A gazdagságában és változatosságában is reneszánszát élő hazai gyermekkönyv-piac igazán büszke lehet az eredeti művek széles spektrumára. Igaz, a legtöbb esetben ezek a munkák lapozható műalkotások, amelyek gyakran nem a tulajdonképpeni célcsoport, hanem a szülők kedvére próbálnak tenni, akik elsősorban igényes, minőségi kiadványokkal szeretik ellátni gyermekeik mesepolcait. Az ilyen stratégiákat választó munkák azok, amelyek gyakran csak később, a gyakori, ismétlődő lapozgatások és mesélések során válnak apró olvasóik kedvenceivé – vagyis inkább a rutin, mint a kezdeti varázslat okán. Ez természetesen nem baj, hiszen egy gazdag gyermekkönyvtárnak csak előnyére válik, ha a legváltozatosabb titkokat és meglepetéseket rejtő kötetek töltik meg.

Az 1971-ben útjára indult Mr. Men sorozat klasszikus kiadása összesen negyvennyolc olyan karaktert számlál, akiket a leglátványosabban megnyilvánuló tulajdonságuk alapján nevezett el a szerző, Roger Hargreaves. Eredetileg a fia kérdésére válaszolva („Apu, hogy néz ki a csiki?”) alkotta meg Mr. Tickle hosszúkarú figuráját, akit aztán egy sor más kedves gömböc-alak követett. A Mr. Valakiket hamarosan a Little Miss Valakik is követték, és látványos tulajdonságokkal rendelkező karaktereikkel benépesítették a végtelenül egyszerű, vastag vonalrajzokkal ábrázolt, filctollal színezett világot. 

Az apró kötetek szereplőit F. Nagy Piroska szólaltatja meg magyarul, akinek feltehetően a címadással gyűlt meg a legnagyobb baja, hiszen a füzetek belső tartalmát tekintve zseniálisan adja vissza az eredeti angol szövegek közvetlenségét és barátságos, kortalan humorát. Ami azonban láthatóan fejtörést okozott, az épp a karakterek helyes és jól működő magyar elnevezése lehetett. Mintha a magyar kiadók attól tartottak volna, hogy az eredeti Mr. és Little Miss előtagok nélkül nehéz lesz majd a magyar fordítást az eredeti angollal árukapcsolni.

Így az a furcsa helyzet állt elő, hogy Magas Úr vagy Csintalan Kisasszony a borítón Mr. Magas-ként vagy Miss Csintalan-ként szerepel, a szövegben azonban mégis az ‘úr’ és ‘kisasszony’ utótagú magyar megfelelők szerepelnek. Ez a megoldás ellentmondásos, hiszen ugyanezek simán elfértek volna a borítón is. Egyrészt a magyar fordítás sem stiláris, sem egyéb tartalmi okok miatt nem szenvedett volna hiányt, másrészt pedig, amennyiben egy nemzetközileg homogén és jól felismerhető arculat megtartására törekedtek volna, úgy az sem sérült volna különösebben, hiszen a füzetek sablonmérete és a borító tipográfiája ettől még igazodhatna a klasszikus kiadáshoz. Így viszont némi stiláris törés érezhető a borítón szereplő cím és a tartalom között, amit már nemigen lehet tompítani. Feltétlen hozzá kell tennünk azonban, hogy a fordításkritikai szőrszálhasogatás mellett nagyítóval sem lehetne semmi kivetnivalót találni a könyvekben, amelyek hazai terjesztési jogával minden bizonnyal jó lóra tett az Agave Kiadó.

A Mr. Men sorozat jelenleg elérhető nyolc rövid története Magas Úrról, Csintalan Kisasszonyról, Napsugár Kisasszonyról, Parancs Kisasszonyról, Boldog Úrról, Fecsegő Kisasszonyról, Bumm Úrról és Falánk Úrról szólnak. Vannak köztük olyanok, akiket rossz tulajdonságuk alapján ismerünk meg, és történetük végére vagy megszabadulnak tőle, vagy megtanulják jóra használni. Olyan is akad, például szegény Bumm Úr, akinek csak gyógyíthatatlan pechje van, viszont megtalálja a szerencsétlenségéhez passzoló legjobb állást. Fecsegő Kisasszony is épp a munkakeresés során találja meg azt a hivatást, ahol állandó fecsegése nem hogy nem zavar senkit, de egyenesen létfontosságú. A jó tulajdonságokkal renelkező karakterek általában másoknak segítenek, míg a fizikailag különleges tulajdonságokkal rendelkezők, amilyen pl. Magas Úr, megtanulják elfogadni és szeretni azt, ahogyan kilógnak a sorból.

Mindeközben a szereplők jellemrajza és a történetek egy pillanatig sem válnak didaktikussá vagy sablonossá. Így lehet, hogy a füzetek szinte kortalan kikapcsolódást nyújthatnak, hiszen könnyed humoruk és közvetlenségük a felolvasó szülők, a páréves hallgatóság, sőt még a kisiskolás korba lépő, önállóan olvasni tudó könyvfalók célcsoportját is eltrafálja, olyan mélyen rögzülő, kultuszteremtő módon, amely aztán egy egész életre kihat. Ezek a figurák ugyanis éppen annyira képesek ragaszkodást és kötődést kiváltani, mint néhány jobban sikerült Disney-karakter, vagy a Garfield-hoz hasonló képregényhősök – hiszen együtt van bennük minden.

A layoutban az egyszerűen és könnyedén adaptálható, letisztult tipográfia logószerű mágnesként működő karakterológiával párosul. Miközben az alakok bárhol, bármikor, bárki által néhány vonal megrajzolásával reprodukálhatók, mégis képesek megőrizni egyediségüket. A kultuszteremtő külcsín azonban semmire sem menne anélkül a bájos nyelvezet és történetmesélés nélkül, amely egy pillanatra sem veszíti el könnyedségét, és – szerencsére – hírből sem ismeri a modorosság, a didaxis vagy egyéb szándékoktól övezett retorikai csapdák járatait. F. Nagy Piroska magyar fordítása tökéletesen alkalmazkodik az angol eredetihez, így reményeink szerint a sorozat nagyon gyorsan utat talál a magyar gyerekekhez. Kétéves házi tesztalanyunknál legalábbis a könyvhét óta működik a rajongás-katalizátor!