsajdul a műértő szíve, és egy sóhajjal kísért fejcsóválással nyugtázza a dekorációvá aljasult posztimpresszionizmust. A XIX. század James Dean-jének is kikiáltott Van Gogh az egyike ezeknek a „best of” figuráknak, aki ráadásul különösen sok munkájával képviselteti magát a fogyasztás világában.
Az impozáns Váci1 Üzletházban megrendezett Van Gogh Alive tárlat kiállításként definiálja magát, mégis tudatosan lép a népszerű művészetfogyasztás területére. Maga a helyszín is a kereskedelemről szól, hiszen a Váci1 Üzletház és Galéria exkluzív üzletek és művészetfogyasztás kombinációját hivatott szolgálni. Ebben az épületben fogyasztunk kávét, divatot, művészetet, mindezt persze kényelmesen, luxuskörülmények közt, és ami a legfontosabb, sokféle, mámorító ingertől körülvéve. 
A Van Gogh Alive kiállítás remekül passzol a csillogó miliőhöz. A képeket hatalmas, már-már szédítő méretben vetítik a falakra, így a festmények valóban szinte magukba szippantanak. Az érzet teljességét klasszikus zenerészletek szolgálják, amelyek igyekeznek a látogatókat még jobban ráhangolni a téma drámaiságára. 
A kiállítás mindössze két termet ölel fel, ám mivel a képek folyamatos vetítés formájában kerülnek elénk, így akár egyetlen tér is elég lehetne a teljes látvány befogadásához. Ha kedvünk van, lehuppanhatunk egy puha kanapéra, és onnan bámulhatjuk végig, amint Van Gogh képei készségesen felsorakoznak előttünk. Arra, hogy közelebb lépjünk, semmi szükség, hiszen a képek óriási méretben kúsznak végig a falakon, sőt a padlón is, így biztos, hogy semmilyen apró részletről nem maradunk le. A Váci1 Üzletház patinás csarnoka ideális színtér egy efféle kiállításhoz, amennyiben ugyanis mégis a sétálgatást választjuk, körbeforogva valóban lenyűgöző látvány tárul elénk. A hatalmas napraforgókba és íriszekbe szinte beleszédülünk, Van Gogh szobájának falai mintha ránk omlanának, és hogy milyen érzés farkasszemet nézni hat, gigantikus Van Gogh-arcképpel? Nos, őrületes látvány. 
A nagyi faliposztere távol áll a rengeteg projektor segítségével generált modern látványtól, mégis, valahogy újra és újra előbukkan az emléke, hogy kisördögként kísérje végig a vetítést. A gyerekkori emlékek felébresztését pedig tovább motiválja, hogy a képek időnként, teljesen megmagyarázhatatlan okból megmozdulnak. A koponya szájából lógó cigaretta füstje például mozog. Érthetetlen, miért, mivel sikerült olyan ostoba hatást kelteni, mintha egy olcsó, keleti anime részletét látnánk. A búzatábláról elrepülnek a varjak, ami hasonlóan gagyi rajzfilmeffekt hatását kelti. Ezen kívül egy óriás fecske is végigrepül a csarnok falain, nehogy azt higgyük, a szupertechnika még a kép megmozdítására sem képes. Rendben, képes, de vajon minek? 
A mozgással elért plusz értelmi és érzelmi többlet sajnos nem mutat túl egy emlékkönyvi bejegyzés komplexitásánál. A varjak elrepülnek, mert az Van Gogh utolsó képe, és hát meghalt, szóval a madár, mint a lélek, tovaszáll. Értjük, persze. A koponya szájából a füst, mint lélek (ismét) elszáll. A fecske meg, hát, az is a lélek, ami száll Japán, majd Dél-Franciaország vidékein, ó, a szabad szellem, hogy szárnyal! 
Ha valakit esetleg mégis elkerülne a könnyű, fogyasztói filozófia, annak idézetek segítenek a komoly hümmögésben. A képek mellé vetítve ugyanis Van Gogh-citátumokat olvashatunk, méghozzá a festő leveleinek legérzelgősebb mondatait. Van Gogh őrült szenvedélyétől átitatott soraiból így, kiragadva, a mondatok olyan naiv szentimentális igazságokká válnak, amilyeneket leginkább tinik irkálnak ki az üzenőfalukra. „Szeretet nélkül nem tudok élni”, „A nagy dolgok sok kis dolog egymásutánjából állnak össze” és hasonló konyhabölcseletek szolgálják nem annyira az elmélyülést, mint inkább a mélynek álcázott felszín átélését.
Sorolhatnánk még a tárlat gyengeségeit, ám hangsúlyozni kell, ez nem egy klasszikus értelemben vett kiállítás. A szervezők felhívják rá a figyelmet, hogy itt nyugodtan sétálgathatunk, beszélgethetünk, a gyerekek szaladgálhatnak, ugrálhatnak, sikíthatnak, senki nem fog rájuk szólni. A műélvezet inkább afféle háttércselekvéssé válik, az üzletházban eltöltött idő egy epizódjává, a shoppingolást változatossá tevő kikapcsolódássá. És lássuk be, egy Van Gogh-képben csevegni a barátnővel nem utolsó élmény. Aki pedig Van Gogh-festményre vágyik, az menjen múzeumba és nézzen meg egy Van Gogh-festményt.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek