A látogató / M Studio, Sepsiszentgyörgy
2008.06.05.

Az idegent vagy elmarja, vagy beolvasztja a közösség, az ismert „megszoksz vagy megszöksz” szabály szerint. Az M Studio megmutatja, hogy lehet rákényszeríteni egy újoncra a bevett normákat némi légbirkózással. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.

A sepsiszentgyörgyi M Studio két előadással is szerepelt a Panboro Fesztiválon, a Kondor Béla Közösségi Házban: az Uray Péter által rendezett Ünneppel, és Gyöngyösi Tamás darabjával, A látogatóval. A Háromszék Táncegyüttes mozgásszínházi szekciójának tagjai ezzel egy napon belül, hetykén megvillantották, hogy a tánc és az artistaprodukciók világában egyaránt komfortosan mozognak, bár a szereplők jó része eredetileg prózai színészként végzett.

Jelenet az előadásból. Fotó: hte.ro
Jelenet az előadásból. Fotó: hte.ro

A csodálatos mandarinból – mely ihletforrásként szerepel a szóróanyagon – Gyöngyösi Tamás rendező-koreográfus meglehetősen keveset tartott meg, a zene nem Bartók, és a történetvezetés még nagy vonalakban sem követi Lengyel Menyhértét. Összesen csupán két dologban hasonlít a kiindulópontként használt komor, zseniális klasszikus és a megszületett, jóval könnyedebb előadás: a cselekményt ezesetben is a szenvedély mozgatja, és az idegennel szemben ezek a csavargók se kíméletesek. Kifejezetten üdítő viszont azt látni, hogy a koreográfus azzal, hogy eltávolodik az eredeti műtől, számos kötöttségtől is megszabadul. Ez elsősorban nem a karakterek vagy a cselekmény radikális megváltoztatása miatt érdekes, hanem sokkal inkább azért, mert kiderül, hogy végre lehet egy kis humort csempészni a végzetes tragédiába. Gyöngyösi Tamás szereplői mintha csupán egy lepusztult, összeszokott zenésztársaság tagjai lennének, két, közös használatú barátnővel, akik izgalomban tartják a csoport összes férfitagját, és természetesen a rejtélyes jövevényt is vonzzák. A látogató – Nagy Attila – olyasvalaki, aki már megjelenésével felbolydítja az összeszokott társaság és a nők életét, ám végül az erősebbnek bizonyuló többség legyűri őt.

Jelenet az előadásból. Fotó: hte.ro
Jelenet az előadásból. Fotó: hte.ro

Repkedő ballonkabátokba burkolózott, groteszken bukdácsoló társaság hömpölyög a színpadon – Bajkó László, Szekrényes László, Fehérvári Péter, Dávid Attila Péter –hangszerekkel kezükben: dobbal, lyukas bőgővel, szinte belebújva a hangszerbe. A férfiak mellett két élénk és kihívó, piros selyemruhás nő is van – Nagy Eszter és Polgár Emília –, akik minden hímneművel farkasszemet néznek, és minden adódó ölelésbe belefutnak. Vadászok és vadak egyben, olykor hagyják kergetni magukat, máskor ők nézik ki a nekik tetsző férfit, ravaszság és rutin látszik mozdulataikon, bár sokkal inkább skalpszerzők, mint prostituáltak.

Jelenet az előadásból. Fotó: hte.ro
Jelenet az előadásból. Fotó: hte.ro

A színpad félreeső csücskében sokáig mozdulatlanul ül egy öltönyös férfi, az idegen, a látogató, aki amint bekapcsolódik a történésekbe, és megpróbálja megszerezni az egyik lányt, alaposan átrendezi a viszonyokat. Gyöngyösi Tamás koreográfiája csupa organikus, áradó mozdulat, kontakt-technikára épülő, szinte megszakításmentes hullámzás, mely elsöpri és magával ragadja nemcsak a szereplőket, hanem még a tárgyakat is. Puhán hempergő testek, egymásba gabalyodó, egymáson átforduló emberkupacok, súlytalanul a levegőbe emelkedő, majd halkan, koppanás nélkül leérkező hangszerek és bútorok – olyan ez a koreográfia, mint egy végtelen folyam. Arra is hasonlít az egybeszövődő szekvenciákból építkező, folyamatos, lágy mozgásvilág, mintha víz alatt vagy a súlytalanság állapotában történne mindez. A finom hullámzás még a verekedéseket vagy a szerelmi aktusokat is meghatározza, az idegent a nők ölelnék, a férfiak jól elkalapálnák, de mind a vágy, mind a gyűlölet mozdulatai finoman, puhán, szinte vattába ágyazva jelennek meg. Csak a tekintetek akadnak össze szilajul, a testek inkább lustán áramlanak. Az idegen és az egyik lány között mintha szerelem szövődne, abszurd és lehetetlen, de az összekapaszkodó pillantásokat nem követi a testek összefonódása, a vágyteli párokat többször is elrántják egymástól az utolsó pillanatban. A jövevény móresre tanítása tömegverekedéssé fajul, a férfiak szinte válogatás nélkül esnek egymásnak. A párharcokban az ellenfelek valamelyike elrugaszkodik, és szinte ráröpül a másikra, súlyával földre borítva partnerét: elképesztő esési technikákat lehet megfigyelni, a szereplők úgy gurulnak a padlóra, mintha csak egy süppedős plüsskanapéra dőlnének. A jövevényt alakító Nagy Attila nem győzhet ilyen túlerővel szemben, miután jól helybenhagyják, kezdeti eleganciájától és tartásától megfosztva, lihegve, megtörten bújik egy otthagyott, levetett ballonkabátba: mostmár olyan, mint ők, elvesztette különös, nyugtalanító idegenségét.

Jelenet az előadásból. Fotó: hte.ro
Jelenet az előadásból. Fotó: hte.ro

Az előadás báját leginkább a rendszeresen beiktatott, derűs, groteszk pillanatok adják, a szereplők ál-tohonyasága, tettetett koordinációs zavarai, fura grimaszai, levegő-öklözései, melyek nem leplezik el, hogy precízen megtervezett mozgás-forgatókönyv áll minden egyensúlyvesztés, esés, ütés, cammogás mögött. És nemcsak a mozdulatok, hanem az arcok, a tekintetek is megmaradnak, egy-egy tipikus gesztus, fura fintor, összekapcsolódó pillantás. Tehetséges és technikás, emlékezetes csapat a sepsiszentgyörgyieké, nagyobb figyelem járna nekik nálunk.

Kapcsolódó cikkünk:
Tóth Ágnes Veronika: Mozgástanulmány az egyensúlyról - M Studio: Ünnep

Cím:  A látogató,  Rendező-koreográfus:  Gyöngyösi Tamás,  Szereplők:  Nagy Eszter,  Polgár Emília,  Bajkó László,  Dávid Attila Péter,  Fehérvári Péter,  Szekrényes László,  Nagy Attila
Megítélt támogatás: 400 000 Ft
Támogató: Táncművészeti Kollégium
A Háromszék Táncegyüttes produkcióinak magyarországi bemutatására (2008)