Helmut Krausser: Bőrpofa – a VRRRRRÜMM láncfűrésszel / Kamra
2012.03.12.

Panellakás. Henteskötény és disznóvér. Láncfűrész, horrorfilm és metálzene. Ihletett Férfi, betoppanó barátnő, dörömbölő szomszéd és hatósági intézkedés. „Ez így összefoglalva kurva szarul hangzik.” Pedig egyáltalán nem az. LÉNÁRT ÁDÁM KRITIKÁJA.

A Katona József Színház első 2012-es bemutatója valóban egy klasszikus horror rémalakját, A texasi láncfűrészes mészárlás Bőrpofáját idézi meg a színpadon, s ehhez mérten az előadás csak tizennyolc éven felülieknek ajánlott, ugyanakkor erőszakos vagy éppen erotikus jelenetei még véletlenül sem válnak túlzóvá, öncélúvá. Egyébként sem volna könnyű elképzelni azt a színpadi mozzanatsort, amely újat mutatna egy középiskolás tinédzsernek, vagy azt, amitől tiltani kellene, így a korhatáros jelzést elsősorban a stílszerűség indokolja, a fűrész hangját utánozó alcím pedig a félelem leküzdését ösztönösen segítő játékosságnak szól. 

Mészáros Béla és Borbély Alexandra
Mészáros Béla és Borbély Alexandra
Ez a félelem és szorongás azonban, szemben a horrorfilmekkel, nem elsődleges élményként jelentkezik, hiszen az előadás nyitó jelenetében Bőrpofa-jelmezt öltő Férfi úgy már nem is annyira rémisztő, ha egyrészt nem ismeretlen, másrészt nincsenek gyilkos ambíciói. Elég egy nézőpontváltás, és a máskor rettegett aláfestő zene ironikussá, a pirkadatkor hadonászó Bőrpofa pedig – köszönhetően a mozdulatait lemásolni igyekvő Férfinak – kifejezetten nevetségessé válik. A Nő érkezése azonban félbeszakítja a furcsa rituálét, s rögvest pazar alapszituációt teremt: amíg a Nő a kapcsolatukat igyekszik megérteni, addig a Férfi Bőrpofát szeretné megértetni. 

Persze Bőrpofa csak egy horrorfilm-szereplő, ugyanakkor A texasi láncfűrészes mészárlás narrátori felvezetője nem véletlenül, nem pusztán a hatás kedvéért kelti azt a látszatot, hogy a film valós eseményeket dolgoz fel, hiszen Ed Gein bizarr története a texasi láncfűrészes mellett a Psycho és A bárányok hallgatnak sorozatgyilkosának kidolgozásához is elegendő munícióval szolgált. Nyilvánvaló, hogy a Tobe Hooper-féle horror nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Ed Gein története kultikussá váljon, ez pedig megalapozta A texasi láncfűrészes mészárlás sikeres utóéletét: Bőrpofa végigment a familiarizáció folyamatán, míg végül Helmut Krausser 1993-as darabjában metaforává egyszerűsödött. Krausser úgy varrt új arcot Bőrpofának, hogy a régi hegeket érintetlenül hagyta, ezzel pedig elérte, hogy a Férfi a szó szoros és átvitt értelmében is más bőrébe bújhasson, így Bőrpofa című darabjából szerencsére merőben más előadás jöhetett létre, mint amelyre a kriminológiai jelentések és a horrorfilm alapján számítani lehetett. 

Borbély Alexandra
Borbély Alexandra
A különös címszerepben tehát egyszerre bontakozhat ki a művelt, jobb sorsra érdemes költő kétségbeesettsége és a Férfi ellentmondást nem tűrő, nyers, durva határozottsága, ahogyan a darab egészét is az ambivalencia, azaz a játékosság és a brutalitás, valamint a képzelet és a valóság szélsősége tartja egyensúlyban. „A Bőrpofa a kedvenc témámról szól: a sarkaiból kizökkent nyugati világ krónikus félelmi állapotáról, az emiatt keletkező maszkokról és mutációkról, arról, hogy a színlelés során teljesen megszűnik a valóság” – idézi Krausser vonatkozó gondolatait a színlap, s ha nem is túl eredeti a szerző értelmezési javaslata, cserébe végtelenül pontos. A Bőrpofa ugyanis egy átlagos – éppen ezért névtelen – pár magánéletébe enged bepillantást, s miközben Férfi és Nő kitárulkozva igyekszik visszanyerni a másik fél bizalmát, hirtelen azon kapják magukat, hogy a közösség érdekeit sértik. Csakhogy amíg számukra Bőrpofa egyfajta menedéket, addig a társadalom számára fenyegetést jelent, ez alapján pedig még akkor is két, élesen elkülönülő részre oszlik az előadás, ha egyébként a határátlépés, a feszültség növekedése folyamatos. 

A disznóvérben tocsogó, elmaszkírozott, láncfűrészes Férfi a szégyenérzetét próbálja leküzdeni, a feldúltan, miniszoknyában, magassarkúban érkező Nő pedig az undorral keveredő értetlenségét, mialatt Bujdosó Nóra hiteles jelmezei tovább élezik a Férfi és a Nő közötti látszólagos ellentétet. Amíg a Férfi másodvonalbeli költő, aki ihletkeresés ürügyén fantáziavilágába menekül, addig a Nő vállalja az anyagi terhek túlnyomó részét, annak dacára is, hogy pincérnőként rendre megkörnyékezik. A Férfi a Nő, a Nő pedig a pohár fenekére néz, ha megunta, hogy maga alá gyűri a lepukkant panellakás nyomasztó légköre. Bőrpofa viszont kapóra jön számukra, hiszen amikor a szomszéd a hasztalannak ítélt falpüfölés és óbégatás után ráfekszik a csengőre, Éva lesz az, aki Ádám kezébe adja a bőrmaszkot, s a Férfinak megadatik a kegyelmi pillanat: Bőrpofaként nyit ajtót.

Mészáros Béla. Fotók: Puskel Zsolt. A képek forrása: PORT.hu
Mészáros Béla. Fotó: Puskel Zsolt - PORT.hu
Az előadás második felére átrendeződnek az erőviszonyok, és a színlapon kihasznált ziccer – Borbély vs. Mészáros – a túlfűtött jeleneteknek köszönhetően új értelmet nyer. Mészáros Béla és Borbély Alexandra végig összhangban van egymással. A Férfi rapszodikus alkat, Mészáros Béla pedig erőlködés nélkül, gyakorta vált a valóságot előtérbe helyező és a képzelőerőre támaszkodó lelkiállapotok között, s ehhez mérten hol gyerekes, hol átszellemült, máskor zavart, őrült vagy éppen egészen férfias. Ezzel szemben a Nő a megértés folyamatát járja be, s fedezi fel saját nőiességét ezzel párhuzamosan: Borbély Alexandra kezdetben naiv barátnőt, majd rafinált cinkostársat, végül már érzéki, buja szeretőt formál, a darab előrehaladtával egyre meggyőzőbben. 

Időközben kiérkeznek a rendőrök, és a tisztázatlan játékszabályok miatt kiszámíthatatlan végkimenetelű összecsapás veszi kezdetét. A lakásban rekedtek olyan intenzíven élik meg az immáron közös szerepjátékot, hogy elveszítik a valósághoz fűződő viszonyukat, miközben a hatóságon lassan eluralkodik az ismeretlentől való félelem. Pontosan ezért – a bizonytalanság ellensúlyozása miatt – hatásos Horgas Péter autentikus díszlete. Egyszerű, de annál ötletesebb megoldás, hogy a leengedett redőny intim teret hoz létre, és a lakás jellegzetes részleteire irányítja a figyelmet, a redőny felhúzásával viszont az összetéveszthetetlen lakótelepi panorámára nyílik kilátás. A díszlet vitathatatlan találmánya a méretarányosság, de a szomszédos házak makettjeinek valósághű elhelyezésén túl a világítás követi az aktuális napszak változásait is, a rendőrségi fények tükröződése pedig képes mélységérzetet kelteni, s ha mindez még nem volna elég, az egyik szemközti szomszéd ablakára egy lakásbelső, és a felébredő-kíváncsiskodó nyugdíjasok mozgóképe vetül. Ráadásul ez utóbbi nem csak egy öncélú mutatvány, hiszen a leskelődő szomszédok egyrészt elegánsan érzékeltetik az állandó megfigyeltség állapotát, másrészt részei a közvetítettség folyamatának: a Férfi A texasi láncfűrészes mészárlást nézi a tévében, a szomszédok a Bőrpofának öltözött Férfi életét nézik, a közönség pedig a Bőrpofa című előadást, az alul-felül elhelyezett szegélyeknek köszönhetően akárha egy szélesvásznú film vetítése folyna.

Látványos, szórakoztató és tartalmas előadás a Bőrpofa magyarországi ősbemutatója, amit Dömötör András bátor, átgondolt rendezése végig jó ritmusban tart, Perczel Enikő fordításában nagyszerűek a dialógusok, a lendületes alakítások révén pedig az előadás párkapcsolati tréningnek sem utolsó. S hogy mire ment ki a játék? A fiúból, aki farkast kiáltott, férfi, a meséből pedig valóság lett.
 
Szerző:  Helmut Krausser,  Cím:  Bőrpofa - a VRRRRRÜM láncfűrésszel,  Fordító:  Perczel Enikő,  Rendező:  Dömötör András,  Dramaturg:  Várady Zsuzsa,  Díszlet:  Horgas Péter,  Jelmez:  Bujdosó Nóra,  Szereplők:  Borbély Alexandra, Mészáros Béla