Tompa Andrea, Sirató Ildikó, Gáspár Máté, Szabó György – három évre szóló kinevezésük ellenére sem az író-kritikus, sem a színháztörténész, sem a színházi menedzser, sem a Trafó igazgatója nem bíráskodik idén az ún. VI. kategória, összesen közel 800 millió forintos keretösszegű pályázatának döntéseikor, miután az ügygazda Nemzeti Erőforrás Minisztérium (NEFMI) nem tart igényt a továbbiakban a szakemberek munkájára. A sajátosan fanyar mellékízt az adja a történetnek, hogy az érintettek a május 6-án nyilvánosságra került pályázati kiírásból értesültek mellőzésükről, mivel a dokumentum a kurátorok nevét is tartalmazza – csakhogy ebből épp az derült ki, hogy a korábbi grémium négy tagját egyszerűen lecserélték mindenféle indoklás, illetve előzetes tájékoztatás nélkül. „Énnekem Ceausescu országában a 80-as évek végén adatott megtapasztalnom, milyen amikor az újság hallgatással közöl valamit: hogy például megszűnt a magyar nyelvű iskolám. Nem az épületet bontották le persze – bár nyilván jól esett volna a néhány száz éves épületeknek nekimenni buldózerrel –, csupán nem indítottak többé benne magyar osztályt, így folyt az elrománosítás. Az újságban megjelent az iskolák jegyzéke, s a mienk nem volt benne” – ez a keserű emlék jutott eszébe Tompa Andreának a döntést követően, aki – mint nyílt levelében írja – társaival közösen 2009 óta tartó munkájáért sem honort, de még szerződést sem kapott a minisztériumból, azaz az előző kulturális kormányzat slendriánsága miatt az újnak már nem is kellett felbontania velük semmit. (Az eset villanásnyi ízelítőt ad abból a fáradt bürokráciából, amelyre maga Szőcs Géza államtitkár is panaszkodik.)
 A Közép-Európa Táncszínház és a Gergye Krisztián Társulat közös produkciója: T.E.S.T. II. |
Visszatérve a kiíráshoz: nemcsak a kuratóriumi tagok névsora változott meg, de a támogatás elosztásának rendszere is, mégpedig jelentősen. A két módosítás pedig máris összehozott a Merlin nagytermében május 12-én délelőtt majd százötven embert; jelent ott meg színész, rendező, igazgató, író és zsurnaliszta szép számmal, külön asztalt kapott a minisztérium, hátha tisztázni lehet a döntés okait, ám mind Szőcs Géza államtitkár, mind helyettese, Hammerstein Judit, valamint Elekes Botond kabinetfőnök is távol maradtak, mivel a gyorsan jött szimpózium időpontjára már hetekkel ezelőtt programot szerveztek. A Revizor mindazonáltal nem maradt minisztériumi válaszok nélkül: ezekből kiolvasható, hogy a minisztériumban elsősorban a táncosok érveit méltányolták, míg a kuratóriumokban a folytonosság fenntartása mellett határozottan új időszámítást akartak kezdeni.
Román Sándor revansa, avagy létezik-e táncos lobbi?
A megváltozott kuratóriumi névsor azonban már csak „hab volt a tortán” a pályázati kiírás végén; aki eddig eljutott az olvasásban, az láthatta, hogy tavalyhoz képest komoly hangsúlyeltolódás tapasztalható a támogatási arányokban: amíg 2010-ben a rendelkezésre álló – zárolás előtti – 1,4 milliárd forintból a kuratórium 28,5 százalékot (346 millió) a táncos szervezeteknek, a színházi csapatoknak 34 százalékot (412 millió), a befogadó intézeteknek 37,5 százalékot (456 millió) osztott, addig idén – egyrészt szétválasztották a két kuratóriumot, külön a színházit és a táncost – már előre meghatározták, mennyiről dönthetnek a régi-új kurátorok: 280 milliót kapnak majd a táncosok, és 250 milliót a független színházi gruppok. (Ez százalékban annyit tesz, hogy a táncosok támogatását 35 százalékra tornászták fel, míg a színházakét 31 százalékra csökkentették, a befogadó helyszíneké pedig 37,5 százalékról szintén 31-re esett vissza.) „A hatályos törvényi feltételek miatt valamennyi nem állami fenntartású professzionális táncművészeti szervezet (a Győri Baletten kívül, amely a III. kategóriába regisztrált) a VI. kategóriába került, miközben a színházi terület számára az I., II., IV. és V. kategória áll rendelkezésre a differenciált támogatásra, a VI. kategórián kívül. A magyar táncművészet legjelentősebb, az I. és a II. kategóriába sorolt színházakkal művészeti szempontból azonos értékű szereplői gyakorlatilag maradványelv alapján kerültek a VI. kategóriába. Emiatt kellett a VI. kategória pályázati kiírásában orvosolni a szakmailag vállalhatatlan helyzetet. Azt gondoljuk, hogy a magyar táncművészet világszintű elismertsége mindenképpen indokolttá teszi a költségvetés lehetőségei szerint nyújtott markánsabb támogatásokat” – indokolták lapunk megkeresésére a változtatás okait a minisztériumban.
 Román Sándor és az Experidance előadása: Esszencia |
Eközben a pályázat előre nevesít nyolc kiemelt tánctársulatot is, amelyek 20 és 35 millió forintnyi támogatást kaphatnak: a vegyes felvágottra hasonlító felsorolásban épp úgy megtalálható a Román Sándor-féle ExperiDance, mint Bozsik Yvette-ék, a Markó Iván-féle Magyar Fesztivál Balett, Frenák Pálék, Horváth Csabáék, az Artus (Goda Gábor társulata) vagy a Juronics Tamás-féle Kortárs Balettért, illetve a Közép-Európa Táncszínház. „Ezek az együttesek azok, amelyek az elmúlt évben 20 millió forint feletti támogatásban részesültek. Másrészt ez csak egy elvi lehetőség, az idei támogatások konkrét mértékéről a kuratórium a benyújtott programok és a hozzá tartozó költségvetések alapján hozza majd meg a döntését” – így válaszolt a NEFMI, amikor a kiemelés miértjéről érdeklődtünk. Itt jegyezzük meg: tévednek az illetékesek, ugyanis Románék tavaly nem kaptak minisztériumi keretből egy fillért se.
Találgatásokra adhatott okot, hogy a jobboldali elkötelezettségét sohasem titkoló, nemrégiben Újlipótváros szélén tábort verő Román Sándor show-színháza vajon mire fel kapott kiemelt minősítés egy művészcsapatokat tartalmazó felsorolásban, akárcsak a támogatási arányok eltolódása. Schilling Árpád, a csütörtöki rendezvény moderátora ezzel kapcsolatban kérdést tett fel: „Kinek a megbízásából járt el a Táncszövetség, amikor nyomást gyakorolt az államtitkárra, a támogatások belső arányának megváltoztatása érdekében?”
„Sem cáfolni, sem megerősíteni nem tudom, hogy a hazai táncélet képviselői jártak-e be a minisztériumba ügyeket képviselni, azaz lobbizni” – jelentette ki megkeresésünkre Mihályi Gábor, a Magyar Táncművészek Szövetsége pénteken leköszönő elnöke, aki éppen próbált a megbeszélés időpontjában, így nem tudott a kérdésre a helyszínen reagálni. Egyúttal sietett megjegyezni: véleménye nem képviseli a szövetség egészét, hiszen nagyon eltérő, egymást olykor kizáró álláspontok fogalmazódtak meg az elmúlt napokban a céhen belül is ez ügyben, miközben „eluralkodott egy olyan nyelv, amely eddig szokatlan volt a hazai táncéletben”. (A Merlinben például Goda Gábor a kiírás módszerétől – noha az Artus kedvezményezettje a kiemelés visszaállításának – elhatárolódott, mert nem értett azzal egyet, hogy a változtatások során kizárólag „táncos érdekek érvényesültek”. Egy másik táncos kolléga – amúgy a Táncszövetségben szintén tisztségviselő – pedig arról elmélkedett hangosan, hogy Markó Iván vajon mire költi majd azt a sok milliót, melyet jóformán előre odaadnak neki.) Mihályi eközben leszögezi: üdvözli a táncosok szempontjából kedvező döntést, miközben sajnálja, hogy a számukra átcsoportosított összeg a színházaktól lett elvonva, de úgy véli, irreális az a felé irányuló elvárás, hogy tiltakozzon, amiért az aktuális kormányzat kicsit jobban bánik a táncművészettel, mint a korábbi. „Gyalázatos fizetésből tengődik sok-sok táncos, a közalkalmazotti bérszint lassan már jónak számít, ami szégyen.”
 A Tünet Együttes előadása: Nincs ott semmi – avagy alszanak-e nappal az álmok |
Mihályi egyébként az Előadóművészeti Tanács (EAT) Tánckollégiumának tagjaként már korábban találkozott azzal a tervezettel, amely át akarta alakítani a VI. kategória pályáztatását, ugyanis a minisztérium még tavasszal megküldte nekik azt véleményezésre. „Egyet tudtunk érteni azzal a minisztériumi szándékkal, hogy szét kell választani a színházas és a táncos döntéseket. Ebben a tervezetben már 280 milliót irányoztak elő a táncosoknak, ezt a színházi tagokkal kompromisszumot kötve levittük 250-re, és így küldtük vissza a javaslatunkat. A Tánckollégium véleményét viszont figyelmen kívül hagyták, a támogatást visszaállították az eredeti szintre. Javasoltuk, hogy maradjanak a korábbi kurátorok, de ezen is változtattak” – mondja. A kiemeltek listája is ott volt a tervezetben, amelyben már szerepelt a Román Sándor-féle ExperiDance is. „Ezzel szemben mi azt javasoltuk, hogy ne nevesítsük előre az együtteseket, bízzuk a döntést a szakmai kuratóriumra. A minisztérium végül ebben is másképp döntött.”
 HOPPart Társulat: Chicago |
A NEFMI-ben úgy vélik, azért is kellett változtatni, mert 2010-ben „a VI. kategória megítélt támogatásaival kapcsolatban a magyar táncművészet szereplőinek többsége elégedetlenségét fejezte ki”, ez nyilván összefüggésben volt azzal, hogy a tavalyi kuratórium tagok közül „csupán két érdemi táncos szakértő” volt. „A tavalyi eredményhirdetést követően a magyar táncművészet legjelentősebb érdekképviseleti szervezete, a Magyar Táncművészek Szövetsége szakmai párbeszédet kezdeményezett a kulturális államtitkársággal a helyzet orvoslása érdekében. Méltányolva a táncművészeti szakma elvárásait és igényeit, a minisztérium ebben az évben különválasztotta (azaz külön pályázati altémaként hirdette meg) a VI. kategóriába sorolt táncművészeti intézmények és színházak pályázatait” – így az indoklás.
Minisztériumi tévedés a táncos kuratóriumban
A régi-új kuratóriumokat úgy állították össze a minisztériumban, hogy a tagoknak „ne legyen olyan érdekeltségük, amely miatt a pályázatok elbírálása során az összeférhetetlenség gyanúja merülne fel velük szemben”. A négy fős táncos kuratóriumban továbbra is szerepel Hegedűs Sándor szakíró és Fodor Antal koreográfus, új viszont Mihályi Gábor és Kiss János. (Kérdésünkre a régiek leváltását nem indokolták külön.) Úgy tudjuk, az új tagok jelölésekor nem kérdezték meg az EAT kompetenseit, „nálam egy telefonhívás kapcsán vetődött fel az a lehetőség, hogy mint a VI. kategóriában nem érintett szakember, vállaljam el a kurátorságot. Erre gondolkozási időt kértem, és konzultáltam Kiss Jánossal is, akit szintén magánemberként kerestek meg. Ennek eredménye az lett, hogy látva a patthelyzetet, az együttesek érdekében – hogy a kiírás minél előbb megjelenjen – elvállaltam a felkérést” – így Mihályi.
 Stúdió K Színház: Rettentő görög vitéz |
A Merlinben azonban többeknek volt gondja az új kuratóriumokkal: Hudi László, a Független Színházak Szövetségének elnöke megnevezte például Fodor Antalt, aki – a rendező állítása, valamint az oktatási intézmény honlapja szerint – kuratóriumi tagként munkaviszonyban áll az egyik pályázóval, nevezetesen Bozsik Yvette-tel, miután a Magyar Táncművészeti Főiskola Koreográfusképző tanszékén Fodor Antal egyetemi tanári minőségében dolgozik, míg ugyanitt Bozsik Yvette tanszékvezető docens. A minisztérium viszont úgy tájékoztatott minket, hogy Fodort, mint „a Magyar Táncművészeti Főiskola Pedagógus- és Továbbképző Intézet igazgatóját” kérték fel.
„Ilyen intézet nincs a főiskolán. Fodor Antal pedig évek óta nem igazgató, jó ideje nyugdíjba vonult” – tudtuk meg az intézmény tanulmányi osztályán, ahogy azt is, hogy a koreográfus valóban a Bozsik Yvette által vezetett tanszéken dolgozik. Igaz, Fodornak egy, az interneten elérhető önéletrajzában legújabb kinevezésként tényleg a minisztérium által is hivatkozott poszt szerepel, csakhogy ezt az adatlapot láthatóan évek óta nem frissítették.
 Maladype: Lorenzaccio |
A korábbi, Hudi László által artikulált kritika kapcsán azonban meg kell jegyeznünk: Bozsik Yvette 2009 óta tanszékvezető, Fodor Antal is ettől az évtől kezdve kuratóriumi tag. Eddig ezt az átfedést nem tette szóvá senki, most viszont hirtelen baj lett a közös munkahely. A piszkálásból egyébként kijutott a színházi kuratóriumba újonnan beválasztott Regős Jánosnak is a „szkénés kapcsolatai” okán. A jelenlévő Regős azonban halkan megjegyezte: neki másfél éve nincs ráhatása a műegyetemi helyszín történéseire, így talán kevéssé indokolt nevének ilyen kontextusban történő emlegetése (a Szkéné-ügy kapcsán készült riportunk itt olvasható – a szerk.). A színházi kuratórium egyetlen „folytonos” tagja, Deme László viszont nem vállalta a további munkát – jelentette ki Regős egy telefonbeszélgetésre hivatkozva.
„Nekem egészen más a problémám a táncos kuratóriummal. Komolyan azt várják a Győri Balettet vezető Kiss Jánostól vagy a Fodor Antaltól, hogy eldöntsék, mi az a kortárs tánc?! Mihályi Gábor a Magyar Állami Népi Együttes művészeti vezetője, ő vajon mennyire van képben?” – summázott impulzívan a Merlin kávézójában egy érintett a Revizornak. A nagyteremben lefolytatott beszélgetésen mások azt vetették fel, hogy a most kinevezett kurátorok eddig nem követték feladatszerűen az évad táncelőadásait, ezért vajon hogy tudnak majd felelős véleményt alkotni olyan művészek pályázatáról, akik munkáját már rég, vagy egyáltalán nem látták. Ugyanakkor az egyik táncos kuratóriumi tag lapunknak azt mondta: „Teljesen világos, hogy a Román Sándorék művészi színvonalban nem említhetők egy lapon sem Frenákékkal, sem Horváthékkal. Nincsenek egy kategóriában, és nekünk a kuratóriumban ezt a kérdést kezelnünk kell. A kiírás feltételes módban fogalmaz – miszerint kiemelt támogatást kaphatnak –, én ezt tehát még nem értelmezem automatikus státusznak.”
A színházi szakma érdekei
 Pintér Béla Társulata: A démon gyermekei |
Ebben az országban „garanciák semmire sincsenek. Ezt mutatja a Pannon Várszínház esete is, amelynek törvényszerű működési támogatását egy képviselői indítvány nyomán egyszerűen átadták a Veszprémi Petőfi Sándor Színháznak. A parlament felülírhatja a kormány döntéseit, mondják erre” – ez volt Márta István reakciója Hudi Lászlónak arra a meglátásra, miszerint a független színházak kapcsán „komoly jogi helyzet” áll fenn, hiszen az előadóművészeti törvény pontosan kijelöli, hogy az egész színházi támogatáson belül hány százalékot kapnak a függetlenek, az eredetileg garantált 10 százalékos arány pedig folyamatosan sérül; ez a pályázati kiírás ennek a folyamatnak egy újabb állomása. Az idei, nettó értéken számolva összesen 237 és fél millió forint támogatás valóban drámai helyzetet idézhet elő, hiszen ez most arra lenne elég, hogy a tavalyi, zárolás előtti szinten tartsák a Stúdió K-t, Pintér Béláékat, a Szputnyikot, a Tünetet, a HOPPartot és a Maladypét, de akkor már nem jutna se a TÁP-nak, se a Hólyagcirkusznak, se a Természetes Vészek Kollektívának, ahogy a tucatnyi más pályázónak se (pl. Baltazár, Kerekasztal, Káva, Picaro). „A kuratórium arról fog vitatkozni, hogy melyik műhelyt húzzák le a színházi térképről” – prognosztizált Gáspár Máté korábbi elnök, aki éppen ezért még akkor se vállalta volna el a munkát ebben a lehetetlen helyzetben, ha erre felkérik (azaz nem cserélik le). Megjegyzésében utalt rá, hogy a korábbi osztatlan, táncos és színházi támogatásokról közösen döntő kuratóriumban – a teljes lista így nézett ki: Gáspár Máté, Deme László, Fodor Antal, Hegedűs Sándor, Sirató Ildikó, Szabó György, Tompa Andrea – akadt feszültség, mert „a táncos szakmát képviselő kollégák többsége nehezen tudta feldolgozni azt a helyzetet, hogy mások is döntsenek a táncos pénzekről, ne csak maguk”. Tompa Andrea az új kiírással kapcsolatban megjegyezte: „Alkotói pályák törhetnek ketté, mert teljesen dilettáns módon történt meg a két terület szétválasztása. Ezután Horváth Csabának és Szabó Rékának el kell dönteni, hogy melyik műfajban pályázik”, holott ők épp a két műfaj közti átjárást képviselik. Ráadásul – érvelt tovább – az újra megvágott független színházi szakma jelenti sok esetben a magyar színházművészet külföldi reprezentációját, ezért már önmagában is kevés a 10 százalékos szubvenció, amit ráadásul most arányosan még tovább csökkentettek.
A kuratóriumi arány a túloldalról azonban más fényben csillog. „Az a baj a színházasokkal, hogy ők a kezdettől fogva úgy tekintettek erre a kategóriára, hogy az csak az övék. Ez komoly tévedés a részükről, ami abból is fakadt, hogy túl sok mindent zsúfoltak ide: mozdulatművészek, prózai színészek, nevelési-fizikai-utca színház, kabaré, balett, tánc – ide pályázhattak mindazok, akik máshonnan kiszorultak. A pénzről pedig eddig egy olyan kuratórium döntött, amelyben egyértelműen túlsulyban voltak a színházi szakma képviselői. Vajon mit szóltak volna a színházasok egy fordított arányhoz? Most ez megváltozik, igen. Megértem, hogy ez nem tetszik nekik, de nekünk se tetszett, ami eddig volt. A VI. kategória különben egy gyűjtőkategória volt, komoly identitásproblémákkal. Ennek tünete volt a merlines beszélgetés is” – kommentált név nélkül egy tag a Táncszövetségből. A színházi kuratóriumba egyébként Regős János mellett bekerült Kozma András is, a debreceni Csokonai Színház dramaturgja, aki korábban Vidnyánszky Attila rendezőasszisztense is volt, ám egyelőre sok konkrétumot ő se tud, csak telefonon hívták fel – Kozma éppen ezért kért még egy levelet a feltételekről. Színházi kuratóriumi tag lett a balettművész diplomával rendelkező Kutszegi Csaba, a Színház folyóirat táncrovat-vezetője, a szinhaz.net felelős- és a tanckritika.hu szerkesztője – utóbbi esetében azt kifogásolták a Merlinben, hogy ő táncos szakíró, így a táncos lobbi lényegében a színházi kuratóriumba is betört, összességében pedig már 5-3 a táncos-színházi arány, amely így a korábbi évekhez képest fordít a képviseleti elosztáson. A négyfős színházi kuratóriumban egyelőre azonban csak hárman vannak, miután Deme László lemondott.
Döntéskényszer: elvek, vagy számlák?
 A Szputnyik társulata |
„Június 6-ig kell leadni a pályázatot, de fogalmam sincs, melyik kuratóriumhoz. Úgy tűnik, nem táncosként számolnak velünk, ami abszurd. A kiírásban úgy fogalmaztak, hogy táncosként eleve meg sem kaphatom a tavalyi támogatást, ráadásul színházi oldalon nehéz lesz érvényesülni, olyan sokan lesznek arra a kevés pénzre” – fakadt ki Szabó Réka, annak a Tünet Együttesnek a művészeti vezetője, amelyet a kettéválasztás komoly dilemma elé állít. „Eddig nem volt jelentősége, hogy az ember hova sorolta magát, mert egyetlen kuratórium döntött, és nem voltak meghatározva a belső arányok. A szétválasztást én visszalépésnek értékelem, hiszen az innovatív európai kortárs művészet éppen a határátlépésekről szól. Életben maradásunk érdekében most olyan dolgokról kell döntenünk, amelyek nincsenek összefüggésben azzal, hogy pontosan minek is valljuk magunkat. Könnyen elképzelhető, hogy éveket fogunk visszalépni a saját fejlődésünkben, ha nem kapunk megfelelő támogatást. Nem szeretnék vádaskodni, de a Tünet Együttes nem tagja a Táncszövetségnek, a kiírásban szereplő nyolc kiemeltből hat viszont igen.” (Ahogy Román Sándor és Markó Iván társulata szintén nem – a szerk.)
Nem a mostani finanszírozási átalakításnál élezték ki először minisztérumi eszközökkel a helyzetet a táncos és a színházi szakma között: a nol.hu írása szerint Szőcs Géza március 21-én vetette fel a parlamentben, hogy a Trafónak kellene állandó fedelet adnia Markó Iván társulatának és a Bozsik Yvette Társulatnak. Az ötlet nemcsak a felvetett párosítás miatt tűnt meglehetősen szürreálisnak, de gyakorlatilag is néhez lett volna két társulatot belköltöztetni egy olyan helyre, ahol csupán egy próbaterem található. Nem beszélve arról, hogy Trafót a fővárosi önkormányzat tartotta fenn a bejelentéskor és nem a minisztérium, amiképp az sem lehetett volna elhanyagolható szempont, hogy az intézmény éppúgy teret ad színházi, mint táncos (valamint zenés, és más műfajű) produkcióknak. Lett is adok-kapok a dologból: a Revizor kritikusának írására itt is többen reagáltak, míg Bozsik és Markó a Magyar Hírlapnak adott közös interjút, cáfolva azokat a feltételezéseket, miszerint tudtukkal és beleegyezésükkel osztotta volna meg terveit a nyilvánossággal Szőcs. Az eddigiekből mindenesetre úgy tűnik: a táncművészet sorsát egyre inkább szívén viseli az államtitkár. Kellemetlen mellékhatás, hogy ez csak mások kárára valósulhat meg.
A merlines rendezvény második része – ahol a sürgős teendőkről döntött a független színházi szakma – már nem volt nyilvános a sajtó számára; ez persze nem jelenti azt, hogy a Revizor ne érdeklődött volna a konzultáció eredményéről. „Két markáns álláspont fogalmazódott meg: álljunk ki az elveinkért, ha éhen döglünk, akkor is, vagy érjük be azzal a kicsivel, amit most adnak, és csináljuk tovább” – polarizálta a fölvetéseket utóbb az egyik színházas jelenlévő. Az első lehetőségnél konkrétan az merült fel, hogy az egész független színházi szakma bojkottálja a pályázatot, a lecserélt kuratóriumi tagok illetve a kiírás módja miatt. „Az a megállapodás született, hogy tíz napig nem pályázik senki. Megvárjuk, amíg az érintettek állást foglalnak, de megszólítjuk a kőszínházakat is. Azaz vagy Alceste, vagy Mása fog győzni. A kivonulás, vagy az >élni kell< igazsága.”