Kaláka Bábszínház / Kolibri Színház
2011.01.19.

A Kolibriben a Kalákával együtt énekelnek a pici gyerekek, a szüleik, a nagyszüleik. És ebben semmi meglepő nincs, hiszen így zajlik ez már több mint negyven éve. Befészkelték magukat a fülünkbe, a szívünkbe. TÓTH ÁGNES VERONIKA ÍRÁSA.

Ezért is furcsa, hogy nem jutott még eszébe senkinek a Kalákával közös bábszínházat játszani! Novák János ötlete volt, hogy egyesítsék a Kolibri és a Kaláka erőit, és születhetne egy bábdarab az együttes gyerekközönségnek szóló, nagy sikerű, megzenésített verseire.

Bár a Kaláka Bábszínház, Kőváry Katalin rendezése túlmutat egy szcenizált Kaláka-koncerten, a három előadó, Meixner Ildikó, Sallai Virág és Gazdag László viszonylag háttérbe vonul, inkább csak bábokkal színesíti a dalokat, és hagyja érvényesülni Gryllus Dánielt és muzsikustársait, Becze Gábort és Radványi Balázst. Gryllus nagy mesélő, közvetlen, melegszívű, barátságos, szellemes, és olyan érzékeny radarokkal veszi a gyerekközönség rezdüléseit, mintha csak a gondolataikban olvasna.

A Kaláka gyerekvers-repertoárja igen gazdag, generációk nőttek már fel a Nálatok laknak-e állatok?, a Bőrönd Ödön, a Hol a nadrágom?, az Ukulele, Az én szívemben boldogok a tárgyak című lemezeken, és persze az első, gyereknek készült összeállításon,  A pelikán címűn, amely az első aranylemezt hozta a Kalákának. Ezekről a lemezekről szemezget elsősorban a válogatás.

Részletek az előadásból
Részletek az előadásból
A mese kereteit kicsit szétfeszíti a sodró lendületű, derűsen áradó muzsika, de nem is feltétlenül az Eörsi István által teremtett kisördög és a tündér románca az érdekes, sokkal inkább az a virtuóz sokféleség, ahogy a számtalan bábtechnika követi egymást a színpadon, illeszkedve a különböző versek stílusához. A díszletet mintha maga Bőrönd Ödön ihlette volna: egy hatalmas bőröndhalom közepén zajlik a játék, és az egyes bábok is bőröndökből bújnak elő. Akad egy bőröndtestű, libegő szalmasörényű lovacskánk például, és van egy csigánk, akinek szétnyitható, tömzsi kis bőrönd a háza. Van lapozható papírdíszlet és papírból kivágott, széthúzható, sokszorosított forma, és akad némi némi árnyjáték is. Előbukkannak a szaloncukorként himbálózó, „iciri-piciri” ökröcskék (Móricz Zsigmond: Iciri-Piciri), különféle pálcás bábok, sőt tekerhető zenedobozra emlékeztető forgótárcsán keringő feketerigó is, akit meg is éneklünk együtt (Betemetett a nagy hó). Török Ágnes és Szívós Károly bábrendező mintha a teljes bábpalettát szerette volna bemutatni a gyerekeknek, rengeteg humorral, finomsággal. Picit sajnálom is, hogy a hangszerek be lettek mutatva a színpadon, viszont az egyes bábok nem, mert még ez is beleférne a darabba.
 
Számtalan referenciaréteg csúszik egybe ezen az előadáson a maga természetességében: az Eörsi-féle tündéres-kisördögös kerettörténet, a láncra fűzött énekelt versek-mesék sorozata, a különböző bábtechnikák felvillantása, Kányádi Sándor köszöntése, a hangszerek (és esetenként a szerzők) bemutatása. Anekdoták is elhangzanak, például kiderül a Bőrönd Ödön szerzőjéről, Tamkó Sirató Károlyról, hogy először mindig az erkélyen olvasta fel a gyerekeknek a verseit. Kányádi Sándortól, aki a közönség soraiban ül – és akit személyesen is köszöntenek Gryllusék – számtalan vers hangzik el, például Az elveszett követ, a Faragott versike, a Három székláb. Akad Nemes Nagy Ágnes vers – Nyári rajz –, mely alatt Gazdag László egy nagy üveglapra fest vehemens lendülettel egy élénk festékpacákból kirajzolódó képet, amelyre a gyerekek boldogan (és megható nagyvonalúsággal) kiabálják kórusban, hogy de szép! Móra Ferenc versét a cinegéről (A cinege cipője) nyilvánvalóan nem kell bemutatni nekik, rögtön tudják, hogy ő az, akinek elveszett a cipőcskéje. A hangszerek bemutatása is nagyon izgalmas, mert persze a gitáron, nagybőgőn, furulyán, citerán túl is vannak mindenféle különös, hangicsáló szerkentyűk, mint például az esőcsepp-hangú kalimba, mely egy afrikai pengetős hangszerre vezethető vissza, és a színpadon egy játékos kínai tanmese hátteréül szolgál, vagy a gyerekgitárra emlékeztető, Hawaii-ról érkező ukulele, mely még egy hasoncímű nótát is kapott.

A Kaláka. Fotó: Puskel Zsolt - PORT.hu
A Kaláka. Fotó: Puskel Zsolt - PORT.hu
Bár a Kaláka stílusa összességében összetéveszthetetlen, minden versnek külön kis zenei világa van, attól függően, hogy a virtuózan szárnyaló furulyaszó, a bőgő brummogása vagy éppen a kalimba jellegzetes kopogása kap benne teret. Olykor apró, ironikus gegek teszik szellemessé a zenét, a dallamok, hangszerelések felidéznek, szelíd humorral parodizálnak különféle zenei stílusokat. Szívmelengető közösségi élmény ez az előadás, és ismét kiderül, hogy a magyar költészet népszerűsítéséért senki nem tett annyit, mint a Kaláka. Egy egyszerű teszt: érdemes végiggondolni, hány versre emlékszünk az iskolai memoriterekből, és hányat tudunk énekelve folytatni a Kaláka jóvoltából… Na ugye! 
Cím:  Kaláka Bábszínház,  Rendező:  Kőváry Katalin,  Díszlet, báb:  Orosz Klaudia,  Bábjáték:  Török Ágnes,  Szívós Károly,  A rendező munkatársa:  Jobbágy Kata,  Szereplők:  Meixler Ildikó,  Sallai Virág,  Gazdag László,  Kaláka:  Bencze Gábor,  Gryllus Dániel,  Radványi Balázs,  Megjegyzés:  az NKA által nem támogatott