Ilyen az élet
2010.12.04.

Mióta George Clooney megmutatta, hogy a tévéképernyőről is lehet a vászonra jutni, sorra dobják be a mélyvízbe a sorozatsztárokat. Az Ilyen az élet főszerepeit a Grace Klinikából kilőtt, romkom-királynővé lett Katherine Heigl és a Las Vegas szívtiprója, Josh Duhamel játssza. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.

Azt kell, hogy mondjuk, az ezredforduló kifejezetten jót tett a romantikus komédiáknak: az írók és a rendezők egyre több olyan témát mertek felvállalni, melyek boncolgatását a kilencvenes évek altesti poénokra kihegyezett vígjátékai után már csak mélyen szántó társadalmi drámákban tudtunk elképzelni. A tini terhességtől kezdve (Juno), az egyéjszakás kaland következményein (Felkoppintva) vagy a túl sokáig tartogatott szüzességen át (40 éves szűz), az idősebb nő fiatalabb férfi iránt érzett szerelméig (Anyád lehetnék) sorra jelentek meg a vásznon az olyan filmek, melyek kifejezetten „életszagúvá” tették a műfajt.

josh
Josh Duhamel és Katherine Heigl
Az Ilyen az élet azzal, hogy két „született szingli” felnőtté válásáról regél, szintén ehhez a trendhez látszik igazodni. A sztori 2007-ben egy vakrandival veszi kezdetét, amikor is a látványpékséget üzemeltető üzletasszony, Holly (Katherine Heigl) barátnője, Alison (Christina Hendricks) unszolására ad egy esélyt a sportközvetítések felvételvezetőjének, Ericnek (Josh Duhamel), aki másodállásban Atlanta legnagyobb szívtiprója. A randi katasztrofális véget ér, de a pár kénytelen a továbbiakban is elviselni egymást, lévén Eric meg Alison férjének a legjobb barátja, mi több, mindketten keresztszülei a házaspár kislányának, Sophie-nak.

Ha a közös családi, baráti összejövetelek heves szópárbajait hallva az első negyed órában arra a következtetésre jutnánk, hogy a klasszikus „nemek harca” típusú vígjátékot látjuk majd, csalódnunk kell. Egy váratlan és nem éppen szívderítő fordulatnak köszönhetően máris elmerültünk az élet sűrűjében: az egyéves Sophie szülei egy autóbalesetben életüket veszítik, így a kislány furcsa párosunkra marad, kiket gyámként jelölt meg a házaspár a végrendeletében. Akad tehát dráma már rögtön a film elején, amit tovább árnyal az is, hogy főhőseinknek nagyon nem fűlik a foga a felelősségvállaláshoz: Hollyt jobban érdekelné, hogy üzletileg terjeszkedjen, Eric pedig jól érzi magát úgy, ahogy van, a város szingli bikájának szerepkörében. Mivel azonban úgy vélik, tartoznak ennyivel megboldogult barátaiknak, kilépnek a komfortzónájukból, és belevágnak a gyereknevelésbe.

A cselekményszövés innentől a romantikus komédiákra jellemző összes panelt felvonultatja, igaz fordított sorrendben: előbb a baba és a családalapítás, a nagy házzal járó napi teendők, aztán a randik (hiába, a kakis pelenkánál nincs is jobb kerítő!). Jóllehet, a gyerekhányást és az ideális pasi felbukkanását a gyerekorvos személyében (Josh Lucas) nem ússzuk meg, a film néhány jelenete kifejezetten „merésznek” mondható. Hogy érthetőbb legyek: a gyermekáldást nem éppen áldásként mutatja be, és azt sem átallja egyértelműen ábrázolni, hogy mindez mennyi lemondással és kompromisszummal jár, miként kell hőseinknek maguk mögött hagyni régi énjüket, ha az új helyzetnek meg akarnak felelni.

Forrás: port.hu
A képek forrása: PORT.hu
Ezen tanulságot a stáb azonban sok-sok unalomig ismert epizódban és a belőlük adódó helyzetkomikumokban tálalja, melyek között akad repülőtéri üldözés (lásd: Sztárom a párom); küzdelem a partedlivel és a pelenkával (lásd: Nicsak, ki beszél!); vagy a Farrelly-klasszikusból (Keresd a nőt!) átemelt és „gyermekire” hangszerelt jelenet (az Ilyen az életben nem a hímivarsejteket keni szét a haján a hősnő, és úgy vonul le a lépcsőn a szomszédok elé, hanem a gyerekkakit az arcán – a lépcső és a szomszédok viszont stimmelnek).

A Katherine Heigl-Josh Duhamel páros mindenesetre határozottan jól működik a vásznon, mondhatni, kifejezetten jól állnak egymásnak. Heigl már annyira rutinosan mozog a műfajban, hogy könnyedén odateszi ezt a szerepet is, és láss csodát, a The Black Eyed Peas énekesnőjének, Fergie-nek a férje, Josh Duhamel is működőképesnek bizonyul a szerepében; engem legalábbis meggyőzött arról, hogy a fél várost képes az ujja köré csavarni. Egyszóval: a két színész és a módjával adagolt realista felhang vagy a kihagyásos forma (hónapokat ugrunk át, így mindig egy új évszakban és egy új, megváltozott élethelyzetben találjuk hőseinket) üdítően hatnak a filmben, mely azonban, ha akadnak is erényei, egészen biztosan nem tartozik a maradandóbb romantikus komédiák közé.
Címkék: Mozipremierek 2010