A játék már a megérkezéskor kezdetét veszi: a színházjegyért cserébe kék karszalagot kapnak a kicsik, levesszük a cipőnket – mintha csak hazaérnénk -, sőt a bátrabbak a játszótérbe lépés előtt belekapaszkodhatnak a mesemondó lány (Szabó Réka) hatalmas szoknyájába. Szó sincs gyerekszínházi „közönségnevelésről”, a színházi formák, klisék elfogadtatásáról, épp ellenkezőleg: a szülők egy részének elvárásaival („Hol van itt a színpad?”) is szembemenve a (szín)játék örömében részesülhetnek, akik elmennek a Tünet Együttes óvodásoknak szóló interaktív meseszínházába.
A terembe lépve magunk is szereplőkké válunk, a teljes teret betöltve a földön szerteszét alvó szereplőket, Kucokfalva lakóit a gyerekek ébresztgetik: ki-ki a maga módján, s nyilván az otthonról hozottakból táplálkozva szelíd simogatással, csiklandozással, vagy épp párnával csépelve-kiabálva. A még nem túl otthonosan mozgó apróságokat kissé feszengő szüleik veszik körbe – nem világos, nekünk, túlkorosoknak jutott-e hely a színlapon, vagy a kulisszákba simulva illene kivárnunk, míg a kék szalagot viselő szereplők játszanak. (A jegyviszonyok – teljes árú gyerekjegy, kedvezményes „kísérőjegy” – csak erősítik kívülállásunkat.) A szülők döntése, választott viselkedése (mely a gyerekké változástól és a játékba való önfeledt bekapcsolódástól a gyerek folytonos irányításán, terelgetésén át a laza mobilos csevegésig terjed) alighanem megérne egy pszichológiai elemzést, ám most maradjunk a Kucok gyerekvilágánál.
 Jelenetek az előadásból |
Az ébredező szereplőkkel, pontosabban játékmesterekkel, vagyis a távirányítóval mozgatható robottal, a hosszúfarkú házisárkány-lánnyal és a folytonosan össze-összecsukló rongybabával együtt indulnak a gyerkőcök a gyönyörűszép vöröshajú királykisasszony nyomába. A keresésben segít a hórihorgas egyszemű óriás is, aki átvezeti a gyerekeket az összes mesebeli akadályon: barlangon és csiki-kapun, erdőn és tűzön. Minden mesebeli próba a gyerekek fantáziája és mozgása által lesz az, ami: nem díszletek, hanem a „játszók” az együttes tagjai, saját testükből hozzák létre a mesebeli próbatételek helyszíneit. A gyerkőcök hamar elfogadják a nemrég még idegen mesefigurák társaságát, és a játék dramaturgiai fordulópontjához érve magától értetődően bújnak be a játéktér két oldalán felállított két alacsony, sátorféle kucokba, hogy megtanulják a kucokdalt, mely segít előcsalogatni az elvarázsolt királykisasszonyt.
Nem történik semmi különös, nincs bonyolult meseszövés, kimódolt díszlet, csak egy kucok, ahol együtt játszunk, együtt énekelünk. És van még persze néhány barátságos jelmezbe bújtatott fantázia-szülte mesefigura, aki hisz abban, hogy együtt sikerül majd megtalálni az elveszett királykisasszonyt és elűzni a gonosz lidérceket. Figyelemre méltó, ahogyan a közös játék, a szabad mozgás lehetősége, az együttes cselekvés révén háromnegyed óra alatt visszaszorul az agresszió. A lidérceket a többség nem ordítva, párnát dobálva, hanem a mesebeli csodatévő puszit dobálva győzi le! A sok kaland után pedig együtt vigadhat mindenki, míg csak Kucokfalva lakói ismét mély álomba nem merülnek, s a vendégszereplőket ki nem tessékeli a mesemondólány a teremből.
 Fotó: Puskel Zsolt – PORT.hu |
Nem a színházi élményt, mint inkább a modern játszóház és a hosszú, sötét téli délutánok hagyományos népi meseszíntereit idézi a Tünet Együttes produkciója, melynek nem nézői, hanem alkotó részesei a gyerekek. Az óvodáskorúak élményvilágának, valóságról alkotott képének, érzelmi világának nagyon is megfelelő formában, a Tünet Együttestől megszokott puritán, ezúttal természetes anyagokkal berendezett térben játszódó laza jelenetfüzérhez szabadon, saját kreativitásukat kiélve, a mozgásban, az érintésben rejlő lehetőségeket kipróbálva, átélve kapcsolódhatnak résztvevő színjátszótársként a gyerekek.
Barátságos jelmezekbe bújtatott, a gyerekekre odafigyelő játszótársak, valódi hangszerek, eleven zenészek, emberi hangok és emberi léptékek. A közös cselekvés, az együttlét öröme határozza meg az előadás hangulatát. Fontos lenne, hogy minél több családban, óvodában, de még az elemi iskolában is érezhető legyen a kucok melege.