Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

KÉP-TELEN TÖRTÉNETEK

8. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál
2011. nov. 17.
Az idei Verzió több meglepetéssel is szolgált a gyanútlan vagy szkeptikus érdeklődő számára. Különösen azoknak, akik eddig a kultúra és általában a világ ügyes-bajos dolgainak megismerése iránti olthatatlan szomjúságukat a televízió különböző dokufilm-csatornáin élték ki. VIZKELETI DÁNIEL ÍRÁSA.
Egyrészt kiderült, hogy egy olyan dokumentumfilm is lehet borzasztóan izgalmas, amely csak klasszikus, beszélő fejes technikát alkalmaz és mondandóját nem fiktív közép-gyengén megrendezett jelenetekkel húzza alá, viszont egy olyan film is lehet pocsék, amely kortárs, érzékeny társadalmi problémát vizsgál. Másrészt megbizonyosodhattunk arról, hogy lehetséges emberi jogi kérdésekről – amelyek számbavétele az utóbbi időben a vicc kategóriájába került – a politikaitól teljesen független kontextusban is értekezni.

A Toldiban, Odeonban és Cirkóban párhuzamosan zajló mustra fődíját a közönség szavazatai alapján Az ősz aranya című osztrák-német dokumentumfilm kapta (a filmekről bővebben ide kattintva tájékozódhat – a szerk.). A roppant találó cím metaforikusan és szó szerint is olvasható: szereplői valóban ősz hajú aggastyánok, akik az időseknek megrendezett atlétika világbajnokságon hajtanak az aranyéremért, miközben bebizonyítják, hogy a nyugdíjas évek is bearanyozhatóak. A fesztivál különdíját a Magyar Verzió szekcióban vetített Varázslatos gladiátorok című film kapta. Kabarcz Zsófi remeke a Baltazár Színházat, az egyetlen olyan magyarországi színtársulatot mutatja be, amely értelmi sérült színészekből áll. Amúgy a fesztivál további magyar filmjei is – bár az ítészek karcsú kínálatból válogathattak idén – egytől egyig megállták a helyüket a nemzetközi porondon: Trencsényi Klára: Corvin-variációk, Gábor Kálmán: Egyszer volt…, Nagy Viktor Oszkár: Két világ között, Sós Ágnes: Láthatatlan húrok, Kékesi Attila: MOTALKO – Egy benzinkút krónikája, Szekeres Csaba: Örvény.  
A fesztivál A mi iskolánk című román produkcióval indult. A roma gyerekek szegregációjával foglalkozó nyitófilm főszereplője három kisiskolás, akik a közoktatásban intézményesült rasszizmus és a reménytelen szegénység csapdájából keresik a kiutat. A zárófilm, a Kukart, a felütés tematikáját folytatva a világ legnagyobb szeméttelepére, Rio de Janeiro külvárosába kalauzolja nézőit, ahol Vik Muniz fotóművész bebizonyítja, hogy a művészet igenis képes segíteni a rászorulókon: a szemétdombiak útját a legmenőbb New York-i árverésekig követhetjük. 

A program a Nemzetközi panorámával folytatódott, ahol friss fénytörésben nézhettünk filmeket sokat emlegetett témákról. Egy áldozat szemszögéből láthattunk rá az egyházon belüli pedofília problémájára (Agnus Dei); a beszédes című, Akik megbánták című filmben idősödő transzvesztiták történetei elevenedtek meg; a radioaktív szennyezés hatásait vizsgálta az Atom mindörökké; az árvaság kérdéskörével foglalkozott az Elérhetetlen; egy zsidó származású lengyel katolikus pap kálváriáját követhettük Izraelbe Hasadás címmel, végül a Utah állambeli radikális mormon családok megszökött gyerekeivel utazhattunk A kárhozat gyermekeiben. A 90-es évek balkáni háborújáról szóló munkák külön szekciót kaptak (A három katona, Kihallgatás, Jó férjem, drága uram). A valóban gyanúsan ritkán emlegetett, alig feldolgozott konfliktussal kapcsolatos kíváncsiságunk azonban ezúttal is alig enyhült, mert a filmek kevés egykori képi anyagból dolgoztak. A rég- illetve közelmúlt képei iránti szomjunkat a Hitelesség: archív képek és a dokumentumfilm szekció enyhítette. Az algériai csata, a román rendszerváltás, a guatemalai polgárháború, az Eichmann-per, a szovjet űrhajózás története átélhető közelségbe került.
Ha valaki csak a felsoroltakból összeállított filmcsokrot tekintette meg – hiába a kirándulás messzi égtájakra térben és időben –, még semmit sem látott, mert kihagyta a fesztivál legnagyobb attrakcióját: Helena Trestikova cseh dokumentumfilm-rendező munkáit. A bemutatott filmek soha nem látott egyszerűséggel mesélnek az emberi sors és az emberi psziché mélységeiről. A nálunk alig ismert alkotó hazájában és világszerte jegyzett, sokszor díjazott, számon tartott művész. Csehországban még kulturális miniszter is volt 2007-ben, majd amikor nem tudta elfogadni a miniszterelnök nyomását annak érdekében, hogy kit nevezzen ki helyettesévé, lemondott. 

A majd’ harminc filmből álló életműből a szervezők retrospektív vetítéssorozat keretében öt átütő erejű alkotást mutattak be. A rendezőnő pályája a nyolcvanas évek elején ívelt fel, amikor hat fiatal házaspár életének hét évet felölelő időszakát mutatta be egy tévésorozat keretében. Húsz év múlva kamerájával visszatért egykori alanyaihoz, ezekből a felvételekből volt látható két összeállítás, Házassági történetek 20 évvel később címmel. Trestikova egyedülálló technikával dolgozik: szereplői életét évekig, néha évtizedekig követi, ezért az így létrejövő végtermék semmihez sem hasonlítható élményt nyújt. A prostituált, drogos Katka mindennapjaiból 11 évet látunk, a fiatalkorú bűnözőről, Rene-ről szóló filmje húsz évet mutat be, az egyszerű, depresszióval küszködő cseh nő, Marcella életéből huszonöt év pereg le a szemünk előtt mindössze nyolcvan perc leforgása alatt. Szereplői életfelfogása a 80-as évek állóvize után, a rendszerváltás utáni korai években kivétel nélkül optimizmusba fordul, de mire az Európai Unióba való belépésre kerül a sor, már mindenki kiábrándult, kilókkal, függőségekkel, mentális és fizikai betegségekkel küzd. A képsorokban fájdalmasan ismerős világ köszön vissza, de a gyorsított felvételen, ahogy a szereplők élete egyre inkább tönkremegy, úgy válik egyre fontosabbá a remény.
A fesztivál programjába beválogatott művek, legyenek bármennyire képtelenek, mégis különösen tanulságosak: miközben itthon a 310 forintos euró-árfolyamon szörnyülködünk, a világ – igaz, a média által kevésbé bemutatott – nagyobbik része az éhezés mindennapos élményével szembesül. A mustra elnevezése kissé csalóka, amennyiben túlélni nem emberi jogi kérdés.
 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek