 Jelenet az előadásból. Forrás: thalia.hu |
A színpadon hátul egy pasztellszínű, csíkos huzatba öltöztetett, mindentudó paravánrendszer húzódik, előtte csíkos-virágos fotelek terpeszkednek egy kisasztal mellett. Különböző fogasokon régi ruhák lógnak: gyerekek aprócska rövidnadrágjai, kiskabátjai, fodros ruhái. A díszlet leginkább egy kinyitható, térbeli mesekönyvre emlékeztet, melyet épp most ütött fel valaki, hogy szabadjára engedjen egy másik világot. Egy világot, ahol a kislányok zongoráznak, a gyerekek illedelmesen unatkoznak a vendégségben, és udvariasan magázzák a nagyszüleiket. Pontosabban ez a pozitív forgatókönyv, mert démonikus alteregóik össze-vissza kalimpálnak a zongorán, a vendégségben mohón felfalják a süteményt, szétfröcskölik a vizet kézmosás közben, és néha alapos felfedező körutat tesznek a szemetesben, hogy aztán összetapicskolják a bútorokat szurtos mancsukkal.
 Jelenet az előadásból. Forrás: thalia.hu |
De ezt már Kamilla-Karamella bohócmamától tudjuk meg, aki szórakozott takarítónőként téblábol a színpadon, bohócruhában, felmosó vödörrel, és recsegős hangon kezd mesélni a ruhák gazdáiról, a jó és rossz kislányokról, kisfiúkról, és egy perc alatt berántja a nézőket, kicsiket-nagyokat egyaránt. Az Alíz néni, azaz Mosonyi Alíz Illemtan gyerekeknek című könyve alapján készült előadásban Vági Zsuzsa (Kamilla bohóc) színpadi párja Darvas Kristóf zongorista, aki édesapja, Darvas Ferenc dalait játssza. Olyanokat például, mint az örökérvényű Bezzeg-dal (a dalok Várady Szabolcs verseire íródtak), melyben pontosan kijelöltetik, hogy mi a jó és mi a rossz, méghozzá elvágólag. A játékmester Hajdu Ágnes, a jelmezeket, kellékeket és a díszletet Lencsés Dóra tervezte. A tárgyi környezet hangulatos, kellőképpen régimódi, és néha különösen szellemes. A süteményestálban például mignonok helyett egy tucat apró, pasztellszínű, tojás méretű lufi lapul. Mit lapul, durrog inkább, hiszen a lufinak az a dolga, hogy jó nagy hangzavarral – a megfelelő, dramaturgiailag kiélezett pillanatban – kipukkadjon, éppúgy, ahogy minden krimiben elsül egyszer az a pisztoly.
 Jelenet az előadásból. Forrás: thalia.hu |
Kamilla bohóc kicsit zsémbes, kicsit szórakozott, de hatalmas lelke van, bár úgy tűnik, titokban, Alíz nénivel egyetemben ő is jobban szereti a rossz gyerekeket, mint a túlságosan jókat. Énekel, táncol, példabeszédszerűen gömbölyíti Mosonyi Alíz mondatait, és vehemensen vezényli az új meg új ad hoc gyerekszereplők beugrásait.
Vannak az igazán bátrak, aki vállalják, hogy kimennek Kamilla bohóc mellé a színpadra, és felöltve a régi gyerekek ruháját, megszemélyesítik az illemtankönyv szereplőit. Orrot fújnak, kezet mosnak, jó gyerekhez illő módon. Sőt, még zongorához is ülnek, miközben már csattan is az instrukció: Egyenesen ül, egyenesen néz a tanítvány! Két kislány veszekedős barátnők fifikás bosszúhadjáratát és tessék-lássék kibékülését imitálja: az elején még azt sem tudják, min is kéne összeveszniük, de egy pillanat alatt lesz ürügy is, svung is hozzá.