ISTENI CSEMEGEÜZLET

„A fúga művészete”/ Keller Kvartett
2012.03.05.

Bach, Beethoven és Ligeti művei találkoztak egymással „ölelkező rímekben” a Keller Kvartett „A fúga művészete” című sorozatának újabb hangversenyén február 23-án, a Concerto Zeneházban. MALINA JÁNOS ÍRÁSA.

Keller Kvartett
Keller Kvartett

A vonósnégyes tagjai, Keller András, Környei Zsófia, Gál Zoltán és Szabó Judit ezúttal két „külső” közreműködővel, Csalog Gáborral (zongora) és Kaczander Orsolyával (fuvola) muzsikáltak együtt. A program középpontjában Bach Musikalisches Opferje állt, ezt mintegy kommentálta Beethoven vonósnégyesre írt Nagy fúgája, továbbá Ligeti II. vonósnégyese. De pontatlan voltam; a bachi opus magnum nem annyira a középpontjában állt a programnak, mint inkább átitatta: a koncert minden részébe jutott belőle, s történetesen a koncert nyitó és záró darabját is a Musikalisches Opfer egy-egy tétele szolgáltatta. Míg ugyanis az első részben előbb a Bach-műbe épített triószonáta, majd a saját kereteit áttörő Beethoven-fúga szólalt meg, a másodikban a Ligeti-kvartett tételei beékelődtek a fennmaradó Bach-tételek közé (melyek közül a háromszólamú ricercar egyetlenként kimaradt), ily módon egyetlen, egyszeri alkalomra szóló, kétszerzős konstrukciót alkotva. Hallatlanul szép és izgalmas, gyilkos nehézségű műsor.

A triószonáta voltaképp az egyetlen „szélsőségektől” és „spekulatív” elemektől meg nem kísértett, „szabályos” zeneszáma volt a programnak, Keller, Kaczander, Szabó és Csalog energiával telített előadásában azonban távol állt attól, hogy valamiféle kellemes, alkalmi udvari zeneként érzékeljük. Ma már furcsán hangzik egy barokk triószonáta zongorával – Csalog Gábor azonban ért ahhoz, hogyan játsszon áttetszően felrakott akkordokat, amelyek nem „csapják agyon” vastagságukkal a hangzásképet, s játéka hogyan őrizze meg mégis – főként a basszus hallatlan feszessége révén – kezdeményezőkészségét és életerejét. Kaczander Orsolya ez alkalommal inkább makulátlanul, mint világító erővel fuvolázott, viszont Kellerrel színben és karakterben remekül vegyült. Szabó Judit zeneileg igen erőteljesen, koncentráltan, hangban valamivel kevésbé meggyőzően játszott, a későbbiekben viszont tökéletesen magára talált. A legszebb pillanatokat a remek tempójú záró Gigue megformálása jelentette.

Csalog Gábor
Csalog Gábor

A Nagy fúgát emlékezetes előadásban hallottuk. Kelleréknek sikerült túllépniük azon a fázison, amelyből a hallgató elsősorban annyit érzékel, hogy ebben az esetben bizony vad és mértéktelen tételről van szó. A zene mindenekelőtt sokarcúnak és gazdagnak hatott, sok volt benne az eufonikus, sőt a gyengéd, a megrendült, az éteri pillanat; miközben a monumentalitás, az óriás-gesztusok is jelen voltak, s a mindenütt jelenlévő feszültség sem veszett el egy pillanatra sem. Ilyen koncentrált, hangilag–technikailag is igényes, mégis mélyen szubjektív interpretációban rég hallottam ezt a darabot Budapesten.

A második rész Bach–Ligeti-kaleidoszkópja ugyanazon a kivételes színvonalon folytatta azt, ami a szünet előtt abbamaradt. Előre kell bocsátanom, hogy miközben az ötlet – a Ligeti-vonósnégyes és a Bach-opusz vegyítése – nagyon termékenynek bizonyult, az ördög, mint rendszerint, itt is a részletekben bújt meg, és a remek hatáshoz a konkrét tételbeosztás is nagyban hozzájárult. Így például nagyon erős volt a záró három tétel: a bachi Hatszólamú ricercar burjánzása, a Ligeti-kvartett Allegro con delicatezza zárótételének természetzenéje és a Canon perpetuus super Thema Regium isteni időtlensége rendkívüli élményt jelentett így, egymás után. Addig pedig elementáris erővel szólaltak meg a diagonálisan ellentétes Ligeti-tételek, amelyeknek a bachi összekötő szövet csak további tartást adott; a különböző létszámú összeállításokban a Bach-tételek mindig elég absztrakt–fegyelmezetten, és mégis élő, lélegző zeneként szólaltak meg; Csalog Gábor pedig a már említett hatszólamú ricercart végtelen nyugalommal, derűvel és kiegyensúlyozottsággal görgette végig előttünk – igazi csemegeként a gyönyörűségek között.

Szerző: Malina János
Helyszín:  Concerto Zeneház
Időpont:  2012. február 23.

Kiemelt ajánlónk

Április 24-én az Átriumban az Igenis, miniszterelnök úr című előadás látható. Kritikánkat itt olvashatják.

Tovább a cikkhez
Port.hu