Jól időzített bemutató ez a magyar piacon: a Szex felsőfokon premierje előtti napokban kavart közéleti vihart egy bizonyos családtudományi társaság a házasság előtti szexről vallott enyhén szólva konzervatív nézeteivel. Ráadásul a forgalmazók jól rátapintva a „korhangulatra”, eltértek az eredeti Elles (Ők, nőnemben – mondjuk (N)ők lehetne) címtől – csak hogy mindenki tudja, miről van szó. A film egyébként nem a házasság előtti, hanem melletti szexről szól leginkább, de ne szaladjunk ennyire előre.
A sztori egy Franciaországban (de valószínűleg másutt is) meglehetősen komoly problémából indul ki: a vékonyodó szociális háló miatt egyre többen kerülnek abba a helyzetbe, hogy képtelenek finanszírozni felsőfokú tanulmányaikat, ezért a lányok gyakran fordulnak a prostitúció könnyű pénzkereseti forrást ígérő megoldásához. Hogy a téma mennyire aktuális, jelzi az is, hogy filmünk előtt csupán egy évvel készült egy ugyanerről szóló, sokkal didaktikusabb mozi Mes cheres études (Drága tanulmányaim) címmel.
A Szex felsőfokonnak az az érdeme, ami a legnagyobb hiányossága is: a középpontban valójában nem ez a társadalmi jelenség, hanem egy jómódú család, és ebből is a középkorú anya áll. Juliette Binoche az évek alatt felnőtt (hogy ne mondjunk ’beleöregedett’-et) abba a szerepkörbe, amit valamivel korábban Isabelle Huppert sajátított ki magának. Megbízhatóan hozza a francia középosztálybeli nő különböző frusztrációkkal, előítéletekkel és sznob merevséggel teli figuráját. Ennek a filmnek is a legnagyobb erősségét az ő árnyalt, időnként drámai, máskor humoros, a szerepben bent is levő, de onnan játékosan ki is kacsintó alakítása jelenti. Illetve Malgorzata Szumowska lengyel rendezőnek az a vállalása, hogy nem akar nagy történetet mesélni a szociális drámáról.
A történetnek egyetlen nap ad keretet, melynek során a Binoche által alakított nő az Elle magazinnak (vajon mennyibe kerülhetett ez az eredeti címbe is befurakodó termékelhelyezés?), a tanulmányaikat prostitúcióból kifizető lányokról írandó cikkét próbálja összerakni. Egy átdolgozott éjszaka után talál rá kamasz fia a számítógép előtt, és miközben végigkövetjük a mindennapi teendőkkel is tarkított (mosás, gyerekek rendezése, a férj főnökével való vacsora megfőzése) napját, ahogy hallgatja és jegyzeteli az interjúkat, flashback-ek formájában belepillantunk a két lánnyal valószínűleg napokkal korábban zajlott beszélgetésekbe.
 Joanna Kulig |
Az igazán érdekes az, hogy innen még egy narratív szintet ugorva, a már amúgy is csak az emlékezet révén megismert interjú-helyzetekből kiindulva megelevenednek a lányok által elbeszélt különböző szextörténetek is. Az viszont már a rendező által is nyitva hagyott kérdés, hogy ezeket hiteles beszámolók lenyomatainak, vagy az ezek révén saját érzéki életének sivárságára rádöbbenő anya fantáziáinak tekintjük.
A Szex felsőfokon tipikusan francia módon – a már említett korábbi filmmel ellentétben – elkerüli a szociális probléma könnyfakasztó dramatizálását, és sokkal inkább a privát világokra, testiség és érzelmek összefüggéseire kérdez rá. A lányok által elbeszéltekből kirajzolódnak érdektelen, kellemetlen helyzetek is, de van egy jelenet, amikor egyikük, akiről tudjuk, hogy van barátja, olyan intenzív beleéléssel és gyöngédséggel szeretkezik egyik kliensével, hogy először azt hisszük, ez most a szerelme. Az érzelmi élet hullámzásai, az érzések közötti határokon billegő pillanatok, a megfogalmazhatatlanságuk miatt konfúz viszonyok, a meghasonlottságot eredményező munka és a könnyen jött pénz csábítása közti ellentmondások – ezek, amiket a közhelyek a franciákhoz csatolnak (már Godard is ilyesmikről mesélt pont ötven éve az Éli az életétben), és ez a film, bár magas szinten teljesíti őket, nem tud és nem is akar túllépni rajtuk.
 Juliette Binoche (A képek forrása: PORT.hu) |
A háttérben pedig megjelenik az a diszfunkcionális család is, amely hősnőnk frusztrációját okozza az állandóan elfoglalt, csak a munkájával törődő, mobiltelefonján lógó férjjel, a videójátékokba temetkező kisebbik és a szüleit meg az iskolát semmibe vevő nagyobbik fiúval. Bármennyire sztereotipnek is hangzik ez a felállás, Binoche remek játékának illetve a helyzetek komplex, minden harsányságot nélkülöző megszerkesztésére képes rendezésnek köszönhetően minden egyes pillanat hiteles és élvezhető. Szinte félelmetes azt látni, hogy a lányokat hallgatva a nő mennyire képtelen megérteni a helyzetüket és a döntésüket, hogy mennyire nem tudja se szociális, se érzelmi, se testi értelemben felfogni azt, hogy valaki ezt az életmódot választja. Feltett kérdései, meg-megbicsakló hanghordozása, feszengő mosolya, kapkodó tekintete mind a teljes idegenségből fakadó zavarból erednek – hiába tölt el velük több órát, és vallanak azok neki olyan dolgokról, amikről senki másnak nem beszéltek, továbbra is végtelen űr tátong világaik között. És ezen a ponton lép be Szumowska társadalomkritikája: nem az ilyen helyzeteket lehetővé tevő/kikényszerítő rendszert bírálja (mindig, minden rendszerben lesznek szegények), hanem a valódi empátiának a teljes hiányát, ami még a magát szociálisan érzékenynek gondoló, hipokrita francia értelmiségi elitre is jellemző. És erről egy másik Párizsba keveredő külföldi, az osztrák Haneke valamint az ő Rejtély című filmje juthat eszünkbe.
Nagyon fontos, hogy mindez nem válik se didaktikussá, se érzelgőssé, mivel az egészet belengi valami finom humor, önirónia, ami kissé elveszi mindennek az élét, drámaiságát. A film végén a szürreális álomképekbe forduló vacsorajelenet például telitalálat: miközben ellenpontként mutat rá a párkapcsolat sivárságára, ellenállhatatlanul csal mosolyt az arcunkra. Korrekt, gondosan megcsinált, időnként elgondolkodtató, egy remek színészi alakítást felvonultató film a Szex felsőfokon, és kifejezetten szórakoztatóvá teszi az a franciás könnyedség és frivolság, amellyel a lengyel rendezőnő bevonja. A napfényes reggelizőasztalnál zajló záró jelenet szinte költői visszafogottsága és nyitottsága pedig lehetővé teszik, hogy a felvetett kérdések még néhány órán keresztül velünk maradjanak.