Regős István: Átjárások; Bartók 32 Galéria
2008.03.25.

A Képzőművészeti Főiskolán Sváby Lajos osztályába járt, első kiállítását a szentendrei Vajda Lajos Stúdióban rendezte, de pályáját nem ez a két adat határozta meg. P. SZŰCS JULIANNA KRITIKÁJA.

Igazi mestereinek a két világháború közötti francia szürrealistákat tekinti. Tőlük tanulta a meghökkentő anyagok használatát, a humort, a geget, a sík- és tér-kompozíciók keverését és a napjainkban ritka, szinte kisiparosi műgondot. Népszerű, sőt egyre népszerűbb.

Regős István vonzódik a világításhoz. A világítás látszatához. Gondosan alapozott, akrillal fedett, idegen tárgyakkal kombinált vásznain visszatérő motívum a fény. Összeszámoltam: a Bartók 32 Galériában rendezett Átjárások című kiállításán például legalább hatféle tündöklő sugár festett mása látható. Van reflektor-pászma és jódfénylámpa, van izzó képernyő és villanó vaku, van lézer és holdként ragyogó reklámgömb. Ha a képzelet áramszünetet idézne elő, hirtelen sötétbe borulna összes helyszíne: a Lakihegyi adótorony, a Gellérthegy, a Szabadság-híd, de legfőképpen a Budapest szuperpláza, ez a lázálomhoz méltó üvegkubus, amelynek frontja úgy húzza magára egy régi, talán terézvárosi utca kibelezett homlokzatsorát, ahogy a Piroskát átverő farkas a nagymama hálóingét.

Fényjáték
Fényjáték

Rémes hely ez a Budapest – mutatja a középgeneráció erkölcsileg és anyagilag egyaránt sikeres festő-tagja. (Munkácsy díj, csupa dicsérő kritika, stabil gyűjtőkör, élén nagy rajongójával, a bázeli magyar László Károllyal.) A rémességre Regősnek nyilván nem azért van szüksége, hogy „a bűbájos” Szentendre, felnőtt művész-életének mai színtere így alázhassa porig saját ifjúkorának hajdani helyét, a „bűnös várost”.

Szentendre nála nem magasodik föl, mert az Regőst egyáltalában nem érdekli. Hiába hozzák szép-akkurátusan kiírt technikáját hírbe rangidős földijével, Ef Zámbó Istvánnal, hiába emlegetik szürrealizmusát egy kalap alatt a másik földivel, fe Lugossy Lászlóval – olykor még Korniss Dezső népiesen tiszta vonalvezetését és Anna Margit urbánusan naiv figuraképzését is ide szokták idézni, fölöslegesen – mert az ő látomását más dolgok vezérlik. Budapest – Regős festményein és tárgyakkal variált képein, szakszóval asszamblázsain az eltékozolt lehetőség reménytelen, bár nagyon szórakoztató terepe lett.

Egy hely, ahol a folyón már nem úsznak göndör füstöt pipáló gőzhajók, legföljebb akkor, ha a festő megerőszakolja a prózai tényt, és rápingál még egy utolsót a néző kedvéért. (Szabadság-híd) Egy hely, ahol a jobb és a bal partot összekötő lánc-szerkezet látványát a prospektusok már annyira lekoptatták, hogy igazi természete legföljebb a régi masinák számára tárul föl. (Hommage à Klösz György). Az Alagúttal, a mostani kiállítás allegorikusnak tekinthető mágikus helyszínével sincs ez másként. Karinthy jópofa kisgyereke még eljátszhatott a gondolattal: ha esik az eső, a Lánchidat ebbe fogják beletolni. Regős Alagútja viszont szomorú, rejtélyes, fenyegető, a fénysugár is lepattan róla. A híd még viccből sem érdemel efféle tokot. (Alagút villanófényben)

Das Geschenk
Das Geschenk

Átjárásokat ígér a tárlat címe, legalább két világot, hogy legyen honnan hová mozdulni, ha muszáj. A festett (megszerelt) Budapest nála általában egy szépreményű, reformkori, Széchenyi-álmodta látkép és egy életidegenül erőszakos, szocialista-kapitalista módra globalizált ipari dizájn találkozójáról szól. A kiállításon látható festett (kombinált) többi mű is e kétféle minőségű látvány párbajoztatásával sokkol. Melankólia című műve például egy szépséges reprodukció (a Keresztény Múzeum híres egyszarvúval enyelgő hölgye) és az abból körfűrésszel kihasított korongok harcának tanúja. A Szarvasvadászaton a Cranachot idéző illusztrációt piros kupakok, szőrbetétek és valódi agancsok dúlják széjjel. A Das Geschenk – a meghívóra nyomtatott kép - ennél is tovább megy. Amadeus finom árnyképét, a salzburgi vedútát, de még a krómsárga eget is egy kresztáblára emlékeztető féldomború tárcsa fegyelmezi. A Mozartkugel minden kétséget eloszlat: átjárás nincs, behajtani tilos. Regős-landban a kultúra és a civilizáció között nincs kétirányú forgalom. Ha érintkeznek, legföljebb fényjelekkel teszik azt.

A kiállítás 2008. április 9-ig megtekinthető.

Kapcsolódó cikkünk: Budapesti Tavaszi Fesztivál 2008. (A támogatás részleteit ld. ott.)