Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

MRS. TÖKÉLETES

Csak tudnám, hogy csinálja
2011. szept. 29.
És Isten megteremté a nőt 1956-ban, hogy Brigitte Bardot alakjában természetes érzékiséggel őrjítse meg a férfiakat. A nőt Hollywood emancipálja, hogy helyreállítsa a világ rendjét, melyben nem csak a férfiak vágyakoznak ama titokzatos tárgyra. KŐHEGYI ILONA ÍRÁSA.

Ma már a nők is vágyakoznak, méghozzá a sikeres üzletasszony, a csodálatos anya, a szexi feleség tökéletesen összehangolt szerepkörére.

 

A Csak tudnám, hogy csinálja című legújabb amerikai romantikus vígjáték éppen erről a vágyott tökéletes tárgyról zeng dicshimnuszt. Adva van egy jó eszű befektetési tanácsadó, két édes gyermekkel, egy megértő férjjel és egy workaholic asszisztenssel. Ő Kate (Sarah Jessica Parker), aki csodálatos módon zsonglőrködik az egymással szinte összeegyeztethetetlen feladatokkal. Éppen ezért a dolgozó barátok csodálják, a karrierjüket feladó, otthonülő és az ebből fakadó frusztrációjukat edzőteremben levezető „anyaszörnyek” pedig irigylik.

 

Sarah Jessica Parker
Sarah Jessica Parker

De persze probléma nélkül nem lehetne film. Pedig van: ennek ékes bizonyítéka eme cikk és a mától megváltozott moziműsor. Szóval probléma is van, csak nem ott, ahol gondolnánk. Ugyanis Kate valóban csodálatos anya, feleség, munkaerő, aki valóban mindent megold, és akiről egy játékfilm hosszúságú reklámfilm készült. Ahogy a reklámfilmekben szokott lenni, az üzenet többször elhangzik, hogy alaposan beépüljön a néző tudatalattijába. Tehát legalább tízszer elhangzik a film elején a Csak tudnám, hogy csinálja szlogen, hogy a néző „tudattalanul” megfogalmazhassa önmagában ezt a kérdést, és kíváncsivá váljon a végeredményre vagy legalább a következő nyolcvan percre.

A Mrs. Tökéletes Nőt bemutató reklámfilmben életképeket láthatunk Kate önfeledten vidám világából, hiszen a kínos helyzetek pusztán a nézők szórakoztatására vannak, a konfliktusok pedig az érvek felsorakoztatására. Ezeket a kis epizódokat beszélőfejek tagolják, mint a Szex és New York közvéleménykutatós részeiben, hogy a problémát még több oldalról mutassák be, ezzel növelve annak plasztikusságát. És persze megint a problémánál vagyunk, melynek megértése, felfogása e film láttán kicsit nehéz. Amennyiben arra figyelek, hogy ezek a bizonyos beszélőfejek mit mondanak, az a gyanúm támad, hogy a film a család és/vagy karrier ősi problematikáját igyekszik tematizálni. Ha viszont az életképeket nézem, akkor nem látom a beszélőfejek által felvázolt problémát, hiszen Kate valóban mindent megold.

Sarah Jessica Parker és Pierce Brosnan
Sarah Jessica Parker és Pierce Brosnan

Jóval a vége főcím után támad egy olyan hülye érzése az embernek, hogy egy hálaadáskor történt konfliktus, egy váratlanul előrehozott megbeszélés miatt elmaradt hóemberépítés a gyerekekkel – ez lenne az a kataklizma, amely valamiféle görög tragédiai mélységet hivatott adni ennek a hollywoodi terméknek. A film nézésekor ez még csöppet sem tűnt fel. Nem is tűnhetett, hiszen elfelejtették megírni a történetet, és elfelejtettek szereplőket írni bele. Pedig a forgatókönyvet nem más jegyzi, mint Az ördög Pradát visel című film írója, Aline Brosh McKenna. Ráadásul egy bestseller könyv az alap, Allison Pearson tollából és élményanyagából. Vagyis minden adva volt az elején, és az indulást Hollywood szokásaihoz híven tuti befutó színészekkel is megalapozták. Bár a fő attrakció maga Sarah Jessica Parker, aki ugyan Carrie Bradshaw-s 100%-kal teljesít, ezúttal Bostonban két gyermekes családanyaként, de azért tettek mellé még két, női szívet megdobogtató sztárt, Greg Kinnear és Pierce Brosnan személyében, hogy a női közönség vágyakozása még fokozottabb legyen. Hogy ne csupán Mrs. Tökéletes keltse fel az érdeklődésüket, hanem a két férfi sztár sármja is. Ám hiába sztárok és hiába sármosak, a papírmasészerű figurákba még ők sem tudtak jellemet varázsolni.

Sarah Jessica Parker és Greg Kinnear. Forrás: port.hu
Sarah Jessica Parker és Greg Kinnear (A képek forrása: PORT.hu)

Mindezek ellenére a filmmel kapcsolatban nem az a legbosszantóbb, hogy valójában nincs film. Mert – és ez valóban káprázatos – történet és jellemek nélkül is képesek voltak az alkotók összerakni egy nézhető mozit. Amitől ugyan nem váltódik meg a néző, és egyetlen pillanatra sem dereng föl az élet nagy misztériuma, de legalább néhányszor jót nevet. És nem is az a legbosszantóbb, hogy a film szerint valóban lehet így zsonglőrködni az életben minden nagyobb veszély vagy veszteség nélkül – ki tudja, lehet, hogy valakinek sikerül. Hanem az bosszantó igazán, hogy az alkotók csak ennyit gondolnak a nőkről. Beérik a klisékkel, a legelcsépeltebb sztereotípiákkal, amit ráadásul nemcsak megmutat, hanem el is mondanak. Nehogy valaki lemaradjon a XXI. századi nőiség alapvető szentenciájáról: a munkám és a családom nélkül nem vagyok az, aki vagyok.

Ilyesmit csak egy olyan nő mond, akinek nincs jelleme, egyénisége, története, célja, aki nem mérlegel, nem hoz döntéseket, nem állít sorrendet. Aki nem él, hanem csak szerepet játszik egy jól fizetett hollywoodi produkcióban.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek