Szabó Ábel: Timföldgyár (2008-2009), olaj, vászon, 150 x 220 cm |
A 2010-es válogatást továbbra is részeredménynek nevezi a Kogart Ház kiállításához kapcsolódó kiadvány, mivel a Kovács Gábor Alapítvány által 2007-ben indított műtárgyvásárlási projekt a következő két évben biztosan folytatódik, így a gyűjtemény is folyamatosan bővül. A válogatás szempontjairól, és magáról a vásárlásról is, a megalakulás óta egy művészeti zsűri dönt, mely az első évben kijelölte a gyűjtemény időbeli határait és a bővítés lehetséges irányait. Hogy pontosan mennyire szigorú a művészettörténészekből álló plénum, nem tudni, a kiállítás mindenesetre idén is bevallottan sokszínű.
A képzőművészeti életben klasszikusnak számító nevek mellett nagy számban tűnnek fel a fiatal művészgeneráció képviselői – ezért fordulhat elő, hogy a tárlaton 1956-ban és 2010-ben készült alkotásokat is találunk. A magyar állam mellett idén harmincöt vállalati támogató – az Alapítvány által előre meghatározott értékben, százmillió forinttal – segítette a műtárgyak megvásárlását, így hatvan alkotás kerülhetett a bővülő gyűjteménybe. A kiállítást nehezen lehetne koncepciózusnak nevezni, mivel a válogatás egy hosszabb távú célt szolgál, az adott évben vásárolt tárgyak ehhez képest gyakorlatilag önálló dimenziókban léteznek – a kiállítótéren belül is.
Az idei kiállításnak, amellett, hogy teret ad a hazai képzőművészeknek és megőrzi az értékesnek talált alkotásokat, további két fontos célja van: az Alapítvány három kiállító művésznek egy-egy millió forintos ösztöndíjat ad, amit külföldi tanulmányút formájában használhatnak fel. Másrészt pedig a megvásárolt műtárgyak közül tízet nyilvános jótékonysági árverésre bocsátottak. Az egyes műtárgyak nettó leütési árát azok a civil szervezetek kapják majd, melyek egy nyílt pályázaton már elnyerték az Alapítvány támogatását. Az egyes tételeket sorsolás útján párosították a szervezetekkel, és mind a tíz alapítvány, társaság és egyesület biztos lehet abban, hogy legalább félmillió forintos támogatáshoz jut, hiszen a Művészeti Alapítvány is részt vesz a március 24-i liciten.
Németh Marcell: Tájkép I. (2010), vaslemez, 50 x 200 x 0,4 cm |
A Kogart Ház két emeleti termében rendezték el azt a hatvan alkotást, melyet negyvenkét művész jegyez. A sorozatokként jegyzett alkotások egy részére igaz, hogy együtt vásárolták meg azokat – így például Papp Oszkár Formák I-IV. című 2008-as, vegyes technikájú műveit, vagy a kisteremben elhelyezett rézkarcokat, melyeket Kondor Béla, Prutkay Péter, Deim Pál és Szemethy Imre készítettek. Az utóbbi, önálló egység érdekessége, hogy itt található a 2010-es gyűjtemény egyik legrégebbi darabja, Kondor Béla 1956-os műve.
Feltűnően sok azonban az olyan mű, melyet egy-egy szériából ragadott ki a zsűri, akárcsak El Kazovszkij A részrehajló bálvány sorozatának első részét, vagy Illés Barna fotográfus „A Moszkva” című, light box technikával megjelenített képeit. Utóbbi fotók egyébként egy olyan blokkba kerültek, amely tematikus elrendezést mutat: a városi teret megjelenítő, társadalmilag érzékeny, viszonylag friss alkotások kerültek ide, amelyek között dominál a fotó mint médium, azon belül is a digitális print. Itt látható továbbá Németh Marcell Tájkép című installációja, melyet vaslemezekből készített, illetve Szabó Ábel két, realista olajfestménye.
Illés Barna: "A Moszkva" No.3. (2006), 80 x 100 cm (A képek forrása: KOGART Gyűjtemény) |
Az installációk sokszínűsége az alkalmazott technikákra és alapanyagokra is igaz: a hagyományosnak számító olajképek mellett szitanyomat, színezett beton, gipsz alapú szobor, festett fa, bronz és carrarai márványszobor, mázas kerámia, öntött üveg, lézerrel vágott szénacél és videoinstalláció is szerepel a bemutatott művek között. Néhány alkotás kifejezetten jól illeszkedik a Kogart kiállítóterébe: Vinczefy László Szalamandrák című festett fa installációja játékos módon a mennyezetről lóg lefelé, Gáspár György üvegművész rakétát formázó alkotását pedig természetes fény világítja meg, és teszi érdekessé a színes üveg felületét.
A gyűjtemény egyes darabjai kifejezetten groteszk és abszurd jelentésrétegekkel dolgoznak, mások csak a használt médium lehetőségeire vagy határaira játszanak rá. A felvonultatott művek túl eklektikusak ahhoz, hogy koherens tárlatként értelmezzük a Kogart Ház 2010-es válogatását. Az anyag befogadását nehezíti az is, hogy a falfelületeken sűrűn váltják egymást a különböző kontextusú alkotások. Inkább az alapítvány gesztusát kell értékelni, hiszen a gyűjtemény bővülését évről évre egy ingyenes kiállítás keretében követhetik nyomon a látogatók.
A kiállítás 2011. március 27-ig tekinthető meg.