FESZTELEN BESZÉD

Szakmai fórumok a POSZT-on a Független Előadó-művészeti Szövetség szervezésében
2012.06.17.

Az idei POSZT-on új helyszínként debütált a belvárostól kissé távol eső Zsolnay Negyed. A Független Előadó-művészeti Szövetség rendezvényei a találkozó fősodrától fizikailag és jelképesen is messze, amolyan off-off-programokként működtek a fesztiválon belül. OROSZLÁN ANIKÓ ÍRÁSA.

A FESZTáv elnevezésű programsorozat keretében – talán valamiféle alternatívát is kínálva a belvárosban zajló hagyományos, ám változó színvonalon futó, előadásokat értékelő beszélgetésekre – két szakmai eszmecserére került sor. Péntek délután a színházi nevelési szekció tartott mini-konferenciát Társadalmi felelősségvállalás az előadóművészetekben címmel. A moderátorok, Bethlenfalvy Ádám (Kerekasztal Társulás) és Takács Gábor (Káva Kulturális Műhely) kiemelték, hogy egyaránt kíváncsiak a függetlenek és a kőszínházak képviselőinek véleményére olyan témák kapcsán, mint az intézményi koncepció, az integrációs projektek vagy a néző szerepének átgondolása.

Közönség és előadók a Társadalmi felelősségvállalás az előadóművészetekben című konferencián
Közönség és előadók a Társadalmi felelősségvállalás az előadóművészetekben című konferencián

A társadalmi felelősségvállalás túl tág fogalomnak bizonyult az előadók számára, hiszen, ahogy Kaposi László kiemelte, többnyire evidenciaként kezelhetjük azt a tényt, hogy a jó színház mindenképpen betölt valamiféle társadalmi szerepet. Ugyanakkor aktuálisabbnak tűnik az a kérdés, hogy a társadalom mennyiben vállal felelősséget a színházaiért. Hogy aztán pedagógia, színház és társadalom kapcsolata hogyan realizálódik a színházi nevelés kapcsán, azt befolyásolja a befogadó közeg, de talán a szakmában tapasztalható definíciós zavarok is. A beszélgetés nem tett ugyan kísérletet az olyan fogalmak pontosítására, mint a színházpedagógia vagy a színházi nevelés, az azonban hangsúlyt kapott, hogy szükséges megtalálni az egyensúlyt a nevelési-pedagógiai és a színházi-esztétikai vonatkozások között.

Kaposi bevezetője után – amely elvileg alkalmas lett volna arra, hogy valamiféle vitát megnyisson – a társulatok bemutatkozása következett. Olyan ifjúsági programokkal, közösségi színházzal foglalkozó csoportok beszéltek egy-egy produkciójukról vagy alapkoncepciójukról, mint a Nyitott Kör Színházi Nevelési Társulat, a Garabonciás, a Szputnyik vagy a KoMa. A kőszínházak színházi-nevelési elképzeléseit többek között a Kolibri, a Katona József Színház és a debreceni Csokonai Színház mutatta be. A beszámolók kapcsán újfent egyértelművé vált a beszélgetés elején jelzett fogalomzavar: tág értelemben akármilyen, civileket színházcsinálásra buzdító kezdeményezést lehetséges színházi nevelési tevékenységnek nevezni.

Kaposi László, Bethlenfalvy Ádám és Takács Gábor
Kaposi László, Bethlenfalvy Ádám és Takács Gábor

Az egyéni prezentációk révén olyan fontos és érdekes kérdések merültek fel, mint például a demokratikus értékek közvetítése és tanítása, a közösségi játékok célja és haszna, a nézővé formálás vagy a színházi nevelési projektek esztétikai minősége és műalkotásként való létjogosultsága. A hosszúra nyúlt délután első háromnegyedében érdemi vita nem tudott kialakulni, részint azért, mert az előadók láthatóan ismerték egymás tevékenységét és talán számtalan egyéb fórumon megbeszélték már azokat a kérdéseket, amelyek újra meg újra felmerülnek. Másrészt a beszélgetést szűk szakmai összejövetellé tette a civil közönség teljes hiánya. Ha a cél a szakmabeliek egy helyre koncentrálása volt, akkor ez sikerült, de talán nem lett volna tanulságok nélküli olyan hallgatóság jelenléte is, akik a szoros szakmaiságon túlról, azon kívülről is kommentálhatták volna a téma egyes vonatkozásait. (Mindezt pedig elősegíthette volna az, ha a FESZTáv programjai szorosabban össze tudnak fonódni a POSZT főbb eseményeivel, ahogy azt a Krétakörös Gulyás Márton is kiemelte.) Akkor talán konkrétabb válaszokat kaphattunk volna például arra az alapkérdésre, hogy mit jelent a társadalmi felelősségvállalás a színházi nevelési projektek/programok számára.

A másnapi, a FESZ kritikus szekciója által szervezett Csináljuk a fesztivált! című beszélgetésen arra keresték a választ, hogy szerkezeti, tematikus, műfaji, infrastrukturális, esztétikai és politikai szempontból milyen (lenne) az a fesztiválmodell, amely a hazai kulturális életben meghonosodhatna. A Csáki Judit által felvázolt dramaturgia szerint a megszólalóknak félre kellett volna tenni az itthoni tapasztalatokat, és mintegy „tabula rasa” állapotból kiindulva ötletelni a felvetett témáról. A beszélgetés során aztán az alkotók külföldi élményei kapcsán természetesen nem lehetett elvonatkoztatni az itthoni helyzettől, a szakmát jellemző érdektelenségtől, a pénztelenségtől, vagy attól a ténytől, hogy még a magyarországi mainstream színház sem ugyanúgy definiálódik szűkebb hazai és tágabb európai-nemzetközi kontextusban.

Csáki Judit és Schilling Árpád. Fotók: FESZ
Csáki Judit és Schilling Árpád (A képek forrása: FESZ)

Az előadók (Schilling Árpád, Jászay Tamás, Büki Dóra, továbbá Lengyel Anna és Szabó György internetes összeköttetéssel, Tompa Andrea és Nánay István elküldött dolgozata révén) célja az volt, hogy a nemzetközi fesztiválokkal kapcsolatos tapasztalataikat megosszák a közönséggel, ezzel pedig akarva-akaratlan párhuzamok vonódtak az itthoni fesztiválokkal, különösképpen a POSZT-tal. Kritikus pontként fogalmazódott meg többek között a fesztiválok definiálása, a jelölés, az értékelés kérdése, a színháziság mibenlétének körülhatárolása, a műfaji fogalmak rugalmassá tétele. Bírálatok hangzottak el a színházi szakma hierarchikusságát (pl. „hivatásosok” kontra „amatőrök”) illetően és a hazai fesztiválszervezés defektjei illetve a nemzetköziségtől való elzárkózás kapcsán.

Következtetések, konklúzió nélkül zárult mindkét beszélgetés. A szervezők saját elmondásuk szerint – és önreflexív módon – a kezdő lépést szándékoztak megtenni azon az úton, amely a saját területükön a helyzet tisztázásához, a megfelelő fogalmak megtalálásához vezethet. Ez a lehetőség felkínálkozik a pozícióját kőkeményen tartó, de szakmailag-tartalmilag olykor felületesnek tűnő POSZT számára is.

A FESZ folytatást ígér. Úgy legyen.

Vö. Nyulassy Attila: POSZT-háttér 5.: Mi is ez a fesztivál? 

Szerző: Oroszlán Anikó
Helyszín:  Zsolnay Kulturális Negyed
Időpont:  2012. június 15-16.

Kiemelt ajánlónk

Október 25-én az Átriumban Az Őrült Nők Ketrece című előadást játsszák. Kritikánk itt olvasható.

Tovább a cikkhez
Port.hu