Jóllehet a cselekmény a Római Birodalom britanniai határvidékén játszódik valamikor a II. század sűrűjében, a film forgatásának pedig jelentős részben Magyarország tájai biztosították a festői hátteret, azért nem lehet vitás, A sas tőrőlmetszett amerikai történet, hamisítatlan amerikai tanulságokkal.
Merthogy szuperhatalomnak lenni nehéz és véres mesterség, a katonai beavatkozások irgalmatlan áldozatokat követelnek, a szimbólumokért érdemes hőssé válni, a fegyverbarátság szent, az idegen kultúrák egyszerre távoliak és tiszteletreméltóak, s végezetül a becsületért nem nagy ár vállalni a halált – mindez megannyi ismeretes amerikai toposz, még akkor is, ha a történet ezúttal tógában, légionárius vértezetben, illetőleg kelta testfestésekkel kipingálva lép elénk.
A Rosemary Sutcliff 1954-es történelmi kalandregényén alapuló film főhőse, Marcus Flavius Aquila (Channing Tatum) hatalmas terhet visel ifjú, ám kidolgozott vállain: atyjának alakulata el-, sőt odaveszett a barbárok földjén, s a csapat szent jelképét, az aranysast elbitorolta a kegyetlen ellen – nemzedékekre szégyenbe döntve ezzel az Aquilák famíliáját. Ennek a gyalázatnak a lemosására, vagyis a sas visszaszerzésére indul a fiatal, azonban érdemeiért máris nyugalmazott katonatiszt, oldalán az életéért hálás briton rabszolgával, Escával (Jamie Bell), s a kettejük közös küzdelme teszi ki a majd’ kétórás film döntő hányadát.
 Channing Tatum és Donald Sutherland |
Az expedíció előtt előbb persze még át kell esnünk az expozíción, ami részint magyar segéderők felbukkanására kínál alkalmat (mint például a gladiátor-porondmesterként arénába lépő Faragó András), részint megpihenteti a kamerát a nagybácsi szerepében kiálló ősz színész, Donald Sutherland megnemesült vonásain. S az úgynevezett peplum-filmek tradíciójának megfelelően, arra is lehetőséget teremt egyszersmind, hogy a történelmi bakik megszállott vadászai hódolhassanak tiszteletre méltó és egyúttal hiábavaló szenvedélyüknek. (Így a történetben kulcsszerepet játszó arénajelenet a le- és felfordított hüvelykujjak közkeletű tévedését ismétli el, immáron sokadjára.)
A főrész azonban már Hadrianus falán túl, a barbár törzsek félelmes világában játszódik, s a minden ízében szolid film ezen az idegen terepen sem hagyja el a kitaposott ösvényt. Egymás megismerésének és megértésének nehézségei, a harc egyszerre irtóztató és nagyszerű univerzuma, a vereségben is kiérdemelt hősiesség meg a győzelmet is befelhőző veszteségtudat – ezek az ismerős elemek szegélyezik Marcus és Esca útját. Nagy meglepetés tehát nem ér minket az Atli Örvarsson hangulatteremtő filmzenéjétől kísért kalandtúra során, ám komolyabb csalódás sem, hiszen A sas alkotói az első pillanattól nyílt kártyákkal játszanak. Ha sokszoros utánérzés is ez a film, hát az vesse rá az első követ, akinek ehhez a felismeréshez nem volt elegendő a plakát vagy a rövid ajánló látása.
 Channing Tatum (A képek forrása: PORT.hu) |
Komolyabb tétet innentől jószerint csak a két főszereplő játéka jelenthet, különösen miután Sutherland filmtörténeti árnyékot vető jelenlétével már nem (színésznők szereplésével pedig egyáltalán nem) számolhatunk. Nos, a marconaságában is érzékeny római törzstiszt, Marcus megszemélyesítője, a megvesztegetően jóvágású Channing Tatum egyelőre kevésnek tűnik egy ilyesforma szerep elhordására: mert ha férfiúi vonzerőt körvonalaz is a harmincéves színész, azért a játékerejéből és színészi eszköztárából egyelőre legfeljebb a drámai(bb) jelenetek átvészelésére futja, semmint a valódi szerepformálásra. Ezzel szemben Esca alakítója, Jamie Bell (akiben csak jó félóra múltán sikerült felismernünk a tíz évvel ezelőtti bájos Billy Elliotot) bravúrosan oldja meg feladatát. A makacs ellenszegülést és a fegyvertársi szövetséggé oldódó lekötelezettséget, a sajátjaitól való eltávolodást és a Rómával szemben táplált ellenérzések véglegességét, az életben maradáshoz szükséges színjátszást, s legfőként a barátság érzésének megerősödését, sőt elsődleges magatartásformáló tényezővé emelkedését mind ott lelhetjük a fiatal angol színész játékában, a fojtott haragot és a kutyahűséget egyaránt készségszinten megjelenítő vonásain.