RIPPL-RÓNAI REJTETT ARCA

Rippl-Rónai - Művek régi gyűjtők kezéből / Magyar Nemzeti Galéria
2012.06.18.

A Magyar Nemzeti Galéria hatodik éve mutatja be több mint 80.000 darabot számláló grafikai gyűjteményét, félévente változó tematikus tárlatokon. Az aktuális kiállítás Rippl-Rónai József grafikai munkásságát mutatja be, a művész 150. születésnapja alkalmából. SZABÓ TAMÁS ÍRÁSA.

Illusztráció a Les Vierges-hez (Szüzek)
Rippl-Rónai József: Illusztráció a Les Vierges-hez (Szüzek), litográfia

A sokszorosított és egyedi grafikákból álló jelentős anyag magától a művésztől és három gyűjtőtől: Petrovics Elektől, Meller Simontól és Dr. Majovszky Páltól került a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonába. A Rippl-Rónai grafikáiból rendezett kiállítás nem csak azért egyedi, mert ritkán látható, általában a raktárban lapuló műveket tekinthetünk meg a Galéria folyosóin, hanem azért is, mert a XX. századi állandó tárlat festményeinek társaságában nézhetjük végig a számos litográfiát, tusrajzot, rézkarcot és egyéb grafikát. Tekintve, hogy maga az állandó kiállítás is jó néhány Rippl-Rónai festményt tartalmaz, több olyan analógiát és viszonyrendszert is felfedezhetünk, melyek a grafikák külön térbe való száműzésével nehezebben lennének észrevehetőek. Mindemellett a grafikákon keresztül egy bensőségesebb, életközelibb képet is kaphatunk Rippl-Rónai művészetéről, mintha kizárólag a neves festményeit tanulmányoznánk.  

A kiállítás az 1887-es párizsi alkotó évektől egészen az I. világháborúig tartó időszakig mutat be munkákat. A nagy időtáv miatt természetesen stiláris változatosságot bőven tapasztalhatunk, de ez ugyanúgy igaz a művész által választott technikákra is. Rippl-Rónai jóval a hasonló hazai trendek előtt, testközelből sajátította el egy párizsi művészcsoport, a nabik törekvéseit, és nem tett fontossági különbséget a díszítőművészet és a festészet között. 1894-ben csatlakozott a nabikhoz, és innentől kezdve ő is rendszeresen készített litográfiákat, melyek sorra jelentek meg a nabikat kitüntetetten támogató fontos párizsi lap, a Revue Blanche hasábjain. Hazánkban ez a síknyomásos technika csak a millenium után kezdett népszerű lenni, mialatt Rippl-Rónai már nemzetközi jelentőségű alkotásokat hozott létre ebben a műfajban. A Lámpánál olvasó nő (1894), vagy a Gauguin szimbolista elveit magán hordozó, egy magányos női élet stációit bemutató Les Vierges (Szüzek, 1895) is ebből az időszakból származó főművek. Mindkét alkotáson érezhető Gauguin stiláris hatása, melyet a nabik előszeretettel emeltek be művészetükbe. Az élénk, tiszta színek, valamint a dekoratív, egyértelműen körülhatárolt, egységes, sík színmezők nyilvánvalóan Gauguintől eredeztethető, tipikus eszközök voltak. Rippl-Rónai az egyik legfontosabb, ebből az időszakból származó grafikájának tekinthető Les Vierges-hez több akvarellvázlatot is készített, melyek egyike, a Sétáló nő egyébként egy későbbi magyarországi alkotáshoz, az Andrássy-ebédlő Rózsát tartó nő című szőnyegtervéhez is kiindulási pontként szolgált.

Rippl-Rónai József: Rózsát tartó nő, hímzett szőnyeg
Rippl-Rónai József: Rózsát tartó nő, hímzett szőnyeg

A nabi törekvés, miszerint a díszítőművészetet és egyéb, nem klasszikusnak nevezhető művészeti formákat a táblakép presztizséhez hasonló szintre kell vinni, Rippl-Rónainál nem csak a litográfiák készítésében jelent meg. Az olyan iparművészeti feladatok, mint a bútortervezés vagy a kárpittervek készítése, ugyanolyan fontossággal jelent meg ekkor életében, mint a festészet. A szőnyegtervezés már említett, ismert darabján kívül számos más munkát is készített, elsősorban barátjával, a szintén nabi Aristide Maillollal. Tekintve, hogy az általuk készített terveket végül feleségeik valósították meg, számos mű készült, ahol a dolgozó asszonyokat örökítette meg Rippl. Ilyen a Lazarine-t ábrázoló, kiállított mű is, melyen az asszony arcát nem is láthatjuk, csak lefele fordított fejét, amint feltételezhetően a szőnyegkészítés mozzanataira koncentrál. Számos munka későbbi festményeit vagy más nagyszabású alkotásait előlegezi meg, néha teljesen skiccszerűen, máskor egy-egy kidolgozottabb ceruzarajz vagy akvarell formájában. Több alkotást is láthatunk, amely a körhinta tematikájával foglalkozik, még mindig a párizsi évekre jellemző szimbolista törekvéseket megtestesítő stílusban és kompozícióval.

A már említett életközeliség és intimitás elsősorban az 1890 és 1910 közöttre tehető tusrajzokban jelenik meg, melyeken többnyire a festő párizsi élettársát, Lazarine Baudrion-t láthatjuk. Az életből elcsent számtalan jelenet jellemzően vázlatszerűen kerül a papírra, és csak néhány gesztust, helyzetet próbál elkapni, míg a grafikák némelyike kidolgozottabb és néhol akvarellel színezett. Az ilyen portrék közül kiemelkedik a festő barátjának és művésztársának feleségéről, Clotilde-ról készült munka.

A párizsi évek után hazatérő Rippl-Rónai nem hagyott fel a grafikák készítésével Magyarországon sem. Bár a hazai művészeti életben egyre megbecsültebb és befolyásosabb volt, az ebből az időszakból származó grafikái nem egy hiú és karrierista embertípusra engednek következtetni. A kaposvári Róma-villában elvonultan élő Rippl-Rónai előszeretettel örökítette meg a körülötte mozgolódó embereket és vendégeket. Számtalan tusrajz született kaposvári parasztlányokról, szolgálókról és a családról. Az ebből az időszakból válogatott munkákon is látható a változás a párizsi grafikákhoz képest. A vastagabb vonalvezetés, a kicsit erőszakosabban megformált alakok egyértelműen egy expresszívebb irányba tolták Rippl-Rónai grafikai művészetét. Egy 1910 körül készült akt tusrajz már-már kifejezetten a stilizált megformálás jegyeit mutatja.

Egy 1915-ös szénrajz, a Pitacco hegedűművész, elmondja szenvedése történetét. A hallgatók című munka ismét párizsi alkotás, amelyen maga Rippl-Rónai is látható, mint az egyik botjára támaszkodó hallgató. A festőre jellemző szimbolizmus újra tetten érhető, hiszen a sorscsapáspk Rippl-Rónai családját sem kerülték el. Egy 1914-es párizsi látogatás során, az I. világháború kitörése miatt, a festőt és családját internálták. A mű 1915-ös elkészültekor még nem engedték őket haza - a száműzetés egyik fontos és kvalitásos lenyomata az itt említett mű.

A kiállítás 2012. szeptember 23-ig tekinthető meg.

Szerző: Szabó Tamás
Kiállítás:  Rippl-Rónai - Művek régi gyűjtők kezéből
Időpont:  2011. október 26 - 2012. szeptember 23.
Helyszín:  Magyar Nemzeti Galéria
Kurátor:  Földi Eszter

Kiemelt ajánlónk

Október 25-én az Átriumban Az Őrült Nők Ketrece című előadást játsszák. Kritikánk itt olvasható.

Tovább a cikkhez
Port.hu