MORÁLIS DEFICIT

Egy pályázat, és ami körülötte van
2012.01.17.

Eldőlt, kihirdették – bár úgy gondolom, egy pillanatig sem volt kérdéses, hogy ki kapja a Trafót. De aki ennyire nem szereti a nyilvánosságot, a nyilvánosság előtti megmérettetést, és ennyire fél az egyenes kérdésektől, az miért akar egy kortárs befogadó színház igazgatója lenni? KRÁLL CSABA ÍRÁSA.

Bozsik
Bozsik Yvette. Fotó: Horváth Judit

Pedig milyen szép lett volna, ha Bozsik Yvette úgy nyer, hogy azok is bizalommal fogadják őt és szövetségeseit, akik ilyen-olyan okból, megalapozottan vagy megalapozatlanul tartottak igazgatói kinevezésétől. Ha legalább gesztusokat tesz, félelmet oszlat, megnyugtat, elmagyarázza és megérteti szándékait. Ha szembenéz a szakma egészével (nem csak a mellette kiálló táncos lobbival, akinek láthatóan nem drága a sokrétű, sokfelé nyitott kortárs Trafó veszte), és nem bujkál, ködösít, miközben játssza a sértettet. De nem. Mert ő és csapata is valószínűleg úgy gondolja, hogy mindez csak rá, rájuk és a politikára, a nagyhatalmú döntnökre tartozik, és nem közös ügyünk. És hogy ez így van jól, ez a természetes. Ezért aztán már a látszatra sem igen ad. Úgy nevezik ezt mifelénk: morális deficit.

A győztes pályázat szakmai értékelésére – ismeretének hiányában – nem keríthetünk sort, azt viszont leszögezhetjük, hogy a bizalmatlanságra, a csak nagyon nehezen és csak nagyon körültekintő munkával ledolgozható hendikepes indulásra Bozsik Yvette saját maga szolgáltatta futószalagon az okokat az elmúlt röpke háromnegyed év alatt. Rögzítsük hát a rögzíteni valót, időrendi sorrendben, mert tanulságos.

2011 március: Szőcs Géza bedobja Bozsik Yvette nevét a Trafó (egyik) örököseként; improvizál, vagy sem, máig nem tudni, mindenesetre Bozsik nem Szőcsnél protestál a bejelentése ellen – hogy ugyan hová gondol, hiszen vele senki nem egyeztetett –, hanem kikéri magának a menedzserén, Szemán Bélán keresztül, hogy az államtitkári felvetéssel kapcsolatban nyilvánosan, újságíróként kérdéseket tesznek fel. Innentől Szemán lesz Bozsik pajzsa, szócsöve, arca, előretolt helyőrsége, aki dacol bárkivel. Olykor persze Bozsik is megszólal: baráti kérdésekre barátilag, de mindvégig áldozatként állítva be magát, akit rettenetes kabátlopási ügybe kevertek (nem a kulturális kormányzat, hanem a sajtó), és folyamatosan, úgymond lebegtetve cáfolja a Trafóval kapcsolatos híreket. Majd láss csodát, fél év múlva, önmaga számára is váratlanul, közelebbről eleddig nem körvonalazott „táncszakmai nyomásnak” engedelmeskedve, mégiscsak megpályázza a Trafó ügyvezetői igazgatói posztját, pedig igazából babázni szeretne, de mit tegyen, ha a táncszakma ő mellé áll, őt akarja és senki mást. S bár kiszivárog a hír, hogy pályázik, tengernyi dolgára hivatkozva újfent nem elérhető a sajtó számára, pedig lennének kérdések bőven. Így érkezik el a december elseje, a pályázat leadásának napja; s hogy minden stimmeljen és a fődöntnök (Tarlós István) ne találjon semmi szeplőt pályázón és pályázaton, csendben lehúzatja a nevét a Dörner-Csurka elleni petíció aláírói közül.


A Független Színházak és Táncműhelyek Szövetsége (új nevén Független Előadóművészek Szövetsége) nyilvános vitára invitálja őt és az újrapályázó Szabó Györgyöt Trafó ügyben – Bozsik nem vállalja. Civil kezdeményezésre egész napos konferenciát szerveznek a Ludwig Múzeumban a Trafóról – nem jelenik meg. Eljön viszont Szemán Béla, aki a szervezők előzetes kérését figyelmen kívül hagyva váratlanul kortesbeszédet tart, amelyben megemlíti, hogy a Trafót „az Yvette, a Horváth Csaba és a Szkipe” alkotta „hármas vezetés” pályázza meg. Az információt híven közlő Népszabadságtól másnap Bozsik helyreigazítást kér – amit a színház.hu internetes portál és a Fidelio is hoz –, mondván, az újságíró rosszul idézte Szemán szavait. Következő nap felkerül az internetre az eredeti, vágatlan szöveg, amely a tudósítások és a tudósítók (Herczog Noémi, Papp Tímea) igazát bizonyítja. Se Bozsik, se Szemán nem exkuzálja magát. (Mivel Szemán Nagy Józsefet (Szkipét) is megemlíti a Trafó – később cáfolt – hármas vezetésében, és a pályázati bírálóbizottságban Gemza Péter, Nagy József társulatának tagja is szerepel, jómagam írásban összeférhetetlenségi kifogással élek a Fővárosi Önkormányzatnál, mire a december 19-i meghallgatást elhalasztják. Teljes a zűrzavar. Először úgy tűnik, hogy új tagot delegálnak, Csató Kata, a Független Előadóművészek Szövetsége elnökének neve is felmerül, majd a hét fős kuratórium hat fősre szűkül a két nappal későbbi meghallgatáson. Gemza a hiányzó. Időközben levelet kapok a fővárostól, melyben ez áll: „A pályázatok során alkalmazandó eljárási szabályokat tartalmazó, az előadóművészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló 2008. évi XCIX. törvény a bírálóbizottság tagjai tekintetében nem ír elő összeférhetetlenségi szabályokat.”)

A Ludwig Múzeumban tartott konferencián szintén Szemán szájából hangzik el, hogy pályázatukat a szakmai bizottsági meghallgatást követő napon közzéteszik. Szabó György pályázata másnap, december 22-én kikerül a hálóra, Bozsiké nem. Helyette – hat nappal később – egy nagy érdeklődésre számot tartó interjú végén („Nyitottabbá tennénk a Trafót” – Interjú Bozsik Yvette-tel és Horváth Csabával, szinhaz.hu) az alábbi egymondatos záradék fogadja az olvasót: „Bozsik Yvette (…) pályázatának szövegét a fenntartó döntése után fogja nyilvánosságra hozni…”. Pont.  

Szemán a konferencián az idő előtti nyilvánosságra hozatal ellen azzal érvelt, „hogy ne befolyásoljuk a döntéshozókat”. Ez akceptálható, de csak a bírálóbizottsági meghallgatásig, és akkor sem amiatt, hogy „ne befolyásoljuk a döntéshozókat”, hanem azért, hogy a pályázók ne happolják el egymás ötleteit. Vagy nem az lenne mindenkinek az érdeke, hogy nyílt, széles körű, szakmai párbeszéd, ne adj isten szakmai vita nyomán megnyugtató kulturális döntések szülessenek?

 

 

Miután 2012. január 16-án, hétfőn a Főpolgármesteri Hivatal Kommunikációs Igazgatósága nyilvánosságra hozta Tarlós István főpolgármesternek „a szakmai bizottság véleménye alapján és többségi szavazatának figyelembevételével” született döntését, miszerint a Trafó Kortárs Művészetek Háza igazgató tisztségét 2012. július 1-jétől 2017. június 30-ig Bozsik Yvette tölti be, a nyertes pályázat anyaga még aznap megjelent a szinhaz.hu-n (és ide kattintva olvasható) - a szerk.

Szerző: Králl Csaba

Kiemelt ajánlónk

Október 26-án a Jurányi Inkubátorházban A csemegepultos naplója című előadást játsszák. Kritikánk itt olvasható.

Tovább a cikkhez
Port.hu