Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

A FALOVACSKA TÚLSÓ OLDALA

Eugène Labiche–Marc Michel: Egy olasz szalmakalap / József Attila Színház
2011. márc. 13.
Infantilis dilinyó vagy monumentális idiotizmus? A pipacsos olasz szalmakalap az ősbemutató óta, kerek százhatvan éve eteti meg magát egy francia lóval és a mindenkori közönséggel. Nagyon tud valamit a nevettetésről. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Kádas József
Kádas József
Persze nem a szalmakalap, hanem akik játsszák, színre viszik Labiche-t. Szalmakalapul sem beszél mindenki. Zsótér Sándor rendező beszél. Nem ez a bohózati nyelvezet a színpadi anyanyelve, de mert kiválón ért shakespeare-ül, brechtül és máshogy, ebben is otthonos. A színészek pedig odaadóan, megfelelő nyelvtehetséggel végzik vele a leckéket, gyakorlatokat. Ki inkább makulátlan kötelességtudással, mint Vándor Éva (Clara), az exéhez férjhez menni vágyó kalaposnő, vagy Dányi Krisztián (Félix), akit háztartási alkalmazottként elfelejtettek bevenni a kalamajka sűrűjébe. Herczeg Adrienn-nek (Anais) a kalapját vesztett kikapós asszonyka, Gieler Csabának (Beauperthuis) az orránál és a kalapnál fogva vezethető férj, Csórics Balázsnak (Émile) a magyar tiszt módjára snájdig csábító főhadnagy szerepében akadnak kiejtési nehézségei, Adorjáni Bálint m.v. pedig ritkán kap labdát.
A törzsgárda azonban talpig Labiche-ban járja. Mindenki másképp, mindenki jól. Ömböli Pál (Bobin): mint egy bánatos fekete paca; de nagyon szeretne ráfolyni az épp ma férjhez menő kuzinjára, Hélène-re, akit Blaskó Borbála a ruhájában feledett tű szúrásától veszkődve alakít, s nem hagy kétséget: akárki lesz a férje, halálra fogja döfögetni jellegtelen szárazságával. Andrássy Máté (Vézinet) rendíthetetlen komédiai süketségének magyarázata, hogy a színész hórihorgas; a legmagasabbak egyike a hazai deszkákon. Aki ennyire fenn hordja a kobakját, nem hallhatja meg, ami egy-másfél méterrel lejjebb elhangzik. Krisztik Csaba (Nonancourt) fenyegető após, miközben külsőre öccse lehetne a vejének. Kabaré közeli biztos egyensúlyozása sokat köszönhet Benedek Mari az ő esetében is remek jelmezének, a népviseleti eklektika virágmintás vidékcsúfolásának. Nem általában a vidéknek, a népnek, a viseletnek jut ki a csipkelődésből, hanem a parlagiságnak, a buta fontoskodásnak – és a póriast a polgáriassal ügyetlenül keverő szabásnak –, amely városban (Párizsban és kültelkein) ugyanígy tenyészik, csak más ruha- és egyéb formákat ölt.
Krisztik Csaba és Blaskó Borbála
Krisztik Csaba és Blaskó Borbála
Fila Balázs (Tardiveau) hagyományosabb eszközökkel pepecselget a vénkisasszony agglegény az önzőségig magának való könyvelő-karakterén, Szabó Éva (Champigny báróné) egy gazdag pálya egészen más színészi eredményeit irányítja át ebbe a térségbe, Kádas József (Fadinard) elég mokány pasas ahhoz, hogy ne csak végigcsinálja, végig is konferálja saját vesszőfutását. Márkó Eszter, Jakus Szilvia, Blazsovszky Ákos egészíti ki a kompániát, melynek ringlispíljét Ungár Júlia dramaturg itt-ott túlspékelt fordítása forgatja, s Tallér Zsófia zenéjének szele is belekap.
A történetről nincs mit mondani, mivel nincs történet, illetve annyi van, hogy ihaj. A járadékból (mint kiderül: nem rosszul) élő Fadinard lova megeszi az ominózus szalmakalapot, mely egy pásztoróra-féleség idejére a liget valamely fájára akasztatott. A párocska, Anais és Émile, nyeregben érzi magát a bűnössel (nem a lóval: Fadinard-ral) szemben, a nej nem is mehetne haza ékes fejfedője nélkül, tehát beszállásolják magukat a főszereplőhöz, amíg az nem szerez egy ugyanolyan firenzei kalapot. Fadinard megpróbálkozik a majdnem lehetetlennel. Akcióját nehezíti, hogy pont ma van az esküvője, és a nyolc konflisra elegendő vidéki násznép, keveset sejtve, de erősen gyanakodva a fejlemények láttán, mindenhová vele tart. A dolgok nem mennek simán, miért is mennének. Kalapkereső emberünk rögvest a volt (kalapos) menyasszonyába botlik, aztán – például – énekművésznek nézik. Satöbbi. A megfelelő kalap onnan kerül elő, ahol kezdettől volt, s ahol a legkevésbé (vagy leginkább) lehetett.
E vígjáték attól szupervíg, hogy Labiche átejtette a ló túlsó oldalára. Ott is van működési felület a poénokhoz, de Zsótér még jobbat húzott, amikor az egész hóbelevancot a túloldalról visszahajította az innensőre. Az innenső lett a túl. (Valóban megesik, hogy ezt-azt a kulisszák fölött dobálnak, s egyet-kettőt lépve esetleg az kapja el, aki szerválta.) Túlzások nélkül ketyeg a túl. Ide már nem pofavágás kell, hanem fapofa. Nem letolt gatya, hanem elrejtett lábszár. Nem száztíz százalékos geg, hanem brahi. Hányadik hajításra akad fenn a kalap egy utcai lámpán? El sem kellene hajítani, de beleállnak. Amikor láttam, másodikra megvolt. Elsőre „vissza a feladónak” címzéssel megszabadultak attól a tárgytól, amelyért két órája folyt a verejték. 
Jelenetkép. Fotók: Puskel Zsolt (A képek forrása: PORT.hu)
Jelenetkép. Fotó: Puskel Zsolt – PORT.hu
A rendező a szinte dimenzió nélküli darabot két dimenzióba helyezte. Ambrus Mária díszlettervének szélesen elnyúló falait Miksa Bálint festette meg. Ajtó, ablak, kép mellett szék, kályha, pianínó is a falra pingálva. És a nyílászárók nem a helyükön, hanem váratlan vágatokban engedik ki-be a mértékkel kergetőzőket. Ha a színészek kipattintanak egy écát, a másikat a fal adja. Az emelhető falak rétegei a vége felé úgy állnak össze gúlában, mint az emeletes esküvői torta színes cukormázas, sokfigurás szintjei. Az első perctől az utolsóig minden készen áll az ünnepre – ezért is cipel magával Nonancourt egy mirtuszfácskát: a művirágipar elborzasztó remekét –, de se ok, se idő nem kínálkozik ünneplésre. A slusszpoén az esküvői fényképezkedés egy fintoros(-falas) változata.  
Zsótérnak és színészeinek sem lehet mindenre ötletük. Helyenként lomha a képletekbe beavató első rész, és ismételgető a fürgébb második. Kilencszáz nézőből harminc a szünetben hazamorogja magát. Nem tetszik nekik semmi. Az ottmaradó nyolcszázhetven közül harmincan jelt adnak hat nyílt színi tapsra. Tetszik nekik minden. Főleg a kalapevő ló – mely játékszer. Farúd a nyele, piros műanyag a feje. Színházszerető ló. A jobb jeleneteket a magasból szemléli. Ha tudna nyeríteni, időnként nyeríthetne is a nevetéstől. 
 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek