Goldoni: Chioggiai csetepaté / Katona József Színház, Kecskemét
2013.02.20.

A kecskeméti Katona társulatának olyannyira jól sikerült a Chioggiai csetepaté kipofozása, hogy a szórakoztató jelenetek még a darab alapvető hiányosságait is képesek feledtetni. Más kérdés, hogy az előadás komolyabb, érdemi törekvései ugyancsak az önfeledt játék hevében szorulnak háttérbe. LÉNÁRT ÁDÁM KRITIKÁJA.

Téby Zita, Aradi Imre
Téby Zita, Aradi Imre
Rusznyák Gábor
rendezésének legszembeötlőbb ambíciója, hogy a színészek játéka vágyakkal, félelmekkel, szeretettel, haraggal, egyszóval élettel töltse meg Goldoni papírmasé figuráit. Ez javarészt sikerül is, a rövid prológot követő nyitó jelenet legalábbis egészen pazar. Egy kis olasz halászfaluban, Chioggiában két szomszédos család női tagjai makraméznak békésen a házuk előtt, közelebb merészkedve azonban kézzelfogható a feszültség. Pletykával ütik el az időt, incselkednek egymással, s bár még férfi sehol a láthatáron, a sokat sejtető pillantások, negédes mosolyok és gúnyos megjegyzések révén a színésznők játéka messze túlmutat a jelenet határain.

A tűzről pattant Lucietta kedvtelésből és a többiek bosszantása miatt kezd flörtölni Toffolóval, Téby Zita szenvedélyes alakításában roppant meggyőzően. Mellette sógornője, Pasqua asszony ül, akit Tóth Ildikó bár hallgatag, visszafogott nőnek mutat, egy szunnyadónak hitt vulkán energiáit érezni mozdulatlanságában. A másik család a férfiak távollétében számbeli fölényben van. Libera minden hájjal megkent, kétszínű, rosszindulatú nőszemély, Hajdú Melinda pedig nagyszerűen váltogatja hol megvető, hol cinkos arckifejezéseit. Húgai felett próbál anyáskodni (telitalálat, amikor egyikük azért kap taslit, mert rászolgált, másikuk pedig az egyenlő bánásmód nevében), de csak Orsetta, a középső testvér jár a nyomdokaiban. Decsi Edit játékában Orsetta szúrós tekintetű és gyanakvó természetű, de korántsem annyira gyámoltalan, mint amennyire gúnyneve vagy választott párja alapján sejteni lehetne, egyszerűen csak Chioggiában az intellektus nem divat. Trokán Nórát öröm nézni a tökkelütött, idétlen süldőlány, Checca szerepében. Ő már nemcsak Luciettában, de nővérében is vetélytársat lát, s noha minél hamarabb fel szeretne már nőni, viselkedése ettől még inkább gyerekesnek hat.

Tóth Ildikó, Sirkó László
Tóth Ildikó, Sirkó László
A seregszemlére azonban nincs sok idő, mert felbukkan a faluban lézengő Toffolo, aki tényleg tök hülye, Szokolai Péter játéka pedig még rá is tesz erre egy lapáttal. Toffolo nem ismeri fel, hogy a hölgytársaság minden tagját azonos mértékben kellene körbeudvarolnia, s kitüntetett figyelmet kizárólag az eladósorba még csak most kerülő Checcának szentelhetne. Ehhez képest Toffolo Luciettának nyújtja át a forró sült tököt, és kész a baj: előkerülnek az állandó jelzők, pulyka Lucietta, tepsi Pasqua, pokróc Libera, málé Orsetta és kefir Checca pedig egymás torkának esik. A férfiak érkezése tovább árnyalhatná az összképet, de a csetepaté, leszámítva, hogy óbégatás és acsarkodás helyett ők már fegyverrel vennének elégtételt, ugyanúgy folytatódik tovább. Tény és való, hogy a civakodás nem sok humort, s még kevesebb feszültséget rejt, ilyenkor minden különösebb motiváció, hajtóerő nélkül jobbára csak a vígjátékok törvényszerűségei mozgatják a szereplőket.

Toni, Beppe, Fortunato és Titta Nane jelenléte viszont néhány egyszerű eszköz használatával is igen erőteljes. Sirkó László az egyik családfő, Toni szerepében erélyes, parancsoló, míg a másikében a Fortunatót fergetegesen alakító Fazakas Géza épp az ellentéte, tipikus papucs. Fortunato hadar, Fazakas Géza azonban nem csak azt a bravúrt hajtja végre, hogy a mondandója mindvégig érthető marad. Küzd, koncentrál, ahogyan csak egy dadogó tud rákészülni a beszédre, miközben látszik, hogy fejben már jóval előrébb tart, de az erőfeszítés nem elsősorban a színészé, hanem azé a tökfilkóé, akinek Libera asszony parancsol, aki kétszer is meggondolja, mikor szólaljon meg, és ha már rászánta magát, igyekszik minél gyorsabban túlesni rajta. A két családot egyébként bamba Beppe, akinek a szerepében Aradi Imre töketlenkedik nagy-nagy átéléssel, és málé Orsetta se veled, se nélküled kapcsolata köti össze, de a darab középpontjában Lucietta és Titta Nane szerelmes évődése áll. Titta Nane született szívtipró, egy igazi férfi, aki mégis úgy hisztizik, akár egy kislány, Orth Péter szemében pedig ott a félelem, amiből dühkitörései táplálkoznak.

Jelenet az előadásból
Jelenet az előadásból
Ebben a fejetlenségben a velencei jegyző, Isidoro feladata, hogy rendet teremtsen és igazságot szolgáltasson, aki az első perctől kezdve tökéletesen átlátja, hogy van esély a peren kívüli megegyezésre Toffolo és a két család között. A kihallgatás ismételten remek pillanatokat szül, s miután Isidoro elfogadja, hogy Checcának hiába tesz félreérthetetlen célzásokat, segít elsimítani az ügyet. Érezhetően karcsú, zavarba ejtően kiszámítható történet ez így, pedig az egymásra mutogatás, a másik hibáztatása, az indulatok szítása és a mondvacsinált problémák látványos megoldása intenzívebben is árulkodhatna a hazai viszonyokról. Mert minden egyes szereplőnek tisztában kell lennie azzal, hogy a flört hátterében nincsenek elfojtott vágyak, a hőbörgés csak a felgyülemlett feszültség levezetéséről szól, és hogy a szerelmi sokszög csupán műbalhé – mindezek ellenére nemcsak, hogy belemennek, de mintha még élveznék is ezeket a kisstílű hatalmi játszmákat. Isidoro szerepében Porogi Ádám próbál ugyan kritikai hangot megütni, de játéka cinizmusával, kirohanásaival együtt is túlságosan szórakoztató ahhoz, hogy komolyan lehessen venni.

Fotók forrása: PORT.hu
Fotók forrása: PORT.hu
Ehelyett a rendező az „ahogy a sült tök égeti a szánkat” alcímet biggyeszti a Chioggiai csetepaté után, végtére is a tanulság így mindenki számára emészthetőbb: a csábításnak ellen kell állni. A sült tökkel és bájaival egyaránt kereskedő Canocchia mindenesetre izgalmas változáson ment keresztül Goldoni eredeti elképzeléséhez képest, hiszen egyszerre gúnyolja ki a nők hisztérikus viselkedését és leplezi le a férfiak álságos hozzáállását, miközben Krajcsi Nikolett fülledt légkört kölcsönöz az előadásnak. S ha már atmoszférateremtés, Debreczeni Borbála díszlete azzal, hogy láttatni engedi a kamaraterem falait, elegánsan utal a vásári komédiások színpadára, ehhez a hangulathoz pedig kifejezetten illik Bognár Brigitta, Látó Richárd és Puskás Gyula élőzenei kísérete.

Nem túl eredeti módon a bírásági tárgyalás előtt nemcsak a tárgyalóteremben, hanem a nézőtéren ülőket is csendre inti Valter, a jegyző szolgája, az előadás legemlékezetesebb pillanata mégis hozzá kötődik. A második felvonás elején ugyanis Valter egyetemi oktatókat megszégyenítő módon áll hosszú percekig, némán, rezzenéstelen arccal a közönség előtt, és várja, hogy mindenki elcsendesedjen. Olykor-olykor, alig észrevehetően szuszog néhányat, biccent a fejével vagy éppen oldalra néz a szeme sarkából, de ütemesen, szinte csak magában folyamatosan bólogat. Nem elég, hogy a törvényszolga visszaél a hatalmával, de ráadásként Hegedűs Zoltán a kis szerepben bizony ellopja a show-t.
Rendező:  Rusznyák Gábor,  Játsszák:  Sirkó László,  Téby Zita,  Tóth Ildikó,  Aradi Imre,  Orth Péter,  Fazakas Géza,  Hajdú Melinda,  Decsi Edit,  Trokán Nóra,  Körtvélyessy Zsolt,  Szokolai Péter,  Porogi Ádám,  Hegedűs Zoltán,  Krajcsi Nikolette,  Puskás Gyula,  Látó Richárd,  Bognár Brigitta,  Díszlet és jelmez:  Debreczeni Borbála ,  Zenei vezető:  Károly Katalin,  Rendezőasszisztens:  Sirkó Anna