A Revizor mint az „elmúltnyolcév” kegyeltje, amelyet a „hatalom” hozott létre most bűnhődjön, ezt sugallja (egyrészt) Balogh Endre írása. 

 

Ő ugyan egy facebook-posztjában hazugsággal vádol – minimum nem elegáns –, én most megelégszem azzal, hogy ő néhány fontos ponton téved. A Revizort – ebben nem téved – az NKA kettővel ezelőtti elnöke segítette életre, de az soha nem volt a tulajdona, és orgánumunk minden évben pályázott. Ennek nyomai láthatók az NKA honlapján is – ez tehát nem igaz. Vagyis: nem most sorol be a versenybe.

 

Balogh Endre kárhoztatja az „elvet”, hogy egy előző hatalom kegyeltje most tiltakozik – ennek az egész „hatalom-kegyeltje” cuccnak persze csak akkor lenne értelme, ha a Revizor ezt „meghálálta” volna, vagyis tetten lehetne érni benne és cikkeiben bármilyen kedvezést, engedményt, benyalást. Másként ugyanis az „előző hatalom” egyik, tán véletlenszerű helyes ötletének lehetne tartani, de létrejötte okairól az L. Simonnak írott levélben már írtam. Az előző és az azt megelőző hatalmak létrehoztak néhány jó dolgot, és méltatlanul bántak más jó dolgokkal. Bosszantó lehet az, hogy a Revizor nem „szívta végig” a méltatlan körülmények egész sorát; van erre közkeletű szó is, de hagyom – csak megkérdezem, hogy vajon a Revizor büntetést érdemel-e ezért. Balogh ugyanis – igaz, mellesleg, de nekünk ez a legfontosabb – leírja azt is, hogy ez a „kegyelt” a pénzt nem lenyúlta, hanem egy jó műhelyt hozott létre belőle. Kösz.

 

Kárhoztat azért is, hogy a Revizor 3000 Ft-os flekk-honoráriumot fizet, míg a prae ennek csak a harmadát. Kárhoztat azért is, hogy ő 6-8 milliót tett bele a prae-be a családi kasszából – sajnálom, ha akartam volna, akkor sem tudtam volna ennyit beletenni. És nem szégyellem magam a szerzői honor miatt sem: kritikusok komoly szakmai teljesítményükért kapják a cikkenként 12-15 ezer forintot. Amiben talán egyetértünk: szégyenletes, hogy ezt a prae nem tudja megtenni, pedig nyilván szeretné; kérdés, segítene-e ezen, ha a Revizor sem lenne erre képes.

 

A Revizor célja és közönsége – bár tényleg akadnak közös szerzőink a prae-vel – más. Kifejezetten a művészetkritikát műveli, kifejezetten a kultúrafogyasztóknak és a művészetek művelőinek. Számtalan olyan rangsor van, amelyek közül Balogh Endre is szemezget: az olvasottság és a kattintásszám terén. Ezek nem elhanyagolható szempontok az állami támogatás megítélésében – de csak akkor, ha társul hozzájuk néhány más szempont is: a minőség mellett például az, hogy az oldalon milyen eszközök találhatók a kattintásszám növelésére. A prae működtet kommentet és fórumot is – a Revizor egyiket sem teszi (csak zárójelben jegyzem meg, hogy a portál két web-címen is fut). A kommenteknek a facebook-oldalon adunk terepet – a Revizor oldalán azonban csak arra vagyunk kíváncsiak, hogy a kritikákat hányan olvassák (ezért aztán a harminc másodperc alatti megnyitásokat nem is számolja a rendszerünk). És nem a mennyiségre hajtunk, bár arra is büszkék vagyunk. A kattintásszám önmagában vajmi keveset árul el – csak számos más vizsgálattal együtt érvényes.

 

Kár, hogy Balogh Endre szerint a Revizor megszületésének és mai létének körülményei bűnösek, nagyjából annyira (esetleg inkább), mint L. Simon László kuratórium-összeállítási tevékenysége (amelyről ugyancsak részletesen írtam a hozzá intézett levélben). Azért kár, mert valamit máris sikerült elérni: frontok húzódnak ott, ahol összefogni kéne. És nem beszélünk arról – vagy elsősorban nem arról beszélünk –, amiről kellene. A prae főszerkesztője szerint a többműfajú portálok ideális működési összege 25-35 millió forint (ebben is egyetértünk, csak Balogh kárhoztatná, ha ezt valaki meg is kapná), ebből szerintem is el lehetne várni az évi ezer (kicsivel több) saját írást, modern felületet, országos lefedést és széles szerzőgárdát. 

 

Az olvasottság pedig nem annyira az online portálok között, mint inkább a nyomtatott és online lapok közt lehet szempont. Abban is egyetértünk – hisz magam is ezt mondtam a többször hivatkozott levélben –, hogy nem a print lapok felszámolása a cél. De egyenként vizsgálandó, hogy az egyes művészeti ágakhoz kapcsolódó folyóiratok eladott példányszáma, a bennük található írások száma, valamint a rájuk fordított állami pénz összefüggése milyen eredményre, hatékonyságra, „hasznosságra” enged következtetni. Tanácsolható, ajánlható bizonyos esetekben a netre való áttérés – nem csak a több olvasó reményében, hanem havilap esetén például a gyorsaság miatt is.

 

És így tovább: nagyjából most értem el oda, ahol el kellene kezdeni a beszélgetést, a szempontrendszer összeállítását, finomítását. Remélem, el is kezdjük, mielőbb.

 

És kívánom, hogy Balogh Endrének sikerüljön meggyőznie az NKA elnökét, ahogy reméli. Csak nem tudom, miről.