Az egykori Ascher-Novák osztály énekes-színészeinek egymást választott, már nem is olyan alkalmi társulata egyre szervesül a budapesti színházi életbe. A formáció intellektuális alapú, ugyanakkor utcán felszedett, napjaink közéleti problémáira reflektáló, saját gyártmányú helyzet- és verbális humoráról ismerszik fel. (Na jó, énekhangjáról és cifra járásáról is.)
 Herczeg Tamás |
A Szkéné-béli fellépésüknek különös áthallása van: mintha tisztelegnének a rezidens, szintén zenés Pintér Béla és Társulata legendás előadásai előtt (amelyekkel Roszik Hella személyében színészi átfedéseik is vannak), viszont szertelenül ki is térnek azok elől, a kevésbé összetett és tisztán szórakoztató kabaré felé, elvágyódva a belvárosi Broadway-re. Ami rendben is volna, hiszen a régi Mikroszkóp színpad célzott és kínos ökörködéseit boldogan felcserélnénk arra a korszerű ön- és közveszélyes játékra, amelyet a kontrollálatlanul fanyar humorúak társasága, a HOPPart ad elő. (A friss igazgatóváltásnak köszönhetően pedig talán csillant is ez ügyben némi remény.) Bár ügyesen álcázzák előadásaikat céltalanul szórakoztatónak, keményen szembesítik is önmagukkal azokat, akik elevezgetnek a szerelmes füzetek és a műfaji dogmák oldalvizén.
A „szappanopera-opera” előadás bevallottan és szerényen egy tévés paródia szeretne lenni, mégpedig a Jó barátok című, szituációs komédiákból álló, népszerű amerikai sorozat zenés felforgatása, tapsgép és nevető automata nélkül. Kedvenceink a New Yorkban élő fiatalok, Phoebe, Joey, Chandler, Monica, Ross és Rachel társasági és párkapcsolati problémáit egy Dob utcai, találkozásait szintén egy kanapén bonyolító baráti társaság összejöveteleire ültetik át. A dolog viszont kicsit bonyolultabb, mint egy széria forgatókönyvének követése, hiszen az Eljövök érted! – A kezdet színház, amely a helyzet- és jellemkomikumok pazar színrevitele mellett direkt rontott szövegekre készült, több szólamú kortárs opera is. Egészen zavarba ejtő, hogy a színészek egyetlen ária idejére sem esnek ki a játék ritmusából, az univerzális színészet ad-hoc látszatát pedig a nyílt színi zenekíséret erősíti. Lehetnénk akár egy bárban is, Matkó Tamás lazán zongorázik, s közben nem különül el a társaságtól. Amellett, hogy adja a ritmust a történetvezetés alá, hangszeres játékával bele is szól az eseményekbe, mintha ő is egy volna a kanapén szorongók között, csak éppen háttal ül.
 Kiss Diána Magdolna. Fotó: Borovi Dániel |
A felütés nem szokványos, az ábrándos lúzert alakító Barabás Richárd mond bevezetőt, amelyből a közönség értesül, hogy mi fog történni, illetve instrukciókat kap annak elviselésére. A töredékes cselekményt nem nehéz követni, a viszonyok hamar felvázolódnak: Mórt elhagyta a felesége, akiről kiderült, hogy leszbikus, Mónika, a nővére éppen randizni készül Pállal, miközben megjelenik Ráhel egy régi osztálytársa, aki megszökött az esküvőjéről és oda akar költözni a férfihoz. Majdnem teljesen eredeti a story-line, ám a szerepek egyszercsak kifordulnak önmagukból a szokatlan, éneklő intrepretáció kedvéért, amit a „fapados”, ám rafinált díszlet is segít. Kisebb utalások erejéig a színészek más sorozatokból is beemelnek idézeteket, a színpadon lévő ócska minitévét is bekapcsolják időnként, hogy az abban zajló, számunkra persze láthatatlan, de elképzelhető képekre reflektáljanak. Egy egészen hosszú futam erejéig megjelenik a Dr. House című, szintén népszerű orvos-sorozat két főszereplője is. Ennek a résznek a kimunkálatlanságától azonban kisebb „szétcsúszás” veszélye környékezi a produkciót, amely az operaének betétekkel egyébként is veszít a feszességéből. Ez utóbbit persze felfoghatjuk dramaturgiai tréfának is, hiszen minden szappanoperáról egyszer kiderül, hogy nem az igazi.
A társulat tagjai kihozzák a helyzetkomikumokból a maximumot, attól függően persze, hogy kinek mennyi helyzet és komikum jutott az általa megformált tévé-sztárból. Herczeg Tamás, aki az antipatikus Pált játssza, hihetetlenül képes felturbózni a kisstílű kapcsolatszédelgőt, majd belesimulni House karakterébe is. A kibírhatatlan kóbor menyasszony szerepében olyat alakít Kiss Diána Magdolna, hogy a színfal adja a másikat – undokabb és kellemetlenkedőbb lényt el sem tudunk képzelni a Föld kerekén. A toleráns, ám gyenge idegzetű és naiv háziasszonyt Szathmáry Judit testesíti meg, de a nevetséges mizantrópot adó Rusznák András, a magányos nass-királynőt játszó Szilágyi Katalin, valamint a jóképű és energikus Barsi Márton is első osztályú nevettetők.
Máthé Zsolt rendezőről pedig elmondhatjuk, hogy vakmerően balanszírozik a fecsegő felszín és a tátongó üresség, a szórakoztatás és a komoly mondanivaló között. Ám valószínűleg hiába ígéri a cím utózmánya (A kezdet), nem lesz folytatás – ennyire magas labdát nem csap le egy magára valamit adó off broadway alkotó. Talán legközelebb már trilógiában láthatjuk Máthé rövid, de velős kabaré műveit.