Számos életrajzi film, azaz biopic készült már azzal a módszerrel, hogy a történetbe belepakolták a forgatókönyvírók a tárgyalt szerző legfontosabb alkotásait. Ilyesmi még a Made in Hungária is, a Fenyő Miklós életét elbeszélő opusz, melynek a története a Fenyő-szövegek szerint kanyargott. A zeneszerzőkről szóló filmekbe oltani a szerzeményeket persze nem olyan nagy truváj, hiszen olykor csak elég megmutatni az alkotót, aki kiizzadja magából a megaslágert, máskor meg elég felvázolni a dal születésének körülményeit.

Festőkkel már nehezebben boldogulhat az életművet bemutató filmre felkért író, hiszen a mű kerekedése nem csekély időt vesz igénybe, s az alkotót látni, amint éppen pingál, ha mondjuk nem Francis Baconről van szó, nem túl izgalmas. A holló a legközelebb egyébként Kuroszava Van Gogh-filmjéhez áll: a filmben az öncsonkító alkotó sétákat tesz saját képeiben, ahol saját vadvilágának lesz David Attenborough-ja. A Poe-filmben a szerző belép a saját szövegeibe: itt tehát nem a szövegek megszületését mutatják meg az alkotók, hanem azokat a belső és külső erőket, melyek a szerzőt mozgatták: mivel Poe-ról van szó, ezek az erők többnyire démoniként azonosíthatóak.

Luke Evans

Kétségtelenül erőteljes szerzői lelemény egy bűncselekmény-sorozat apropóján betekinteni Poe (lelki) életébe. A XIX. századi Hetedikként induló filmben lovak patái csattognak a kockakövön, gyilkosság helyszínére sietnek a baltimore-i fogdmegek. Karbidlámpáikkal vérfagyasztó szobákba világítanak be: a Hetedik elvetemült John Doe-jához hasonló sorozatgyilkos állandó delíriumban élő írónk művei ihletésére fundálta ki belezéseit. A történet ezen a ponton még jobban hasonlít a Pokolból című remekműre, vagy a rendező James McTeigue korábbi művére, a V, mint vérbosszúra. Csak úgy a film felénél eszmélünk, hogy hiába a lélek legsötétebb bugyra a kijelölt téma, valójában olyas léhasággal van dolgunk, mint az új Sherlock Holmes-filmek, melyeknek elkövetője, Guy Ritchie, legalább tudta, mitől lesz olyan dögös és dermesztő egy akciószekvencia, mint egy vérbeli Poe-novella.

A holló alkotói Poe novelláira fűzték fel a filmet (láthattunk egyébként ilyet is már korábban, egy író elegy-belegy dolgaival kitömött sztorit, példának okáért több originális képregényt dobott egybe Spielberg is a Tintinhez). A kardinális probléma azonban az, hogy a Poe-novellák súlypontjai, melyekben összesűrűsödik a konfliktus, máshová helyeződnek, vagy éppenséggel nem lesznek elég erősek, ha a novellákat egy történetté fűzzük össze. A forgatókönyv alkotói nem gondoskodtak arról, hogy az ily módon eltűnő vagy eljelentéktelenedő konfliktusok helyett új fordulópontokat írjanak meg: vagyis a film a novellák mentén halad, gyilkosságról gyilkosságra, olyan, a századot festő jelenteken keresztül, mint a bál, színházi szcéna, erdei lovas üldözés és hasonlók.

John Cusack (A képek forrása: PORT.hu)

A XIX. századi amerikai hangulat megteremtésében egyébként nem kevés magyar alkotó is részt vállalt, hiszen ez a film is hazánkban forgott, és úgy hallani, hogy a felvétel korántsem volt zökkenő- és problémamentes. A problémák fő forrása a hírek szerint John Cusack volt, aki tulajdonképpen az akciójelenetek, a fordulópontok mozgásának a gátja: lélektelen, ripacskodó alakítása hitelteleníti azokat a jeleneteket is, melyek ha csak a rendezőre, vagy a látványos totálokkal és árnyas, már-már noir-os, ködös szekundokkal jól bánó operatőrre, Danny Ruhlmannra lettek volna bízva, működnének.

A film választ ad arra a sokakat foglalkoztató kérdésre, hogy miért halt meg Poe. Amit látott, amit átélni kényszerült, az bírta le őt. Ha az alkotók nem vették volna olyan komolyan művüket, ha nem igyekeztek volna azt annyira a gothic filmek felé tolni, ha nem éreznénk az erőfeszítést, hogy egy Poe műveihez méltóan sötét művet állt szándékukban alkotni, ha Poe helyett mondjuk az öniróniára, a visszafogott fájdalom érzékeltetésére alkalmas színészt kérnek fel – akkor ez a film most nem azoknak a moziknak a számát szaporítja, amelyek Magyarországon forogtak, de már letölteni sem nagyon akaródzik senkinek a bemutató után pár héttel.

Aki viszont valóban meg szeretné tudni, hogy hogyan gondolkodott Edgar Allan Poe, s hogy milyen a pokol mélye, annak szíves figyelmébe ajánlom Michael Haneke remek korai művét, a Ki volt Edgar Allan-t. Bár ez inkább szól a szenvedélyről és a szenvedélybetegségekről, ám pontosabb választ ad arra a kérdésre, hogy mi volt a halál oka.

Vö. Gyárfás Dóra: Nem a magyarok szúrták el 
Jakab-Benke Nándor: Soha, de soha már…