Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

MACIFRÖCCS KICSIKNEK

Hajnali csillag peremén / Budapest Bábszínház
2011. jan. 21.
Van annak valami bukéja, amikor a Budapest Bábszínház előterében, a mackókölcsönzőben, kétszáz zsibongó óvodás a fejük felett repkedő macikat kapkodja, és közben azt mantrázza, hogy „Nekem is vagány maci kell!” TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
Bercsényi Péter
Bercsényi Péter

Megsúgom, a „vagány maci” semmivel nem lazább, mint bármelyik másik maci, csak éppen jobb a píárja. Ez a fogalom a gyerekek feltüzelésére született, spontán módon, abban a pillanatban, amikor lelassult az ominózus mackókölcsönzés. Ugyanis a Budapest Bábszínház Hajnali csillag peremén című előadására csak hozott vagy helyben kikölcsönzött macival lehet belépni, hiszen Tengely Gábor rendezése igazi mackószínház, melyben maci formájú bábok mesélik vagy dalolják el nagyon is emberforma történeteiket. 

Előbb még a gyerekek megtanulják Szabó T. Anna Nemzetközi medve-indulójának első versszakát: „Írjunk hát egy medve-dalt!/ Minden medve tudja majd,/ minden medve megtanulja,/ két perc múlva fejből fújja:/ medve-dal, medve-dal,/ amit minden medve hall!” Miután megmásszuk az emeleteket, és levesszük a cipőnket, kispárnákra telepszünk, míg a játszók körülöttük rohangásznak, labdáznak, szavalnak, énekelnek. Tekergetjük a fejünket, a színészek meg szélsebesen cikáznak körülöttük, sőt olykor be is futnak a gyerekek közé, vagy kölcsönadnak egy-egy macibábot nekik.  
Az előadás próbafolyamatának lépcsőit egy macilábnyomos blogon is követhetjük (http://hajnalicsillagperemen.blogspot.com/), melyből többek között az is kiderül, hogy Dobák Lívia, a darab dramaturgja a közös munka során megkapta a játszóktól a kitüntető „Magyar Nyelv Véreskezű Őre” címet. Elképzelem, ahogy henteskötényben gázol az ilyen-olyan versek özönében, és halássza az igazgyöngyöket! A végső összeállítás mindenesetre nagyon üdítő: a két betűfelelős, Dobák Lívia és a rendező, Tengely Gábor hűséges dramaturgja, Gimesi Dóra a legfrissebb kortárs gyerekvers-antológiákból (Friss tinta, Aranysityak) és az utóbbi években megjelent legeredetibb gyerekvers-kötetekből válogatott, melyek a gyerekek hétköznapi örömeit, fájdalmait, hiedelmeit boncolgatják. Erdős Virág, Havasi Attila, Kántor Péter, Kiss Judit Ágnes, Kiss Ottó, Kovács András Ferenc, Kukorelly Endre, Lackfi János, Mesterházi Mónika, Oravecz Imre, Parti Nagy Lajos, Ranschburg Jenő, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina és Varró Dániel művei hangzanak el a darabban, és ha megpróbáljuk közös nevezőre hozni a verseket, az derül ki, hogy két dolog, a szerzők sajátos humorérzéke és a gyerekek komolyan vétele köti őket össze. Ezek a versek nem gügyögnek, nem édelegnek, nem kenik el a nyomasztó érzéseket, és kellőképpen tiszteletlenek. 
E
Ellinger Edina, Kovács Judit és Bercsényi Péter

A macibábok a Tintaló TársulásSipos Katalin és Sisak Péter – műhelyéből érkeztek, és egyáltalán nem hasonlítanak a klasszikus, szőrös, puha játékmacikra: ők inkább finom, jól öltözött, antropomorf macik, macifülekkel és gyereklélekkel. A díszlet szintén a Tintaló Társulástól származik: eredeti az az elképzelés, hogy a középen egy kupacban ülő gyerekek körül egy nagy körben húzódik a voltaképpeni színpadtér, megannyi, színes, fából készült apróbb játszóhellyel, például zsiráfnyakú asztalkával, kacskaringós csápocskájú, szivárványszínű pultokkal. Nem rossz ez a szokatlan elrendezés, csak egy picit hátrányban vannak azok a gyerekek, akik a nézőtérként szolgáló szőnyeg közepén ülnek, s azok az igazi mázlisták, akik a szőnyeg szélén több akcióba is bevonódnak.  

A szereplők nagyszerűek. Tengely Gábor mindig biztos kézzel választ társakat, akiket finoman szólva is nehéz feladatokkal pakol meg. Hogy mindez nem látszik, az azért van, mert miközben a színészek szerepek tucatjaival zsonglőrködnek, könnyedek is tudnak maradni: ez az igazi bravúr. Kovács Juditnak a melankolikusabb pillanatok állnak jól, Ellinger Edinának a harsányabb színek, Bercsényi Péter pedig szelíd iróniával kelti életre a szereplőket, oly módon, hogy ez az irónia még a bábmozgatásában is felbukkan. Három nagyon különböző karakter dolgozik együtt a színpadon, és mindenki másban remekel.
Tetszik, ahogy Kovács Judit Ranschburg Jenő Gyász című versét mondja dacosan, csak úgy magának, miközben kezében a kis macibáb elszántan ugróiskolázik. „Az oviban ma szörnyen rossz vagyok…” kezdetű, a szeretett nagyapa haláláról szóló vers a felnőttek képmutatását és a halál képtelenségét tárgyalja egy gyerek szemszögéből, és arra a paradoxonra fut ki, hogy a felnőttek hazudozását csak nagypapával lehet majd őszintén megtárgyalni: „Elmondom neki majd, ha visszajön!” Kovács Judit érzékeny előadásmódja pontosan szemlélteti azt az állapotot, amikor egy gyerek teljesen magába zárul, és bár tessék-lássék még végez valamilyen mechanikus tevékenységet, valójában nincs jelen: elérhetetlen. Szintén emlékezetes Kiss Ottó verse, mely az első gyerekszerelemről szól szelíd humorral. Mit tegyen egy kis-nagylány, ha az új szomszéd gyerek szerint csak abba lehet beleszeretni, aki mindent kétszer mond? Mamája szerint persze ez csak gyerekes babona: „És én a mamának adok igazat” – jelenti ki a szereplő magabiztosan, majd elhaló hangon még egyszer elsuttogja: „És én a mamának adok igazat.” De legjobban talán a zárásként felcsendülő Parti Nagy Lajos-vers, a dallamosan fülbemászó, nonszensz Altató áll a legjobban Kovács Juditnak, aki szelíd halandzsa-énekével elzsongítja a jelenlevőket.
E
Ellinger Edina és Kovács Judit. Fotó: Puskel Zsolt – PORT.hu

Ellinger Edina ragyog azokban a részekben, amikor elkényeztetett ovis kislányt játszik, például, amikor a fiúkról áradozik aranyosan affektálva egy Kukorelly-vers segítségével: „nincs eszük, sokszor nem is tudom,/ melyikbe legyek szerelmes./ Melyikbe nem./ Melyik melyik.” De nagyon jól áll neki a nagyszájú, törtető kis Vanessa szerepe is, akinek műkörmös anyukája van, és Barbie babáját partizni küldi. Savanyú uborkaszerű Böbe nénije is igazán emlékezetes, aki a passzív-agresszív játszmák bajnoka. Böbe néni különben érdekes szülemény, ugyanis eredetileg a Kovács bácsi fent lakik című Kiss Ottó-vers főhőse, de a költő engedélyével nemet váltott, csak az eredeti rosszindulata maradt meg: „félreállok, rohanhatnak,/ te is, fiam, szaladgáljál,/ lehúzódok előled is,/ lesz helyed, hogy nagyot essél,/ majd felsegít valaki,/ de én nem, az biztos!” A színésznő mindenesetre olyan élethűen károg Böbe néniként, mintha egy teljes mártír-dinasztiáról modellezte volna. 

Az előadás legjobbjától, Bercsényi Pétertől találtam néhány meglepő sort a műhelyblogban: „Remélem, fogunk tudni kísérletezni a karakterekkel bőven. Személy szerint picit feszengek ettől, ugyanis még nem igazán játszottam karaktereket. Nagyon szeretném jól csinálni, de egyelőre még nem találom a hangokat.” Jelentem: sikerült megtalálni a hangokat, a jellegzetes karaktereket, nagyon is, méghozzá olyan magabiztos fesztelenséggel, ami egészen egyedülálló! Ami külön nagyszerű, hogy a színész Rab Viki muzsikájának összetettségét, eredetiségét, humorát pontosan leveszi, és képes felerősíteni is mindezeket. Kedvencem a színésztől Kovács András Ferenc Lapát Elek című megzenésített verse, melyben egy kukás bácsit kelt életre, méghozzá a negyvenes évekbeli magyar filmek jellegzetes modorában, bájos pimaszsággal rezgetve a hangokat. Tökéletes stílusparódia! Bercsényi apukának, nagypapának, kávét hörpölő, muzikális postásnak is nagyszerű: mindegyik figurája életteli, karakteres, eredeti és nagyon szeretnivaló. 
Tengely Gábor rendezése üde, friss, érzelmes és egy csipetnyit mégis szemtelen. Mindenkinek érdemes megnéznie, aki a gyerekeket/macikat/betűket szereti. Sokadszor derül ki, hogy a rendező nagyszerűen bánik kortárs szövegekkel a színpadon, és hogy nagyon jól beszél a gyerekek nyelvén. Ami pedig szintén fontos, hogy az örömök mellett ez az előadás olyan fájdalmakról is beszél, mint a válás vagy a halál, melyek feldolgozása általában tabutéma. Okos, szívet melengető előadás.
 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek