Új szelek fújnak a Kossuth- és a Széchenyi-díj körül
2011.02.28.

Amint az várható volt, nem sokat vacillált az újonnan felállt Kossuth- és Széchenyi-díj Bizottság: a múlt heti első ülésen nagyrészt már el is döntötték, hogy március 15-én kik lesznek az állami kitüntetettek a hazai művészeti illetve tudományos élet szereplői közül. NAGY GERGELY MIKLÓS RIPORTJA.

Politikai nyomás állítólag nem volt, a tagok mégis jórészt olyan témákban szavaztak, amelyekben szakmailag nem voltak kompetensek. Egyszerűbb és költséghatékonyabb – ez szerepelt az átalakítás indokaként abban a Semjén Zsolt által szignózott, január közepén kelt levélben, amelyet a korábbi Kossuth-, illetve a Széchenyi-díjat odaítélő bizottságok tagjai kaptak tájékoztatásul munkájuk végéről. Mint ismeretes, korábban egy huszonöt fős főbizottság határozott arról, hogy a tíz albizottság (biológiai és agrártudományi; építészeti, település- és területfejlesztési; irodalmi; képző-, fotó- és iparművészeti; műszaki alkalmazott tudományok, elektronikai és informatikai; orvostudományi; színház- és filmművészeti; társadalomtudományi; természettudományi; valamint zene- és táncművészeti testület) jelöltjei közül kit tart méltónak a legmagasabb állami kitüntetésekre. A korábbi főbizottság a miniszterelnök elnökletével az egyes albizottságok elnökeivel, valamint más tudósokkal és művészekkel együttműködve működött, és döntött, olykor szakmai, máskor kevésbé szakmai alapon. 

A Széchenyi-díj
A Széchenyi-díj
„Akkor van értelme az albizottságban végzett szakmai munkának, ha jó aránnyal tükröződik a főbizottság döntéseiben. Ez az arány nem volt kielégítő már a Horn-kormány idejében sem, s ezt nyilvánosan szóvá is tettem a Népszabadságban. Botrányossá azonban az Orbán-kormány első évében vált, amikor emlékeim szerint jelöléseinket egyáltalában nem vették figyelembe” – írta a Revizoron cikkében Radnóti Sándor esztéta, aki tavaly novemberben, a második Orbán-kormány alatt lemondott az irodalmi albizottság elnöki tisztségéről, mert – mint azt a távirati irodának eljuttatott közleményében írta az egyetemi professzor – a  különböző kormánypárti nyilatkozatok alapján feltételezhető egy olyan végső döntési gyakorlat, amikor „ellentétben az általam átlátható elmúlt két év gyakorlatával - szükségképp radikálisan figyelmen kívül hagyják az albizottság jelöléseit.”     

Tizenötből hét igen

A Magyar Közlönyben megjelent kormányrendeletből múlt kedden derült ki, hogy az újonnan megalakult Kossuth- és Széchenyi-díj Bizottságba tíz új tagot kért fel a miniszterelnök. Név szerint Bogsch Erik vegyészmérnököt, Eperjes Károly színművészt, Freund Tamás neurobiológust, Görömbei András irodalomtörténészt, Granasztói György történészt, Hámori József biológust - az első Orbán-kormány egykori nemzeti kulturális örökség miniszterét -, Palkovits Miklós orvost, ifj. Sánta Ferenc hegedűművészt, Szőcs Géza költőt, - a Nemzeti Erőforrás Minisztérium jelenlegi államtitkárát -, valamint Vékás Lajos jogászt. A felkérés egy évre szól. 

Rajtuk kívül a tizenöt fős bizottságban helyet kapott elnökként Orbán Viktor miniszterelnök, Semjén Zsolt általános miniszterelnök-helyettes, Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter, Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter valamint Pálinkás József MTA-elnök, korábbi oktatási miniszter is. A működés valóban „egyszerűbb”: információink szerint nem dolgoztak albizottságok, a különböző felterjesztések alapján az a tizenöt fős Bizottság döntött, amelynek tagjai közül hétnek vagy jelenleg is van, vagy a múltban volt komoly szerepe a Fidesz-kormányban. Mindezt tetézte az, hogy a múlt heti találkozóra nem is mindegyik pártfüggetlen tudós tudott elmenni.   

„Alapos az általános műveltségem”

Az új bizottság mindenestre gyorsan dolgozik: múlt szerdán már ülésezett, ahol nagyrészt döntöttek a tizenöt Széchenyi- és a tizenöt Kossuth-díj odaítéléséről – számolt be a Revizornak az egyik tag. Elmondása szerint a politikusok, illetve a felkért tudósok, művészek egy több mint száz fős listáról szavaztak - a tagok nem jelölhettek -, amelyre egyrészt a Nemzeti Erőforrás Minisztérium, másrészt az Akadémia, valamint a különböző szakmai szervezetek (például az Írószövetség, a Szépírók Társasága, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete) „nagyon megalapozott” ajánlásával lehetett felkerülni. „A döntések alkalmával végig abszolút szakmai szempontok érvényesültek. Többen határozottan ki is mondták, hogy csakis a szellemi teljesítményt vegyük figyelembe. Ennek következtében én semmiféle politikai nyomást nem éreztem, tehát senki nem mondta meg, hogy kinek kellene díjat adni. A magunk belátása alapján szavaztunk a listáról” – fogalmazott forrásunk, aki személyes véleményét mindig ki tudta fejteni a több órás ülés alatt, és – ezt külön kiemelte – ez idő alatt három, általa elismert szakember kitüntetésért sikeresen is lobbizott. Az ülésen a bizottság elnökeként jelen volt Orbán Viktor is, aki állítólag több alkalommal hangsúlyozta, hogy ő sem nem tudós, sem nem művész. „Személyesen nem is tett javaslatot, és egyszer sem változtatta meg a kialakult sorrendet, és senkire sem gyakorolt nyomást. Csak szavazott.”     

A Kossuth-díj
A Kossuth-díj
Értesülésünk szerint az egyes tudományos, illetve művészi területek nem voltak szétválasztva a különböző felterjesztések és döntések alkalmával, így például orvos szavazott színművészekről, vagy éppen jogász mérnökökről. „Ebben én nem látok semmilyen problémát. Több évtizede a pályán vagyok, rendelkezem egy elég alapos általános műveltséggel, és megvannak az átfogó művészi, társadalmi, illetve tudományos tapasztalataim, amelyek alapján felelős döntéseket tudtam hozni. Így vannak ezzel a többiek is” – folytatta forrásunk. Majd gyorsan hozzátette: „Nézze, ön is tudja, hogy Bogsch Erik nem csak egy gyárigazgató. Neki is megvan például a szükséges globális rálátása ebben az ügyben.” 

A döntéshozatalt egyébként végig az „általános egyetértés jellemezte”, nem voltak komolyabb viták, de állítólag volt valaki, „akit politikai szempontok alapján szerettek volna felterjeszteni, ám azt a szavazók többsége megakadályozta. A miniszterelnök ebbe sem szólt bele.” Érdeklődésünkre konkrét neveket azonban nem említett forrásunk, aki már hetekkel korábban levélben értesült a felkérésről, igaz, más csatornákon már jelezték neki, hogy a bizottságba választják. „Összeülünk ismét. Nem végeztünk teljesen, de a nevek nagyrészt megvannak, ám azokat nem mondom el magának” – zárta beszélgetésünket.  

„Erről én nem nyilatkozhatok”

Nem volt ilyen jól értesült azonban – tudomása szerint az Akadémia által a Bizottságba jelölt - Görömbei András irodalomtörténész, a Debreceni Egyetem tanára, aki 2000-ben kapott Kossuth-díjat. „Amikor megjelent az újságban kedden a nevem, én csak akkor értesültem a jelölésről. Az ülésre azonban betegségem miatt nem tudtam elmenni” – mondta Görömbei, aki korábban egyszer már öt éven keresztül bizottsági tag volt. Információink szerint őt múlt szerdán nem is helyettesítette senki, hiányában azonban „nem volt szavazóképességi probléma”, és Szőcs Géza jelenléte miatt irodalmár nélkül sem maradt a bizottság.          

A bizottsági tagok közül többen azonban egyáltalán nem kívántak beszélni az ülésen történtekről, egyikük rövidre fogva határozottan úgy fogalmazott, hogy erről „ő nem nyilatkozhat.” Amikor a miértről tudakoltuk, azt kérdezve, talán megtiltotta-e ezt neki valaki, újra megismételte az előző mondatatot, majd letette a telefont. Olyan is akadt, aki többször is visszahívást ígért, végül mégsem telefonált. 

A bizottság ügyeiben illetékes sajtótitkárságon múlt kedd óta hevernek lapunk kérdései, egyebek közt arról, kapnak-e honoráriumot a tagok (a régiek nem kaptak, ezért is volt érdekes a „költséghatékonyabb megoldás reményével” indokolni az átalakítást), kértek-e fel külső szakértőket, alakítottak-e jelölőbizottságokat. Arra is kíváncsiak voltunk, hol tartották az ülést, készült-e róla jegyzőkönyv, illetve ki az a négy fő, akiket a Művészeti Díj Bizottságba kértek fel. Az elmúlt napokban azonban többszöri kérés ellenére sem adtak felvilágosítást az illetékesek arról sem, hogy mikorra tervezik a válaszok megküldését. 

A Kossuth-díjat az országgyűlés 1948-ban, 1848. március 15-e centenáriuma alkalmából alapította. A díjat 1963 óta csupán a kiemelkedő kulturális és művészeti alkotó tevékenységért ítélik oda (korábban jól teljesítő élmunkások is kaphattak). A Széchenyi-díj 1990-től a korábbi Állami Díj helyett szolgál a tudományos élet kiemelkedő képviselőinek elismerésére. Mindkét díjat március 15-én adja át a köztársasági elnök.