Tankred Dorst: Merlin avagy Isten, Haza, Család / Örkény Színház – HOPPart Társulat
2012.12.08.

A színpadon emberiségdráma zajlik – a nézőtér hátsó traktusa viszont függönnyel leválasztva, az erkély lezárva. Önnön kamarájává lett az egykori Madách Kamara: a mai Örkény Színházban százötvenszer egyperces világszín-játék az eredeti formájában fél nap alatt eljátszható mű. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.

A stúdiójelleget részben hozza magával, hogy (üdvözlendő idea) az Örkény Színház a HOPPart Társulattal közös produkcióban valósította meg e majdnem mindenestül kitűnően sikerült bemutatót. A színház névadójára, az egyperces novellákra való utalás viszont túlzás. 

Kiss Diána Magdolna, Szilágyi Katalin és Friedenthál Zoltán
Kiss Diána Magdolna, Szilágyi Katalin és Friedenthal Zoltán
Igaz ugyan, hogy a december 19-én nyolcvanhetedik születésnapját ülő Tankred Dorst először 1981-ben színre vitt, a hatalmas mondakör fő szereplőit és epizódjait (a kerekasztal legendáját, a Grál-kehely históriáját) újrateremtő, parafrazeáló darabja kilencvenhét egységre bomlik, illetve Gáspár Ildikó és Bánki Gergely által lerövidített, a jelenbe turbózott szövegkönyv-variánsa is tördelten epizodikus. Közvetlen dramaturgiai vagy szemléleti Örkény-hatást azonban nem tapasztalni benne, mint ahogy a Merlin nem ritka brechti tálalása, más indíttatású szembeszökő generálása is elmarad. A lineáris-láncolatos(-Lancelotos) szerkesztés szinte egyetlen gondja: az épp fölös(leges) szereplőket különféle módokon félre kell tenni az útból, el kell tenni láb alól. Ilyenkor leginkább hosszasan alszanak, mámort mímelnek, vagy épp meg vannak halva, amíg feltámadó-felébredő mitikus hősként (vagy alakot váltva) ismét ki nem nyitják szemüket és szájukat. 

Támad időnként némi kis szcenikai zsibvásár Polgár Csaba rendező elképzelésében (azzal a színmű összes általam ismert változatának nézője bizonyára hiábavalóan próbálkozott, hogy csupán Dorst és az átdolgozók, megjelenítők kalauzolásával tisztán követhető teljességében értse a varázslatos-szimbolikus eseményfolyamatokat). A zsibvásár limlomosan behavazott, tárgyakkal zsúfolt helyszínt jelent egy oldalfalát fellapozó rozzant lakókocsi (utánfutó) belsejében, előterében és korona-magasában. Korona-magas, a lakókocsi tetőszintjén?! Igen, mert Izsák Lili díszletet és jelmezt közös képi kavargásba fogó látványremeklését a kereszt (mint az egész nagytörténet legadekvátabb jelképe): a kissé megdöntött villanyégő-kereszt rendeli maga alá (a tányérantenna szomszédságából). A játéktér horizontálisan, vertikálisan és mélységben is több szintet, cellát, alkalmatos „félre” helyeket tudhat magáénak. 

Jelenet az előadásból
Jelenet az előadásból
Merlin avagy a puszta ország a dráma teljes címe (magyarra Kertész Imre fordította). Polgár Csaba felfogásában a cím második fele vonatkozhat akár Magyarországra. Vonatkozik is, tolakodás nélkül, s az új címmel is: Merlin avagy Isten, Haza, Család. Aligha véletlen, hogy az egyik épp partvonalra tett szereplő olyan könyvet olvas, amelynek borítóján piros-fehér-zöld címlapgrafika látható, s mi másért ékelődne fájó József Attila-vers és csak a mi fülünknek édes-örökzöld sláger a konglomerátumba? A figurák sűrűjétől nyüzsgő és berendezésekkel, különféle eszközökkel, kellékekkel – régiekkel és újakkal – összeszemetelt placc Európa-sivatag és emberiség-senkiföldje ugyanakkor. Puszta ország. Szétzüllött, újraalapított, ismét megkergült térség és közösség, melynek mezején a kedélyes ördög űzi – bár eredendő célja nem ez volt – istenkeresésre, nemzedéki párbajra, szerelmi-érzéki szövetségkötésekre, salto mortalékra az embert, embereket. Sem neki, sem másnak, sem Merlinnek nincs hatalma a történet – a történelem – menete fölött. Az úgyis arra mén, amerre akar. 

Az intellektuális vándorcirkuszként gomolygó, de önállóan mozgásképtelen járművével egy helyre lecövekelt közösségnek mindig akad képviselője, aki valamelyik tévesztett küldetésnek nekilóduljon. A szereplők csúcsos, színes mágusfövege a (kudarcot valló) merlini eszme-, történelem- és sorsbűvészkedésben való feladatvállalásra utal. A gumival az állhoz rögzített sipkák – globális gyorsétterem-hálózat sem kedveskedhetne szebb ajándékkal az élenjáró húspogácsa- és szirupszörp-fogyasztó kicsinyeknek – bohócosan infantilissá is teszik a porond Polgár által okos, komoly rendbe szervezett, poén-rátéteknek általában nem engedő sürgés-forgását. Mivel – ha akarjuk – valamennyi (többnyire nyűtt öltönyös, olcsó hacukás) alak clown is, részben az abszurd dráma szellemisége delegálja legtöbbjüket erre a szeánszra, melyen már a nevezetes kerekasztal – „itt mindenki egyenlő” – is inkább lomtárba, mint a demokratizmust vágyó emberiség közös bölcseleti és kultúrkincsébe kívánkozna.

Matkó Tamás szintén mágusos-bohócos zenéjére járják vitustáncukat az olykor esendőnek vagy eszesen jó szándékúnak is mutatkozó figurák. A Merlin pezsgése egy pillanatra sem buborékmentes, bár nem mindig szénsavval dúsított az interpretáció. A rendezés, a játékmód hol kék, hol zöld kupakot csavar a színmű flaskájára. Élénkül, ülepszik. A színlap, elkerülendő a szerepnevek zuhatagát, kopár ábécérendben sorolja a közreműködő színészeket. 

Gyabronka József, Szandtner Anna, Herczeg Tamás és Baksa Imre. Fotók: Puskel Zsolt. A képek forrása: PORT.hu
Gyabronka József, Szandtner Anna, Herczeg Tamás és Baksa Imre. Fotók: Puskel Zsolt. A képek forrása: PORT.hu
Legalább egy-egy jelzővel toldjuk meg a kiváló kiscsoport- és csapatmunkát végző örkényes és HOPPartos alkimisták listáját, az általuk alakított fő figuratípust futólag jellemezve: a „vigyázz, haver” keménykedésre kész Baksa Imre, a hepciás-pimasz jog- és jövőkövetelő Bánki Gergely, a falból – vagy valóban – mulya Barabás Richárd, az uniós tanfelügyelő néniként fontoskodó, még saját magát is felbujtó Bíró Kriszta, a gyurmaként formálható, engedékeny Friedenthal Zoltán, az önimádó minidaru Gyabronka József, az egész cécó egyik prímhegedűseként kiváló Herczeg Tamás, a pasztellben sápadozó Kiss Diána Magdolna, a kulcsjelenetek kulcsszerepeire mindig kész, remek lesipuskás Máthé Zsolt, a céltalanság vándoraként szédelgő Roszik Hella, a kirakati bábu Szilágyi Katalin, a „ha én ezt tudom, el se jövök” Takács Nóra Diána, a királyi teendőibe és érzelmi megrázkódtatásaiba szemünk láttára belevénülő Terhes Sándor és a piros vagy zöld világító szarvacskáit kuncogva hordó, trikós-gatyás otthoni kényelemben ármánykodó ördög, Vajda Milán egyként elsőrangú bedolgozója a szkeccsesen összedrótozott világ(vég)dráma fekete humorának és még feketébb gondolatiságának. 

Szandtner Anna, a nő-Merlin nő mivolta eleve gyengédebbé teszi az emberiség botcsinálta megmentőjét. Szőke suhanásában egyre több a szomorúság és bosszúság, amiért csak nem megy, és csak nem megy, nem működik, amit pokoli papájának hátat-feneket fordítva Artus király, illetve az egész emberi nem elé beterjesztett, világmegváltás céljából. Úgy válik ki durcásan a hérosz-bohóc truppból, a generációs és érzelmi viharzásokból, hogy egyedül ő benne is tipródik mindegyikben. Polgár játékszervezése egyéni ragyogás nélküli közösségi munkát követel és aknáz ki. Megy a gyűrű vándorútra (amerre akar), s ritka eset, hogy tempóvétés, rossz hangsúly, esetleg a véletlen rögtönzése miatt elakad.

A díszlet-lakókocsi egyhelyben rostokolva is mintha hasonlítana egy süllyedő hajóra. A Dorst-feldolgozás jegesen utal is a Titanic-filmre. Ami az Örkény Színházban Merlinből kilátszik, az csak a Merlin csúcsa. Éppen elég.
Szerző:  Tankred Dorst,  Cím:  Merlin, avagy Isten, Haza, Család,  Fordító:  Kertész Imre,  Rendező:  Polgár Csaba,  Díszlet- és jelmeztervező:  Izsák Lili,  Zene:  Matkó Tamás,  Szereplők:  Kiss Diána Magdolna, Szilágyi Katalin, Barabás Richárd, Herczeg Tamás, Baksa Imre, Terhes Sándor, Máthé Zsolt, Friedenthal Zoltán, Gyabronka József, Vajda Milán, Takács Nóra Diána, Szandtner Anna, Roszik Hella, Bíró Kriszta, Bánki Gergely